2007 tavaszán 474 km-en álltak le a Bézék, az idei menetrendváltástól pedig további 24 belföldi vasútvonalon,
824 kilométeren szünetel a személyszállítás.

Én oly korban nőttem fel, amikor az emberek többsége még vonattal közlekedett és az áruk többsége is vagonban ért célba. A személyszállítás csúcsa valamikor a hatvanas évek vége felé volt, utána lassú apadás kezdődött. Ebben valószínűleg az volt döntő, hogy hetvenes évek elejétől a személyautó már egyre több háztartás számára elérhetővé vált. A teherforgalom valamivel később tetőzött. A '70-'80-as években az volt a bakter gondja, hogy hová állítsa a rengeteg tehervagont. Azután jött a szép új világ, a gyárak, bányák, téeszcsék bezártak és a szállított teheráru mennyisége a csúcs harmadára esett vissza, ezzel egyidőben a mellékvonalakról szinte nyomtalanul eltűntek a tehervonatok, kiürültek az állomások. Azóta sokfelé a személyforgalom is gyakorlatilag megszűnt, ám 2007 tavaszáig a realitások ellenére kitartóan imbolyogtak a Bézék.

2007-ben elbúcsúztunk 14 zömmel halott mellékvonaltól, most további 24 vonalról tűnnek el a személyszállító vonatok, némelyikükön szerencsére marad még némi teherforgalom. Biztosan lesz olyan vonal, amely feltámad, de a többségük valószínűleg örökre bezárt.

Bár 2007-hez képest a mostani személyvonat megszüneteltetés meglepő média csendben történik, de még így is sok embert érintett meg a vonalbezárások híre, sok olyat is, akik már évek óta csak akkor látott síneket, amikor a sorompónál várta, hogy elmenjen végre a vonat. 2007-ben talán többen, most talán kevesebben indultak vasút búcsúztatóra, olyanok is, akik valamikor vonattal jártak iskolába, dolgozni és kirándulni. És miután elment az utolsó vonat, a család belül az autójába és beugrik a közeli Tesco-ba bevásárolni. A férfi édes-bús nosztalgiával gondol vissza a régi szép időkre, miközben az illatszereket válogató felesége mellett a bevásárló kocsira támaszkodik. Azután átvonulnak az élelmiszerosztályra, és élet megy tovább.

A 2007-es bezárások előtt jómagam is vonatozni indultam olyan vonalakra, ahol a múlt században jártam utoljára, amikor bevonatoztam őket. Érdekes utazások voltak, de sajnos azt kellett látnom, hogy a magyar vasúti hálózat jó részének szerepe eljelentéktelenedett a mai Magyarország életében.

Az idén úgy alakult, hogy nem tudtam minden vonaltól elbúcsúzni, amelytől illendőnek tartottam volna, és általában is meglehetősen szerényen vonatozgattam 2009-ben. Sokáig a nagytopolcsányi utamat tartottam az év vonatozásának, de az alföldi kisvonatozás után elbizonytalanodtam.

Még az ítélethirdetés előtt indultam élményvonatozni a Kecskemét - Kiskőrös kisvasútra, és jól éreztem ott magam. A mérleg nyelve az a sajnálatos körülmény lett, hogy időközben megszűnt arra a vasúti forgalom. A vonal sorsa már egy nappal a menetrendváltás előtt beteljesedett, mert december 11-én, kicsivel fél tizenkettő előtt a Kiskőrösről induló vonat egyetlen kocsijának mind a négy tengelye kisiklott, valahol Páhi után. A balesetet hevedertörés okozta. A vonaton 14 ember volt, személyi sérülés nem történt. Így lett ennek a vonalnak az élete egy nappal rövidebb, mint a többi megszüneteltetetté.

Tehát a két jólsikerült vonatozás közül, a megszűnt vonalakra tekintettel, végül nem A harmadik csapás, hanem a Mit nekem te zordon ... lett az év vonatozása 2009-ben.