Március harmadikán elmegy az utolsó személyvonat 14 mellékvonalon, 474 kilométer hosszú pályán szűnik meg a személyszállítás. A teherforgalom ezen vonalak jó részén már régen megszűnt, nagyon ritkán látom mellékvonalakon teherforgalom nyomait.

A hetvenes években gyakran utaztam vonattal Budapest és Gyöngyös között. Vámosgyörkig a zsúfolt péntek esti fekete vonatokon az ablakhoz préselődve az egyetlen mulatság a szembe irányban közlekedő vonatok számlálása volt. Egy ablakos vonat, egy tehervonat, ez volt a ritmus a 80-as vonalon. És sokszor kreatívnak kellett lenni a vasutasoknak, hogy a rengeteg vonatot elrakják a zsúfolt vágányokon.

Ma már ez nincs így. A tehervonat látványa ritka csemege, sok vágány maradt üresen a rendszerváltás után. És lassan az is megszokott lett, hogy a vontatás egykori hősei némely vonalakon egy-két kocsival ténferegnek. Bizarr látvány, amikor az anno 10-12 ablakos kocsit húzó Szili darab egy BDt kocsival közlekedik. (Valószínűleg ilyesmit érezhettek a nálam egy generációval idősebb vasútbarátok, amikor a legendás 424-es gőzösök egyre rövidebb szerelvényeket vontattak egyre mellékebb vonalakon a hatvanas-hetvenes években.)

A vasút hanyatlásának biztos jele a Bzmot motorkocsik egyre nagyobb térnyerése. Természetesen nem a Bzmot-okkal van nekem bajom, ezek a szorgos járművek jól megvalósítják azt, amire tervezték őket. Arról meg a Bzmot vonatok nem tehetnek, hogy ők lettek a leépülő vasút ideális járművei.

Egészen biztosan voltak vonalak, ahol a Bzmot-ok forgalomba állása magasabb színvonalú szolgáltatást jelentett anno. Én először a Szombathely-Kőszeg vonalon láttam őket rendszeresen közlekedni, ahol egy-két évvel korábban MDmot vonatok váltották fel a 275-ösöket és a kéttengelyes fekete motorvonatokat. Az MDmot-ok feltűnése a világ fejlődésébe vetett gyermeki hitemet erősítette és nagy csalódás ért, amikor az egyik következő nyaralásom alkalmával már ismét kéttengelyű motorvonatok csattogtak a nagyanyám háza előtt.

A vasúthálózatot az ősök elsősorban a teheráruk elszállítására építették ki. Sokáig a vasút volt az egyetlen nagy teljesítményű szárazföldi jármű. Azután megjelentek az autók és egyre több szállítási feladatot vettek át a vasúttól. A múlt század harmadik harmadában nyugaton már a közút a legnagyobb kapacitású szállító média. Az elmaradottnak tekintett keleti blokkban sokkal kevesebb volt az autó és a szállítási feladatok sokkal nagyobb hányadát bonyolították vasúton. Azután a szocialista gazdasági rendszer összeomlott, a termelés drasztikusan visszaesett, sokkal kevesebb feladata maradt a vasútnak.

A világ változik, benne a vasút szerepe is. Vannak vasútvonalak, amelyeken már senki nem akar árut szállítani, az utas is kevés. Minden dolog léte véges az univerzumban, már az anyagmegmaradás tétele is megdőlni látszik, csak néhány csattogva billegő Bzmot dacol az idők múlásával.