Gullner Pages Vonatozásaim 2008
	XX.század 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

Ruha teszi az embert. Aktualizálva az ősi tudást, nagyon nem mindegy milyen autóból szállsz ki, amikor egy megbeszélésre érkezel. De valószínűleg még egy öreg autónak is nagyobb a presztízse, mint a vasúti utazásnak.

Ezen bölcsségekre fittyet hányva vonattal indulok Monorra egy munkát megbeszélni. Monor mindigis jól megközelíthető volt vonattal, ám most soha nem látott sűrűsséggel indulnak oda a szerelvények többé-kevésbé ütemesen. Kilenckor Ceglédig közlekedő, óra ötkor Monorig közlekedő személyvonat indul. Az ceglédi 10 perccel hamarább ér le Monorra, mert hat helyen nem áll meg. Én természetesen a mindenhol megállós lassúbb vonatot választom.

Összefoglaló táblázat a lap alján

Háromnegyed kilenckor érkezem a Nyugati bal oldalára. Süt a nap, de téliesen hideg van. Automatából veszem meg a jegyemet, az ötből egyet éppen szervizelnek, a többinél max. egy-két ember várakozik. Utána bekukkantok a pénztárcsarnokba is, három pénztár dolgozik, előttük 10 fölötti sorok.

A jobb oldalon a 14. vágányról indul a ceglédi 9:00-kor, a 17.-ről a monori 9:05-kor. A 18.-tól már nincs vágány. Több épületet, többek közt a képen láthatót, elbontottak, csak a szétszedett házak nyomán keletkezett téglahalmok magasodnak. A bontási terület közepén két hosszú láncra kötött kutya őrzi a semmit.

A jobb oldali felvétel még 2005 januárjában készült, immár megismételhetetlen. Itt már javában épülnie kellene az új kormányzati központnak, de mint tudjuk csak az üzleti célú irodaházakat lehet néhány hónap alatt összerakni, kormányzati célút nem. Igaz az üzleti célú irodaházhoz nem kell bevezetni a 14-es villamost a belvárosba és az alagutat sem kell mellettük építeni, mint ahogyan ezeket a gigantikus építkezéseket a kormányzati irodaházhoz szerették volna némelyek hozzákapcsolni. És nyilván a Nyugati pályaudvar jobb oldalával is kezdeni kellett volna valamit, mert a 14-20. vágányok és környékük már régóta elég vacakul néztek ki. Az építkezés kapcsán szerintem csak rosszabb lett itt a helyzet, és valószínűleg hosszú évekig ez így is fog maradni.

A 14. vágányon 7 részes piroscsíkos inga készül Monorra indulni. A 2377 számú Szili a szerelvény végén dolgozik, ami elég szokatlan az én praxisomban. Kilenc felé szerintem összesen nem volt 10 utas a vonaton. Régebben viszonylag sokat vonatozgattam Szolnokra, akkor sem voltak túl sokan egy délelőtti kifelé tartó vonaton, de ennyire kevés utasra nem emlékszem. Igaz kínálat az van bőven, délelőtt óránként három vonat indul Monorra, gyaníthatóan hasonló gyér érdeklődés mellett.

Parkinson egyik törvénye szerint, mire egy szervezet ideális székháza elkészül, addigra maga a szervezet életképtelenné válik. Remélem ez nem lesz igaz a vasútra, amelynek még soha nem volt ilyen sűrű személyszállítási menetrendje és bizony többnyire csak azok utaznak vele, akiknek nem telik autóra. Kivéve talán azokat a nagyvárosba ingázókat, akik az állandósult közúti dugók miatt szállnak vonatra.

De vissza a vonatra, melynek fedélzetén elfogadhatóak a viszonyok. Indulás után új részleteket láthatok az "Északi GF Nyugati motorszín" csarnokából, melynek ez az oldala nemrég még takarásban volt.

Zuglóban nulla az érdeklődés vonatunk iránt. A megálló környékén konstans az elképesztő mennyiségű szemét, a sínek mellett néhány hajléktalan hajlék csúfosodik. Kőbánya alsón 1 utas és 2 takarító eszközökkel felszerelt férfi száll fel. Ez utóbbiak és egy civil utas leszáll Kőbánya-Kispesten, nyolcan szállnak fel. Pestszentlőrinc: szép új peron, 2 felszálló. Szemeretelep: +1. Ferihegy: +1 -1, két guruló bőröndös fiatal vár a peronon a következő vonatra. Vecsés: -4, Vecsés-Kertekalja: -2, Üllő -3 +1, Hosszúberek-Péteri: 0.

Monoron hatan szállunk le, azaz valóban nem voltunk tizen a vonaton, amikor elindultunk a Nyugatiból. Ha jól számoltam, akkor 14 utas volt a csúcs, kocsinként kettő fő.

Érkezés után dolgomra indultam, negyed egy felé érek vissza a frissen felújított indóházba. Két pénztár várja a kedves utasokat, kényelmes a jegyvásárlás. Büfé is van, ilyen is, meg olyan is.

Amikor kiérek a peronra, éppen egy IC robog át Cegléd irányába, elég félelmetes látvány ilyen közelről egy viszonylag gyorsan haladó vonat. A Pest felé tartó személyvonat elég jól tele van, Cegléd felé kb. 60-70 utas várakozik.

Utascsere után nincsenek annyian a vonaton, mint a Pest felé tartón, de azért kihasználtnak mondanám a szerelvényt, ám még kényelmesen lehet válogatni a szabad helyek között. Minden megállásnál voltak leszállók és felszállók, sokkal élettelibb ez a vonat, mint amivel Monorra érkeztem.

A tempót egészen Ceglédig vonathoz méltónak nevezném, talán nem hiába dolgoznak a pálya felújításán már évek óta.

Már előre elhatároztam, hogy az új ceglédi állomás nem fog nekem tetszeni, mert sajnálom a régi, számomra egyedinek számító rafinált vágányelrendezését. De szerencsére az új vágányelrendezésben is van egy kis varia, és az új fedett peronok látványa sem kellemetlen. A tágas peronokra lifttel is el lehet majd jutni, de egyenlőre még üzemem kívül vannak a felvonók.

 

Csak négy vágányt tudtam számlálni a 7. után, azaz jelentősen megcsappant azoknak a vágányoknak a száma, amelyeken a múlt században tehervonatok álltak vagy éppen rendezgették őket. De sajnos ez a kevesebb vágány is elegendő lesz napjaink teherforgalmát lebonyolítani, amelynek nagy része tranzit és valószínűleg Cegléden is csak azért áll meg néha tehervonat, hogy szabad pályára várjon az ablakos vonatok között.

Az állomási büfében elfogyasztottam szerény ebédemet és pohár söröm felett arra jutottam, hogy mégiscsak tetszik nekem Cegléd állomás, még így átépített vágányhálózattal is.

Természetes egy XXI. századi magyar vegyesvonatról van szó, azaz egy szerelvényben közlekedik egy IC meg egy gyorsvonat. Ezesetben konkrétan a Móra IC, amelynek első három kocsija a 714_1 számú gyorsvonat, a hátsó három kocsija pedig a 714 számú intercity. A gyorsvonati rész elég jó tele van, de a helyjegyes kocsikban is meglepően sokan vannak. Pontosabban csak ez első IC kocsiban vannak viszonylag sokan, a másodikban már sokkal kevesebben ülnek, és a vonatot záró első osztályú kocsiban csak egy utas utazik. Ez az utolsó vagon valaha komfort kocsiként közlekedett. A kocsi belsejében már nem sok jele van annak, hogy valaha kiemelt szolgáltatások nyújtásárra építették. Ám ennek ellenére kellemes retró hangulatot áraszt, és nekem sokkal szimpatikusabb, mint egy szokványos Ap IC kocsi.

A vonaton három kalauznő dolgozik, az egyik a középső IC kocsiban üldögél, kedvesen mosolyogva rámköszön amikor elmegyek mellette. Nyájasan viszonzom köszöntését és folytatám az utasok leltározását. A hölgy feltápászkodik és követ engem, mert kíváncsi az amúgy a kolleganője által már láttamozott jegyemre és mellékesen ellenőrzi, hogy helyén van-e még a poroltókészülék. Szerencsére a poroltó még a helyén lóg, így nincs akadálya hogy barátságosan csevegjünk egy sort.

Már nem süt a nap, téliesen kopár az állomás előtti park. Az utascsarnok világítása a hatvanas éveket idézi.
- Óbuda az állomás neve, ahol le akar szállni ? - kérdez vissza a pénztáros azután zavarában egy százassal többet akar visszaadni.
A kocsmában diákok biliárdoznak, én meg iszok egy mini sört.

Utoljára 2003-ban vonatoztam Kecskemét és Lajosmizse között. Akkor nem sok embernek volt jegye rajtam kívül és etnikailag is kisebbségben voltam, úgyhogy kíváncsian várom, kikkel lesz szerencsém együtt utazhatni a szólóban közlekedő Bzmot 190-ben. A motorkocsi kívülről esőverte, belülről alaposan elhasználódott, a kárpitba beleívódott a ritkán mosott ruhák nehéz szaga, de rongálás nyomát nem látom és takarítani is szokták.

Nyolc utassal indulunk útnak, kicsit érhetetlen időpontban, mert indulásunk előtt semmi sem érkezett, viszont a szegedi vegyesvonattal a kijáratnál találkozunk. Sok ilyen integetős csatlakozás született az ütemes menetrend melléktermékeként.

Máriavároson valóságos tömeg, 10 ember száll fel a vonatra. Szerencsére utastársaim normális átlagemberek, nyugodtan élvezhetem a Bézézést. A pálya jó állapotúnak tűnik, viszonylag simán, ám viszonylag lassan küzdjük le a métereket az álmosító szürkeségben.

Lajozsmizsére négy civillel és négy vasutassal (beleértve a személyzetet is) a fedélzeten érkezünk meg.

Általában csak Kőbánya-Kispesten szoktam látni lajosmizsei szerelvényt. Már messziről könnyű felismerni, mert tipikusan sokkal összebarmoltabb szokott lenni, mint egyéb, szintén nem könnyű sorsú társai. Most kívülről így néz ki a vonat: BDt vezérlő, összebarmolt Bhv, elfogadható Bhv, összebarmolt Bhv, elfogadható Bhv. A harmadikba kocsiba szállok, ez belülről is tűrhető, sőt még egy kis fűtés is van benne.

A Lajosmizse - Kőbánya-Kispest az utolsó dízelmozdonyos vonal a főváros környékén. Én szimpatizálok a dízelmozdonyokkal és vannak a 142-esnek érdekes szakaszai, tehát tulajdonképpen jókat lehetne vonatozni ezen a vonalon a Csörgős igazi vonatokkal, de valahogy az egész miliő a szeretetmentes lezüllöttséget sugallja számomra.

Ma nem a legszebb arcát mutatja a táj a szürkeségben. A kopár bokrok alatt mindenhol elképesztő mennyiségű szemét, sok fán lobognak nylon zacskók.

Örkénynél körbe nézek kicsit a vonat vége felé, csak egy-két ember utazik a hátsó három kocsiban, előrefelé kicsivel többen vannak. Dabason kezdenek szállingózni utasok a vonat hátsó felében lévő kocsikba is, a kifelé tartó ellenvonatban már látok annyi utast, amennyi illik egy vonatra.

Ócsán ismét népesebben lettünk a vonatban. Egy fiatal lány, valamint két fürge és agresszív formájú fickó telepedett be abba a szakaszba, ahol eddig utaztam. A két derék fiatalember először a lányt üldözte el zaklatásaival, majd utána vidáman cigarettára gyújtottak, én meg inkább savanyúan hátrább költöztem. Sajnos a vonat vége felé már nem volt olyan kellemesen temperált kocsi, mint amit feladni voltam kénytelen. Végül az utolsó szakaszban ültem le, ahol a padlóra pillantva világosan látszott a szotyola népszerűsége. A hideg és szemetes vonatban azon töprengtem, hogy vajon szeretek-e még vonatozni. Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik autóval szaladgálnak a vasút körül és számtalan fotóval bizonygatják a vasút szükségességét ?

Fura visszagondolni, hogy valamikor szimpátiával szemléltem a Kőbánya-Kispesti közlekedési csomópont épületét. Építészetileg a párizsi Pompidou központ kicsinyke rokonát láttam benne akkor amikor felépült, mára már lepukkant szegény rokon lett belőle. Ám az élet most is pezseg ott, nagy a sürgés, forgás, csak a hajléktalanok nem készülnek sehová.

Felszálláskor a Záhonyból érkezett, manapság gyorsvonatnak csúfolt távolsági személy szerelvényének vége felé orientálódok, eredetileg csak azért, mert itt kevesebben szoktak lenni, de most hab a tortán, hogy két elsőosztályúból visszaminősített Bp kocsi van a vonat végén. Az utolsó kocsiban telepszem le, a csíkos üléshuzatok kellemes retro hangulatot árasztanak és bár a berendezést erősen megviselte már az idő vas foga, de utaztam már ettöl sokkal szétültebb Bp kocsiban is.

Én kifejezetten kedvelem a Bhv classic kocsikat és nem rajongok az akváriumokért, de most mondhatni a paradicsomban érzem magam az Uzsgyi fedélzetén a lajozsmizsei vonat után. Ebben a kellemes érzésemben nem kis része van az utazóközönség összetételének, erősen meglátszik rajtuk, hogy az ország egyik legmódosabb részén élnek.

Minden bokszban 2-3 utassal indultunk el a Nyugatiból, Újpest megállóban megtelik a vonat. Sokadmagammal szállok le Aquincum felső megállóban.

Vonat	Útvonalam	Ind	Érk	Km	Idő	Km/ó	Szerelvény
2732	Bp.Nyugati - Monor	9:05	9:50	38	0:45	51	BDt 427, Bhv, Bhv, Bhv, Bhv, Bhv, Bhv, V43 2377
2524	Monor - Cegléd	12:36	13:11	35	0:35	60	V43 2309, Bhv, Bhv, Bhv, Bhv, Bhv, Bhv, BDt
714_1	Cegléd - Kecskemét	13:47	14:10	33	0:23	86	V43 1222, AB, Ao, Bo, Bp, Bp, ARp
2945	Kecskemét - Lajosmizse	14:44	15:25	25	0:41	37	Bzmot 190
2813	Lajosmizse - Kőbánya-Kispest	15:30	17:10	62	1:40	37	BDt 102, Bhv, Bhv, Bhv, Bhv, M41 2202
6203	Kőbánya-Kispest - Bp.Nyugati	17:23	17:37	11	0:14	47	V43 1096, A, B, B, B, Bo, Bp, Bp
2056	Bp.Nyugati - Aquincum felső	17:52	18:11	10	0:19	32	6341 012, 6341 033

E-mail