Óbuda - Szob - Aszód - Bp. Keleti   Vonatozás 2004/16, 2004.09.02. csütörtök

Egy kis Dunakanyar

Óbuda vasútállomás most is rendes, éppen takarít egy nő, amikor odaérek. A váróterem is szép tiszta, de meglepetésemre egy meglehetősen szakadt férfi alszik az egyik padon egy vastag takaróba burkolózva.

Bámulom az üres vágányokat, amíg beérkezik Esztergom felöl a 2067 sz. vonat. Legalább öt perccel késsük a 11:02-es indulást. A szerelvény két Uzsgyiból áll: 63-41 009-6, 63-41 010-4. A hátsóba szállok. A padlót vizslatom, de ebben még csak enyhén púposodik. És sajnos egy firka is feltűnt az egyik ablak alatt. A vonat kb. félig lehet tele. Angyalföldön találkozunk az ellenvonattal, az is Uzsgyi. (A következő vonat már Desiro volt.)

Rákosrendezőn még épül a magasperon. Hát így első blikkre azt gondoltam, hogy elég hülyén van elhelyezve.

A Nyugatiban nincs senki az automatáknál, az egyikben elszállt a program, néhány ikon van csak a képernyőjén. A szomszédja jól, működik, bár a jegy alig olvasható. Hja, mátrix nyomtatóval sötét sárga papírra. Nagy tudású kollégák alkották ezt a rendszert ...

A 2114-es vonat szerelvénye egy szolnoki "posta" inga, elöl a v43 2263, majd hét darab Bhv (20-05), végén BDt 409. Ez a vonat is pár perc késéssel indul, 11:55 helyett kb. 12-kor. Van hangos utastájékoztatás, a harmadik kocsiban ez speciel egy szignál, majd kellemetlen hangos brumm. Hála Istennek a későbbiekben nem forszírozzák a dolgot.

Ismét megnézem a rákosrendezői új utas peront és továbbra sem értem mi pluszt ad ez a beruházás az utasoknak. Jön a kalauznő, egy gyors pillantást vet a jegyemre és már írja is rá a vonatszámot. Vagy nagyon jó szeme van, vagy már csak unta az olvashatatlanul halványra nyomtatott jegyeket. (A jegy különben 64 km-es volt és 594 Ft-ba került.)

Ezeddig, ha "posta" vonattal utaztam, mindenhol megálltunk. Fura, hogy most Vácig mindenhol csak átsuhanunk. 25 percen belül kiértünk Vácra. Utána már, Dömös átkelés kivételével, mindenhol álló vonatból is körül lehet nézni. Vácon elég sok diák szállt fel, ezek nagymarosig zömmel leszálltak, de ennek ellenére az volt benyomásom, hogy a Vác fölötti részen több volt az utas. De a legnagyobb utaslétszám is maximum félig töltötte meg a szerelvényt.

Bölcs gondolat volt az ősöktől, hogy a Dunakanyar felé kezdték építeni az első magyar vasutat. A Dunakanyar az egyik legszebb vasúti pálya, ahol megfordultam életemben. A vonat jó tempóban halad a gyönyörű tájban. Annak is örültem, hogy jól dolgoztak a vasutasok és egész úton nem volt technikai megállás.

Szob állomáson barátságos unalom honol. A büfé elé kirakott asztaloknál iddogálnak néhányan, a vasutasok kávéznak. Én megzavarom a pénztáros nyugalmát és megveszem a jegyemet Aszódra, 70 km-es jegyet kapok, az ára kézzel van 532-ről 594-re javítva. Következik a WC, viszonylag rendes, bár a csapból kilopta valaki azt a részt amivel el lehet zárni a vizet. A mosdókagyló alatti csappal próbálkozok, a víz meg is indul, de csak az eltünt szelep helyén bír kifolyni. A büfé is viszonylag elfogadható, iszok egy pohár sört. Most van valami szendvics és pogácsa is.

Valaha ezek a vágányok dugig voltak tehervonatokkal ...

Visszafelé ugyanazzal a szerelvénnyel utazok, mint amivel jöttem. Az utolsó előtti kocsiba szállok, viszonylag jól egyben van. Ahogyan visszaemlékszem az erre közlekedő összebarmolt vonatokra, a szolnoki inga bizony színvonal emelkedést jelent erre felé.

A 2155 sz. vonat 13:45-kor indul Szobról. Menesztő jön, fütyül és integet, a vonat pedig nem indul. A menesztő fütyül és integet, közben van ideje körülnézni, így ő is észreveheti, hogy vörös a kijárat. Visszaindul az állomásépület felé. A jelző zöld-sárgára vált, a menesztő ismét felbukkan a vonat végénél. Fütyül és integet és a vonat elindul. Sőt a hangos is működik.

Verőcén kedves meglepetés, a 27-es Uzsgyi robog át Szob irányában. Utast nem láttam benne, gondolom valamilyen próbamenet lehetett.

Az utasok jórészt diákok, nagyon lazán elférünk a szép hosszú vonaton. Vácon sokad magammal leszállok. Nagy a jövés menés a sínek között, mindenfelé indul mindenféle vonat. Pestre a gyorsított, amiről leszálltam valamint két BDVmot egyik Fóton, a másik Gödön át. Balassagyarmatra 3 részes Bz készülődik. És persze az aszódi 33415 sz. vonat, V43 1302, Bhv, BDt összeállításban, indul 14:35.

A BDt-be szállok fel, gyakorlatilag tele van, bár vannak üres ülőhelyek és nincs álló utas. Felszálló nemigen van, Galgamácsa után már alig maradunk a vonaton. A kocsi belülről trehányul van takarítva, de nincs összebarmolva. És megvannak a lehúzható függönyök, régen láttam ilyet.

A táj Vácrátót és Galgamácsa között kifejezetten szép, kellemes vonatozás után negyed négykor érkeztünk Aszódra. Itt is először a pénztárba megyek, a Keletiig 60 km-es jegyet kaptam 490 forintért, a kéregjegyre a helyes ár volt rányomtatva.

Az aszódi vasúti kocsmában is ittam egy sört, jeges pohárba adták hozzá a vilmoskörtét. (Érdekes, hogy mennyivel jobban meg vagyok elégedve a vasúti kocsmákkal, amikor nem borral, fröccsel próbálkozom.)

16:24-kor indul a 5013-as a Keleti felé: V43 1001 (orrán az idétlen kettős sorozatszámmal), Ap, B, B, Bo. A vonaton normális mennyiségű utas van. Az utolsó Bo kocsiba szállok, mocskos és összebarmolt. A hátsó ajtó ablakán nézegetek kifelé a koszon és a firkán keresztül.

Ezek az élet nagy pillanatai, bámulni egy mocskos peronról a koszos ablakon át, hogyan simulnak össze a sínek ívei Máriabesnyő nyugati oldalán.

Eddig csak azt láttam, hogy a MÁV két kategóriában gondolkodik: IC és egyéb. Az utóbbi idők elővárosi tapasztalatai alapján azt gondolom, hogy az elővárosi vonatok is minőségi különbséget jelentenek a távolsági személyekhez képest. Ez a távolsági személy is ezt a véleményt erősíti. Az utolsó WC-nél rondábbat nem tudom láttam-e már valaha. Nem mocskosabbat, mert azt láttam, hanem összebarmoltabbat. Persze mocsok és bűz is van azért rendesen. Csak úgy tréfás ötlettől vezérelve megnyomom a kézmosó pedálját. Ettől a pedál kiesett a helyéről. Na mondom, kipróbálom a másik pedált is. És megdöbbentő fejlemény, a vízöblítő pedál megnyomása után folyik a víz. Nem nagyon folyik, de folyik.

És még egy kellemes meglepetés, Rákos állomásról az alsó pályán megyünk Kőbánya felsőre. Nagyon sokszor jártam már a két állomás között, de lehet, hogy most először az alsó pályán.