Elindultam végre vonatozni egy kicsit. Idén először volt lehetőségem, és mivel most sem tudtam nagyobb útra indulni, gondoltam megnézem mi újság Érden, melynek indóházairól nemrég írtam meg egy 2008-as vonatozásom történetét. >>>

A Változás talán legnagyobb vívmánya az, hogy 356 kilométeren újra diadalmasan csattognak a Bézék. Úgy tűnik, hogy a magyarnál talán csak a romániai mellékvonalak éltek át nagyobb fellendülést a közelmúltban, ahol komoly járműfejlesztéseket is végrehajtottak, igaz a franciák által leselejtezett vonatokkal. De én annak is csak örülni tudok, hogy ismét vonatozhatok egyik legkedvencebb hazai vasútvonalamon, Almásfüzitő és Esztergom között, még akkor is, ha Bézé perfektuálja a távot. >>>

Sajnos elég szűk a szlovákiai akciórádiuszom, gyakorlatilag csak az alföldi részeket tudom megjárni egy nap alatt. Ráadásul minden kényelmesen megjárható vonalon jártam már, így mostanában ismételni szoktam. Ezúttal Lévára indultam, megnézni, hogy még mindig oly kevéssé vonzó hely-e, mint korábban írtam erről a kisvárosról. >>>

A Dunántúlra indultam vonatozni, több okból. Egyrészt mert a Változás után elköteleztem magam, hogy ismét bevonatozom a 14-es vonalat, mint az első körben újraindított négy vonal egyikét, másrészt meg kíváncsi voltam, hogyan élte túl a vörösiszap katasztrófát Kolontár, de leginkább azért, mert szeretek a Dunántúlon vonatozni. >>>

A vonalbezárások óta nem voltam a Bükk északi oldalán, ideje hát újra megnézni, mi újság a Bükk körül. Meg hát annyi rosszat hallani manapság Ózdról és a régióról, kíváncsi vagyok mit látni ebből a vonatablakból. A mai vonatozás kör csak úgy tud bezárulni, hogy egy megszüneteltetett vonalszakasz helyett autóbuszra kell szállni. >>>

2011-ben kivételesen a gőzmozdonyfesztivál mindkét napján kilátogattam a Füstibe, bár az első napi programom mindösszesen a bejáratoknál kígyózó sorok megtekintésére korlátozódott. Így hát vasárnap lettem részese a gyakran nevet váltó, és új műsorrenddel kísérletező gőzmozdonyparádénak. A vasárnapi műsor meglehetősen karcsúra sikeredett, mindössze négy gőzmozdony volt felfűtve, azok is inkább a vonatoztatással töltötték a napot, mintsem a megszokott műsorszámokkal. Bőven jutott idő a pápavonat megszemlélésére. >>>

Nagyon régen vonatoztam már Barcs felé és a zalai dombok között, de szerencsére idén is tartott autómentes napot a magyar vasút, így sikerült ismét megcsodálni a Dunántúl régen látott nyájas tájait. Ez volt a negyedik vonatozásom forgalmival, és ez a 688 kilométer volt a leghosszabb a négy közül. Jó találmány az autómentes nap, az ember szabadon vonatozhat kedvére, anélkül, hogy lapos bukszája gátolná Magyarország újrafelfedezésében. >>>