Ebben az évszázadban még nem utaztam a Sárbogárd - Székesfehérvár vasútvonalon. Lehet, hogy több alkalom már nem is lesz, így a Mezőföldre indulok vonatozni. A Bézézés után egy kis dízelezést is tervezek a Székesfehérvár - Pusztaszabolcs útvonalon. Ezt most azért tehetem, mert a Székesfehérvár - Tárnok szakasz átépítési munkálatai miatt a Balaton északi parti gyorsvonatok Pusztaszabolcs felé vannak terelve, amúgy arra is már csak Bzmot típusú vonatpótló vonattal utazhatnék.

Budapesten a Keleti pályaudvar felé utazva, azt nézem, mennyien közösségi közlekednek ezen a kora délelőttön. Sűrűn járnak az 1-es villamosok, meg a kék metrószerelvények is, mind a két vonalon. Nincs zsúfoltság, de van utas szépszámmal. A vasúti mellékvonalakon sem láttam mostanában zsúfoltságot, sőt ott utast is alig.

A Hernád IC-t a 350 015 Gorilla húzza be a Keletei pályaudvar 13. vágányára. Sokan érkeznek a vonattal a fővárosba. Sok 'taxi' kitűzős ember vizslat zsákmány után, de csak egy sikerest látok, aki egy böröndöt vonszol a kijárat felé, néhány külföldinek látszó utas kísértében.

Az első, ŽFBH kocsiban senki sincs induláskor, pedig csak itt lehetne lehúzni az ablakokat, de nincs rá szükség, legalábbis nem a meleg miatt, mert fűtés az nincs. Közben érkezik két vasúti alkalmazott, ellenőrzik a fülkéket, nincsenek elragadtatva a látványtól, pedig még függönyök is vannak. Én nem találok semmi rendkívülit, csak az erős dohányszag zavar.

Melegebb helyet keresve hátrafelé indulok. A második kocsi nem akar beengedni az átjáróból, igencsak neki kell feszülni az ajtónak. Itt sokan utaznak a 2. o. térfélen, ami szemre alig különbözik az 1. osztályú résztől, csakhogy az első osztály lényegesen szélesebb. Valószínűleg most külföldre tartó utasok is vannak, mert felszállásnál úgy tűnt, többen kifejezetten a szarajevói kocsikat keresik.

Végül a harmadik kocsi harmadik fülkéje lett egyedül az enyém. A vonat belföldi része, a kocsma kivételével, szlovák kocsikból áll. A kocsik állapota meglehetős, bár az én fülkém elég viseletes már, de a függönyök megvannak.

Bámészkodom az ablakon át, és közben az jár a fejemben, hogy mennyire nincs címoldalon mostanában a vasút a médiában. Például a Devecserről Tüskevárra (8 km), személyzet nélkül átguruló elszabadult tehervonat sem nagyon izgatott senkit. (Más lett volna a helyzet, ha nem késik a szembeközlekedő gyorsvonat, de így szerencsére nem sérült meg senki.) És a most tervezett vonalbezárásokon sem rúgózik annyit a média, mint a két évvel ezelőttieken, bár az akkor bezártak jó része már régóta ténylegesen halott volt, míg a most bezárni tervezettek egy részében még van némi élet. Úgy látszik változott a médiát uraló körök érdeke.

A Sárbogárdon eltöltendő bő egy óra felhasználásában jelentős szerepet szántam a nemrég egy áthaladó vonatból látott állomási kocsmáknak. De most szembesülnöm kell a szomorú valósággal, mind a két kocsma halott. A halott kocsmák előtti vágányokon Bézék tobzódnak, de szerencsére a többi vágányokon még igazi vonatok is közlekednek.

A pótban hárman utazunk, 2 igazi és én, a hobbi utas. Enyhén hullámos tájat látni az összekarcolászott, időjárásverte ablakokon át. Lassan bakkan a Bézé bakkanóról bakkanóra az erősnek látszó, de ezek szerint lestrapált síneken. Vannak szakaszok, ahol betonaljak hevernek a sínek mellett, beépítik-e őket valaha ?

Bodakajtor-Felsőszentiván megállót benyomásom szerint többen használják szemétlerakónak, mint vasútállomásnak. Egy fán hirdetmény lóg, valószínűleg a bezárásról. Hányan olvashatták vajon ?

Rejtélyes ipari üzem maradványai mellett haladunk el. Később kerestem egy kicsit, mi lehetett ez, de csak azt tudtam meg, hogy Bodakajtor-Felsőszentiván valaha igazi állomás volt, indó- és bakterházakkal. Belsőbáránd viszont szépen rendben van tartva, de az indóházat mintha már itt is elkezdték volna szétbontani.

Börgönd felé közeledve elhaladunk az élettelen repülőtér mellett. Errefelé új betonaljak világítanak a pályában, de a tempóban, meg a döccenésekben nem érzek érdemi különbséget az eddigiekhez képest.

A szép hosszú börgöndi állomáson lépésben haladunk a megállás helyéig, pont úgy, mint amikor legutóbb erre jártam. Ám manapság már más szelek fújnak, zajlik az állomás revitalizációja, most éppen a 2. és 3. vágányokat építik át.

Börgöndön sokan leszállnak. Útközben csak egy helyen láttam felszállót, de ettől még lehetett több utascsere is a motorkocsiban, a pótban viszont egész úton fix három volt az utaslétszám.

Börgönd után vasúti pályára érünk, ahol a Bzmot 330 megmutatja, hogy tud ő robogni, ha teheti.

Székesfehérvár állomás leglátványosabb épülete a vágányok feletti őrtorony. Olyan hírek járnak, lehet lebontják az állomás rekonstrukciója során. Így szokottnál alaposabban csodálom meg az érdekes épületet, sajnálnám ha tényleg eltűnne a sínek fölül.

Bekapok egy-két szelet frissen sült pizzaszerűséget, és rövid sétát teszek az állomás körül, kivételesen nem a belváros irányában. Székesfehérvár az átkosban a szovjet hadsereg magyarországi központja volt. Sétám során a közelmúlt számos nyomát vélem felfedezni. Ám ma már más időket élünk, a szocializmus egykori névtelen hősének szobra is a bokrok közé bújt szégyenében, onnan leskelődik a sínek felé.

A Tapolcáról érkező gyorsvonat elején a típus eredeti színeire visszafestett M41 2143-asnak örvendezhetek. Általában csak Székesfehérvárig húzza a vonatot dízelgép, de most a 30a átépítése miatt kerülő úton, Pusztaszabolcs felé a Csörgővel indulunk tovább.

A hat kocsiból négy Bko típusú, amelyek a maguk idejében a MÁV legkényelmesebb másodosztályú vagonjai voltak, hatszemélyes fülkékkel. Kevesen vannak a vonaton, de minden fülkére jut egy-két ember. A legtöbben irigylésre méltó kényelembe helyezték magukat, pihenéssel, olvasással töltik az utat a Balatontól a fővárosig.

A negyedik kocsiban találok egy üres fülkét, kóstolgatom a szocialista ipar egyik legkényelmesebbnek szánt kupéját. Hideg van folyamatosan az ablakban lógni, de időnként kidugom a fejem valamelyik oldalon.

Börgönd után hosszasan nézem az elívelő sárbogárdi vonalat, vajon mikor fognak legközelebb személyszállító vonatok közlekedni azon a vonalon ? Én nem mernék erre fogadni, hiszen a polgárok autóval közlekednek, az alsóbb néposztályok meg utazzanak azzal, amit az adófizetők finanszíroznak nekik.

Folyik a felújítás a Börgönd - Pusztaszabolcs vonalon. Olyan hosszúak az új peronok, hogy a mi 6 kocsis vonatunknál jóval hosszabbak is elférnének mellettük - ahogyan az ablakból ezt meg tudom ítélni. Itt valaki számít valamire, nem tudom mire, mert mostanság 2 részes Bézék közlekednek erre.

Pusztaszabolcs állomáson megválunk dízelgépünktől, Szilivel folytatjuk az utazást mintegy 13 perc múltán. Pusztaszabolcs után én is lazítok kicsit, Budatétényig. Ott az egyik oldalon a Campona, sok száz autóval kelti fel a fiygelmemet, a töltés másik oldalán meg a szemét és az a néhány hajléktalan, aki kacatjai között dacol még az időjárással.

A végállomáson az élet dolgaival megelégedve szállok le erről a finom, úri gyorsvonatról. Bárcsak mindig ilyennel roboghatnék magyar tájakon át.