Valamikor a '80-as évek elején már tettünk egy kísérletet vonatozni Nagybörzsönyből Nagyirtásig. Akkor Szolnokról vonatoztunk, buszoztunk a Börzsöny északi lábához. A vonatozást egyszerűsítette az a körülmény, hogy abban az időszakban volt olyan vonat, amely Szolnok és Szob között közlekedett, a Nyugati érintése nélkül. De akkor egy lélek sem volt a nagybörzsönyi végállomáson, és kiderült, hogy a kisvonat egy órával korábban közlekedett, mint ahogyan a menetrendben írva volt.

Ma autóval érkezünk Nagybörzsönybe, jól tele van a parkoló. A kisvasút végállomásán meg valóságos tömeg várakozik. Az esőbeállóra emlékeztető fa épületen magyar, szlovák és EU zászlók lógnak. Az emberek jó része békésen sorban áll a pénztár feliratú üres asztalka előtt.

Már jócskán elmúlt a meghirdetett indulás ideje, amikor C50 érkezik, két kocsival és sok utassal. Az utasok leszállnak, a szerelvény elhúz a telephely irányába.

Kisvártatva újabb C50 tűnik fel a fák között. Az erdő szélén megáll a vonat, a mozdony félreáll egy kitérőbe, a kocsik meg lassan előregurulnak, két fékkezelő felügyelete alatt. A kis mozdony ráakad a két kocsi túlsó végre, és így, már irányba fordítva érkezik be a két kocsis vonat a végállomásra.

Ez a szerelvény is tele van utassal, de ezek nem szállnak le, rögtön utaznak vissza. Már unjuk a várakozást, így némi töprengés után bevállaljuk az állva utazást, és elfoglaljuk az első kocsi hátsó peronját.

Még várunk kicsit valamire, aztán 12:45-kor elindulunk végre. A kis mozdony néha meglepően jól halad felfelé a hegyre. Ám ez csak rövid szakaszokra érvényes, mert fentebb a pálya elég gyengécske állapotban van, többnyire gyalogos a tempó.

A természeti környezet is igazán szép, de engem most jobban érdekel a két fékező tevékenysége, akik akrobatikus ügyességgel jönnek, mennek fel-le a vonaton. Sőt egy darabon le is szállnak, kicsit előre menve szemügyre vesznek egy megrozzant pályaszakaszt.

Kisirtásig jól utazunk, de ott sajnos újabb felszállók vannak, és így már öten szorongunk a cseppnyi peronon. Az újabb utasok autóval mentek fel a hegy tetején működő wellness szállóba, és ebéd előtt vonatozni óhajtottak egyet. Inkább teniszeztek volna.

Pedig Kisirtás után következnek a csúcsfordítók, melyek Magyarországon páratlan attrakciói ennek a kisvasútnak. A komfortmentesség ellenére igen élvezetes volt a kétszeres irányváltás.

Alig érkezünk meg a végállomásra, jön a másik vonat is. A két vonat szorosan egymás mögött áll az egyvágányos végállomáson. Indulásnál a középső mozdony legurul az összes kocsival a kicsit lejjebb kiépített forgalmi kitérőig. Ott a saját régi szerelvényét félre állítja, majd útnak indul az első mozdonytól átvett két kocsival. A másik mozdony szólóban gurul le a forgalmi kitérőig, azután összekapcsolják az ott várakozó szerelvénnyel.

Miközben az érdekes manővereket tanulmányozom, kiürül a végállomás melletti tisztás. A legtöbb ember visszavonatozik Nagybörzsönybe, többen tartanak a közeli wellness szállóba, legkevesebben talán a túrázni indulók vagyunk. Némi töprengés után a kék kereszt jelzésen indulunk el, majd a piroson megyünk vissza Nagybörzsönybe. Nem haladunk valami gyorsan, sötétedik mire a faluba érünk.

Otthon derült csak ki, hogy ezen a napon volt a nagybörzsönyi kisvasút napja. Nem tudom egy sima hétvégén mennyien vannak, de most meglepően sok embert sikerült kisvonatozásra csábítani. A Börzsönyben jelenleg négy kisvasút működik, meg egyáltalán nem mellékesen remek túraútvonalak vannak. Szóval jó dolog a Börzsönyben kirándulni, és érdemes a szép hegyeken kívül a kisvonatokat is élvezni egy kicsit.