Nehéz, keserű napokkal indult az én második évtizedem a huszonegyedik században, melyekhez heteken át szomorkás hátteret adott a szürke, télies hideg. Ma kicsit tisztább volt az ég, némi napsütéssel, cserébe egy az előző napoknál is hidegebbet éltünk meg. Mégis most indultam vonatozni egy kicsit, mert most először volt lehetőségem, de mivel nem tudtam nagyobb útra indulni, gondoltam megnézem mi újság Érden, melynek indóházairól nemrég írtam meg egy 2008-as vonatozásom történetét Érd indóházai címmel.

Amióta az új főpolgármester sikeresen kezeli a belvárosi hajléktalanok sorsát, Óbudán mintha megszaporodtak volna a szerencsétlenek. Nem emlékszem mostanában olyan 86-os vagy 206-os buszra, amin ne utazott volna hajléktalannak, vagy ami ebben az szituációban talán a nagyobbik baj, jegytelennek látszó szagos ember. Kicsit szégyellem magam, hogy nekem bérletem van, miközben fiatalok egy csoportja az ellenőrökkel kapcsolatos kalandjait meséli mellettem. Ők már a rendszerváltás után születtek, de egyáltalán nem olyannak látszanak, mint az az új nemzedék, amelyről a rendszerváltás utáni években a naivak álmodtak.

A vonatozás előtt kipróbáltam a kínai büfét a Déli pályaudvar legforgalmasabb lépcsője mögött. Ócska kis helyiség, szutykos tálcák, gyenge kaja. Ez a büfé egyaránt szégyenfoltja a pályaudvari utasellátásnak, meg a kínai gyorséttermeknek is.

A dupla Flirt első egysége Dunaújvárosig, a második Pusztaszabolcsig közlekedik. Az első részben utazok. Indulásnál minden bokszban 1-2 ember ül, de útközben szépen feltöltődik a vonat, Érd felsőig gyakorlatilag minden hely foglalt.

Útközben azt lesem, változtak-e a viszonyok a nemrég publikált 2008-as epizódban leírtakhoz képest, de minden vasút körüli holmi, pont olyan rongált, maszatolt, mint akkor. Egyedül a Flirt szerelvény jó állapota ad okot némi derűlátásra.

Érd állomáson már jóval több a leszálló, mint az új utas, de még így is jól kihasználtan indul tovább a vonat.

Leszállás után eszembe jutott, hogy felkeresem az állomási WC-t. Az első körbepillantás után nem vagyok optimista. De benézek a váróba, és onnan felfedezem a mellékhelységeket is. Ez kellemes meglepetés volt, de az ajtó természetesen zárva van. Viszont működik a pénztár, a pénztárosnő a forgalmiba irányít a kulcsért. De ott sem járok sikerrel, a forgalmista hölgy szerint, szerelés miatt a helyiség nem használható. Bejött a papírforma.

Érd nagyállomás indóházának ekkénti bebarangolása után városnézésre indulok. Érd megyei jogú város főpályaudvarának környéke meglehetősen falusias képet mutat, földszintes házak között jutok el az Érd felső megállóhely és az Érd alsó állomás közötti terecskére, amelyen csak parkoló autók vannak, a forgalom az alattunk húzódó aluljáróban áramlik. Mennyivel kulturáltabb megoldás ez, mint a gyalogosok föld alá szorítása. Ezen emberbarát megoldás ellenére a terecske meglehetősen hangulatmentes.

Először Érd felső felé indulok. A lépcső alján egy hajléktalan álldogál, elkerülöm és a lifthez lépek. Megnyomom a hívógombot, és legnagyobb megdöbbenésemre kisvártatva kinyílik az ajtó. A lift belseje össze-vissza van barmolva, mocskos, büdös, de veszek egy mély levegőt, és belépek. Úgy érzem magam, mint egy New Yorkban játszódó rémfilm szereplője, de rendben megérkezek a B peronra, ahol a várt, vandálok kezenyomától siralmas látvány fogad.

Ezek után már nem annyira meglepő, de az Érd alsó állomás melletti aluljáró liftje is működik, bár ez is legalább olyan mocskos és szétbarmolt, mint az imént látott társa. De ide csak Érd felső állomás felől lehet lejutni, mert a másik oldalra felvivő lift már nem bírta ezt az igénybevételt.

Érd alsó állomás pénztára és várója továbbra is a buszpályaudvar albérlője. Itt rend van, 6 utas ül a fűtött helyiségben. Csak az idevezető út van összefirkálva, máshol a buszpályaudvaron és az üzletközpontban nem láttam firkákat, és természetesen a buszok szintjéről az emeleti boltokhoz vivő liftek is jó állapotban vannak. A buszváróban WC is van, eléggé összekoszolták a kedves utasok, de nem látok rongálást, viszont van kézmosó és kézszárító.

A Martonvásárról induló dupla Flirt második egységét választom. Értelemszerűen kevesen tartanak délután Budapest felé, kényelmesen elterpeszkedve, kellemes körülmények között teszem meg a három megállónyi rövid utat.

Budafok, régebbi nevén Budafok belváros, a kedvenc megállóhelyem, mert egyszerre két fővonal mellett terül el. Az új táblákon már Budafok van kiírva, de a hangos még Budafok Belvárost mond, amikor áthaladó vonatra figyelmeztet. Az új néven kívül változást nem látok.

Budafokon rövid városnézést tartok, majd BKV busszal indulok Buda központja felé. Ez hiba volt, mert a vonat sokkal gyorsabb, kényelmesebb, és pláne melegebb lett volna.