Gullner Pages Vonatozásaim 2008
	XX.század 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

A MÁV-START hírül adta, hogy szeptember 22-én, az Európai Autómentes Napon forgalmi engedély felmutatásával lehet vonatozni. Az az ötletem támadt, hogy ha már a MÁV-START ilyen kedves és díjmentes vonatozásra hívja az autós urakat, élek a lehetőséggel és iszom egy fröccsöt a Gyógygödörben.

Összefoglaló táblázat a lap alján

Kézenfekvőnek tűnt a soproni Gyógygödröt Szombathely felől megközelíteni, így a 9 órai gyorshoz indulok. Váltok pár szót a Déli pályaudvar karámőrével, jól fel van készülve az autómentes napi akcióval kapcsolatban.

Indulásnál éppen nekilódulna Szili, amikor biciklis tűnik fel a peronon, sietve pedálozik a kerékpárszállító kocsiig, felszáll és már indulhatnunk is. Szép új liberális világunkban már a vasútállomás peronján is kerékpárral közlekedik, akinek autóra még nem telik, de már különb mint egy szerencsétlen gyalogjáró. Autómentes nap van, de az ablakon kinézve a szokásos autóáradatot látom a budai utcákon.

A vonaton nagyon kevesen vagyunk, a kerékpárszállító termes felében vannak a legtöbben. A szombathelyi gyors az átkosban úri vonatnak számított. A kocsik nagyjából ma is ugyanazok, csak használtabbak lettek egy-két évtizeddel, ám összességében nincs okom panaszra, az első kocsi belsejében jók a viszonyok. Bár a függönyöket már régen lelopták, de mostanában legalább takarítanak és a vandalizmusnak is csak kis jelei mutatkoznak.

A jegyvizsgáló precízen összenézi a forgalmin és a jogsimon szereplő neveket, lévén a kedvezményt csak az autó tulajdonosa vagy üzemben tartója veheti igénybe. Az utazás egy későbbi szakaszán megkérdeztem tőle, hány forgalmival találkozott. Négy-ötre emlékezett, amit ő kevesellt, én meg meglepően soknak találom.

Székesfehérváron megvan még a gurítódomb, de csak néhány teherkocsi álldogál a hajdan zsúfolt teherpályaudvaron. Úgy tűnik nem mozdonyra, hanem fuvarra várnak.

Ez a kiüresedés érzet végigkísért a Bakonyon. Az átkosban egy fontos ipari övezett működött a hegyek között, tehervagonokkal zsúfolt állomásokkal. Akkor nem nagyon tudtam megszámolni hány vágány van egy állomáson, mert mindenhol vonatok álltak és csak a szomszéd vágányokon álló vagonokat láthatta az utas.

A meglehetősen üresen induló vonaton az utasok száma Veszprémig csak gyarapodott. Az állomás egykor tehervagonokkal telt vágányai most üresek.

Herenden 4 perc tartózkodást ír a menetrend, keresztet sejtetve. Helyette Szentgálon állunk hosszasan. Szokatlan számomra, hogy egy GySEV Szili bukkan fel az ellenvonattal. Valahol Herend, Szentgál felé lehet a vízválasztó, mert mostantól lefelé gurulunk.

Ajka, a magyar alumíniumipar egykori fellegvára vasúti szempontból elég kihalt, bár folyhat valamiféle termelés, mert újnak látszó alumínium alkatrészek csillognak a gyárudvaron. A 10 vágányú állomáson csak hátul állnak vagyonok, egy Dacia rendezgeti a tartálykocsikat.

Kerta állomáson kamionszállító vonat vár indulásra. A szerelvény fura besüllyesztett kocsikból áll, melyekre csak a vontatmányok vannak felpakolva. Mindenestre nekem logikusabb így, ellentétben azzal, amikor az egész kamiont vonatoztatják, a sofőrrel együtt.

12:03-kor érkezünk Bobára, itt leakad a vonat végéről a két zalaegerszegi kocsi. Gyors fékpróba, 12:06-kor már indulunk is tovább. Csak három perc kellett a manőverhez, a menetrend öt percet biztosít ehhez normál esetben, de most negyed óra késésben vagyunk.

Celldömölkön sokan leszállnak, de még több a felszálló. Legtöbben a "csak az első ajtón szállunk fel" szekta tagjai, így azután az utascsere jól elhúzódik. A hátsó kocsiknál nem láttam felszállót. Valószínűleg sofőrcsere is volt, mert a Sziliből is lekászálódik egy vasutas, csak ezután indulunk tovább. Celldömölk után a gyorsvonat minden állomáson és megállóhelyen megáll.

Leszállás előtt felkeresem az egyik mellékhelyiséget. Meglehetős tisztaság van még így az út vége felé is. Van WC papír, kéztörlő, de víz sehol nem fakadt.

Közel 10 perc késéssel érkeztünk Szombathelyre, elvileg gyenge 10 perc van átszállni, nem nagyon van idő nézelődni. Kiskoromban gyakran megfordultam itt, azóta sokkal színesebb lett a vasút világa, itt és most jórészt a mindennapossá vált GySEV és az ÖBB vonatok gazdagítják a látványt.

Jó sokan vannak a bécsújhelyi eurórégió vonaton, szinte minden ülőhely foglalt. Felesleges volt sietni az átszállással, mert 10 perc késéssel indulunk.

Egy darabig a hátsó ablakon bámészkodom. Szombathely kijáratában szembeötlően a legjobb állapotú a GySEV pálya, de ez csak pár kilométeren tart. Utána is rendben van a pálya, de nem olyan kirakatiasan csili-vili, mint az állomás utáni szakasz.

Bük állomáson szinte mindenki leszáll. Az állomáson egy csomó tehervagon áll, de valószínűleg nem csak parkolnak, legalábbis a hátérben fát rakodnak. Nem túl gyakori látvány a teherforgalom a kis állomásokon.

A vonaton kulturáltak a viszonyok. Nem látok olyan utasokat, mint akikkel a múltkor Mátészalka felé vonatoztam, kiknek egy csoportja régi tévével és muzeális mosógéppel, a nők meg hatalmas batyukkal szálltak fel arra a vonatra. Erre mások az arcok és mintha még a táj is rendezettebb lenne, bár jellegét tekintve hasonlónak mondható.

Lövő állomáson MÁV Szili vontatta szerelvénnyel keresztezünk. A szerelvényt GySEV Bh kocsik, meg Start halberstadtiak alkotják.

Sopronkövesd következik, környékén szélkerekek tornyosulnak. Az állomásépület ócska lepukkant, de nem kell már a kutyának sem, megszűntek már azok a tevékenységek, amelyek kiszolgálására egykoron építették. Amúgy a vonal végig a frissülés jeleit mutatja, de a feleslegessé vált régi épületeknek errefelé sem nagyon tudnak új funkciót találni.

Harka állomás bejáratáig szokványos tempóban közlekedünk, itt azonban megtorpanunk egy időre, amíg el nem halad Deutschkreutz felé egy Talent formájú vonat. Később az állomáson már nem áll meg a vonat, minek is tenné, nincs ember aki a távolabbi faluból elkutyagolna idáig.

Sopron rendezőpályaudvarán zajlik az élet, öröm látni egy ilyen sűrű, működő rendezőpályaudvart, még akkor is, ha csak ilyen kicsinyke.

A +10-es indulás meg a harkai pauza miatt negyedórás késéssel érkezünk meg Sopron állomásra.

Sok tekintetben Sopron az átkosban is Bécs vonzáskörzetébe tartozott, számos GySEV és ÖBB vonat keresztezte a vasfüggönyt. Akkor csak távolról lehetett megcsodálni a nyugati vonatokat, cserébe volt valami izgalmas hangulata a soproni vasútállomásnak. Még az egyik legelső idelátogatásunk alkalmával láttam olyan vonatokat, melyeknek két oldalán búvárszemüveges határőrök lógtak és figyeltek menetközben is. Ez már a régmúlt, ma Sopron vasúti forgalma minden bürokratikus akadály nélkül szervesebben kapcsolódik Bécshez, mint Budapesthez. Az állomás életében színes forgatagot alkotnak az ÖBB, a GySEV és a MÁV járművei.

Közben a zöld-sárga Szili leakadt a Szombathely - Wiener Neustadt vonat elejéről és egy vörös ÖBB 2143 dízel állt a helyére. És hogy a vonat még színesebb legyen, egy ÖBB 5047 motorkocsit kapcsoltak a végére.

Egy darabig még élvezem az állomás változatos mozgásait, utána a városba indulok. Már sokadszor lepődök meg azon, hogy milyen hamar a Gyógygödörbe érek az indóháztól. A Gyögygödörben perfektuálom utazásom célját, rögtön két kékfrankos nagyfröccsöt kérek. Savanyú lenne a kedvem, ha ezekért a fröccsökért a saját pénzemből vonatoztam volna idáig, ettől eddig csak jobbakat ittam itt. Csak egy-két ember lézeng a pincében, a kocsmáros szerint régen egy hétfő jobb volt, mint manapság egy szombat. És a bor is jobb volt régen - teszem hozzá gondolatban.

Sopron belvárosa kicsi, de igen szép. Megtekinteni egy örök vágy, amely egy óra városnézéssel egy évre kielégíthető. Amikor sűrűbben jártunk erre, az tűnt fel, mennyire függ a város pezsgése az idelátogató osztrákoktól. Amikor ők este hazamentek, kihalttá váltak a szép díszletek. De most nem várom meg az estét, rövid gyönyörködés és nosztalgiázás után érek vissza az állomásra. Itt is sokat romlottak a viszonyok. Az indóház étterme megszűnt és sajnos már a jó kis büfé sem működik, ahol régen rántott csirkecombokat ettem. Szerencsére az egykori evő-, ivóhely melletti ablakban bort is árulnak, ráadásul mentve a város becsületét, sokkal finomabbat, mint a Gyógygödörben.

Az indulás előtti percekben az első kocsiban vannak a legtöbben, a másodikban már alig, a harmadikban és a negyedikben csak egy-két ember. Csak ez első kocsi halberstadti, érdekes, hogy abban vannak a legtöbben, pedig számomra sokkal vonzóbbak a vörös üléses Bh kocsik. Mindenhol tisztaság és jó meleg van. A melegnek eleinte örülök, de később már túl forrónak találom az ülést és lekapcsolom a fűtést.

Fertőszentmiklós állomás fergeteges szamárbőgéssel örvendezteti meg az utasokat. Ilyen szép és erős iázást talán még sohasem hallottam, már csak ezért is megérte erre vonatozni.

Fertőendréd egy kísértet állomás, még peronokat sem építettek a sínek mellé. Kinek is tették volna, hiszen a vonatokon kívül emberi életnek nyoma még a környéken sincs. Az állomás nem szerepel a menetrendben, csak forgalmi kitérőként működik. Van idő nézni a semmit, mert jó sokat várakozunk. Túl meleg van a vonatban, az ablakban hűtőzök, odakünn töretlen a csend, csak távoli autók zaja hallik tompán. Érkezésünkkor egy IC várt ránk, utána mi vártunk egy sort a V43 326-ra meg 18 db 4 tengelyes teherkocsira.

Kapuváron jobbról-balról vonatok között állunk meg, mint tipikusan az átkosban bármely állomáson. Ismét az a benyomásom, hogy a 8-as vonalon sokkal kevésbé esett vissza a forgalom, mint az ország sok más vonalán.

Átrobogunk a Rába felett és egy autó tengerbe érkezünk. Tizenkét perc késéssel futunk be Győr személypályaudvarára.

A Kossuth rádió (új nevén MR-1 azaz Minél Rosszabb 1) egyik lejárató műsorában mondták, hogy Győr állomáson nincs büfé. Ez elég hihetetlenek tűnt, de kivételesen igazat mondtak, tényleg zárva vannak a büfék. Szerencsére van idő egy rövidke városnézésre és némi étel, ital vásárlásra. Győr egyébként is az egyik kedvenc magyar városom, öröm volt egy szűk órát sétafikálni a hangulatos belváros peremén.

Ez a vonatozás a MÁV-START és a GySEV jóvoltából jött létre. Ha meg kellett volna vennem a jegyeket, 7.670 forintba kerültek volna. Remélem 2009-ben is lesz lehetőségem egy fröccsöt meginni az ország valamelyik szép szegletében az autómentes napon.

2008

E-mail