Gullner Pages Vonatozásaim 2008
	XX.század 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

A szabad áramlás első része, a kiáramlás, Nagykárolyig tartott. Az illetékes szervek a határ mindkét oldalán néhány perc alatt elvégezték az ellenőrzést, fel nem foghatom miért kell ehhez 20 percre megállítani a vonatot. Bár lehet, hogy a döntéshozók úgy kalkuláltak, hogy dinamikusan fel fog lendülni a vasúti közlekedés, és majd hosszú, ráadásul zsúfolt vonatok fognak átkelni a határon. Ámbár ezidáig a tömegek elmaradtak, a menetrendben minden évben rendületlenül tarja magát a kétszer 20 perces várakozás.

Összefoglaló táblázat a lap alján

Az indóház előtt nincs semmi érdekes, messzebb menni nincs elég idő, inkább az állomáson ténfergek. Minden szegényes, kopottas, de nem látok szemetet vagy firkát. Vonatmozgás sajnos nincs az érkező és az induló vonatom között.

Közben lassan szaporodnak a vonatra váró emberek, döntő részben románul beszélgetnek. A társadalmi skála hasonló mint idehaza, polgártól a koldusig. Az általam polgárként kategorizált emberek öltözéke általában szegényesebbnek tűnik, mint a magyarországi hason rétegűeké.

Megszólal egy férfihang a hangszóróból és a nép kiáramlik a rusztikusan összerótt peronra. Menetrendszerint érkezik az Acelerat 1742, amely 16:50-kor indult Szatmárnémetiből és 782 km megtétele után 6:44-kor érkezik Bukarestbe, de én csak a következő állomásig szállok fel rá.

Bár a menetrend alapján már gondoltam, hogy valami komolyabb vonathoz lesz szerencsém, de elkerekedik a szemem amikor bedübörög az impozáns nagy kék dízel, nevezetesen a 65-0989-7. Soha nem láttam még ilyen mozdonyt, azóta sem tudtam meg róla túl sokat: a Sulzer licenc alapján gyártott 60 sorozat a CFR Calatori számára felújított példánya, Co'Co' elrendezésű, 1530 kW teljesítményű, dízel-elektromos mozdony, engedélyezett sebessége 100 km/h. A szimpatikus formájú dízel gép hét kocsit vontat, ebből a két utolsó couchette. A vagonok méltatlanok a szép dízelhez.

Előre felé haladva tanulmányozom a kocsik belsejét. Néha azt hiszem, most szakad ki alattam a padló, amikor a rozoga folyósokon lépkedek. Alig van utas a szegényes fülkékben. Elég vacakul néz ki minden, de hibába keresem, nem látom vandalizmus nyomát. És tisztaság van, legalábbis ha a záhonyi gyorssal hasonlítom össze. Talán szegényebbek erre az emberek, ám nálunk fegyelmezettebbek.

Az első kocsi legelejében véget ér a séta, percekig hallgatom az dízel hangját. Az erőt hallom, amely erőlködés nélkül, folyamatosan jó tempóban húzza a hét kocsis szerelvényt. Bár az igaz, hogy nem igazán van mit erőlködni az Alföldön, de hát a mi derék Csörgőink is zömmel sík terepen küzdenek, mégis csak az erőlködést érzem áradni belőlük, nem az erőt.

A mozdony hangjának megcsodálása és néhány kocsi kitanulmányozása után a tájat nézem egy darabig. Az ablakok felső része lehajtva kinyitható, így pont annyi rés keletkezik, amin ki tudja dugni a fejét a megfigyelő. Erre már sorompók fedezik a fontosabb útátjárókat.

A vonat akkor lassít először, amikor már megállni készül Valea lui Mihai Érmihályfalva állomáson. 72 km/h átlagsebességgel tettük meg a 31 kilométeres távot.

Érmihályfalva indóháza sokkal kisebb, mint Nagykárolyé, bár a vágányhálózata meg mintha bővebb lenne. Egy jó állapotú kocsikból összeállított MÁV szerelvény áll az állomáson, csillog-villog ebben a környezetben. Éppen mozdonycsere zajlik, egy M41 meg egy szürke Sulzer mozog a területen. Mint nagy nehezen rájöttem, ez a Budapestről érkező Szamos nemzetközi gyorsvonat, amely Baia Mare felé indul tovább 20 perc tartózkodás után. A vonaton és körülötte egy-két ember lézeng.

Dolgoznak a román hatóságok. Egy egyenruhás a hátsó oldalt biztosítja, társai magyarul poénkodva, létrával mászkálva minden lukba belenéznek. Az átkosban minden határon volt ilyen műsor, de azon csodálkozom, hogy most, egy EU belső határon is csinálják ezt.

Az állomáson amúgy nincs sok látványosság. Itt inkább magyar szó hallik, így habozás nélkül magyarul szólok a két románegyenruháshoz, akik a bejáratnál álldogálnak:
- Mikor kel felszállni a debreceni vonatra ?
- Elvileg indulás előtt 20 perccel - válaszolja az egyik.
- Van még idő egy sörre ? - kérdezem.
- Még kettőre is - vigyorodik el a másik.

Az indóház előtti kopott kis téren mintha két ivó is lenne, én balkéz felé indulok. Egy egyszerű kis helyiségben találom magam, ahol egy-két ember iddogál. A pici kocsmában esténként muzsika is szól az ital mellé, a zenész most is ott időzik hangszerével együtt. Kapok egy Ursus sört, amelyet jobbnak látok csak úgy üvegből meginni. A környezet szakadt, a sör kiváló. Beszélgetek egy kicsit a többi vendéggel és közben benyakalok még egy üveggel a pompás sörből. A kék dízel mellett az Ursus sör a nap másik fénypontja.

Az állomásra visszaérve, már csak a Bzmot 355 álldogál a síneken. Bambulok a motorkocsi árnyékában. Jön a román határrendőr, gyors pillantást vett a személyi kártyámra, majd fölszáll a vonatra, de hozzájárul ahhoz, hogy én továbbra is a vonat mellett hűsöljek az indulásig.

Induláskor 4 utas és 3 vasutas van a motorkocsi fedélzetén. A Bézé kicsit jobb állapotú az átlagosnál, kopottas, de ki van takarítva.

Széles közutat keresztezünk lassítással és hangos tülköléssel, sorompó ezen a szakaszon sincsen rendszeresítve. Az úttestre vastag aszfalt réteget terítettek, a padka legalább 20 centi gödör a fekete úttest mellett. Burkolati jelek, út menti jelzőkarók nincsenek. Ezek után fura az út magyarországi folytatása a rengeteg fehér csíkkal, meg a csicsás műanyag oszlopocskákkal.

Nyírábrányban magyar határrendőrök szállnak fel a vonatra és a vonat mellett is biztosítnak az elmaradhatatlan sárga mellényben. A vonaton az ellenőrzés gyors, de figyelmesnek tűnő. Mind a magyar, mind a román szervek komolyabban veszik a belépők ellenőrzését, mint a kilépőkét, és nem lehet nem észrevenni, hogy ugyanazon irányelvek alapján dolgoznak mindkét oldalon, bár Romániában talán még egy kortyintással kevésbé terjedt el a sárga mellények divatja.

Miután a hatóság átadja a terepet, a vasutasok kezdenek akciózni. A Bézé visszatolat Románia felé, majd hosszasan álldogál. Közben vonat érkezik Debrecen felől, melynek végére akasztják motorkocsinkat. A vonat elejére szerencsére egy MDmot szerelvény került, úgyhogy búcsút intek a Bézének és áttelepszem az egyik Bx kocsiba, amelynek sokkal szimpatikusabb és kényelmesebb a belső tere, mint a Bézéé.

Útközben arra figyeltem fel, hogy csak alapjáraton hallom az MD jellegzetes röfögését és hogy meglepően jól gyorsulunk. Csak nem a Bézé tolja a vonatot ilyen erővel ?! Nem tudom, hogy a medvékre, vagy tán a hőségre fogjam, vagy esetleg mindkettőre, de szégyenszemre Nyírábrányban nem vettem észre, hogy egy Csörgő is került a vonat elejére. Pontosabban egy remotorizált példány, valószínűleg az, amelyik a Szamost továbbította Érmihályfalva állomásig. Tehát egy Hörgő a csendes erő forrása. Én nagyon szimpatizálok a remotorizált M41 gépekkel, sokkal csendesebbek és szerintem dinamikusabbak is lettek. Sok év után mozdonyt faragtak a Csörgőből.

Debrecen állomáshoz közeledve lépésben haladunk, nem működő sorompók mellett megyünk el, ez is valószínűleg a bizber hiba következménye. Az állomásra bejárva egy vasutas mellett haladunk el, aki kézzel kurbliz egy váltót. Elég haladatlan művelet, ennek ellenére, most sem tűnik úgy, hogy szokatlanul nagy késések lennének. Jól kurbliznak a debreceni vasutasok.

Csak leszállás után szemlélhetem meg teljes pompájában vonatunkat: M41 2326, Btx 025, Bx, Bx, MDmot 3017, Bzmot 355. Sok idő nincs a gyönyörködésre, a vasutasok pillanatok alatt három részre darabolják az eklektikus szépségű szerelvényt. Én meg szép emlékekkel gazdagodva buszra szállok az indóház előtti téren.

A magyar vasúthálózat döntő többségét már a múlt században bevonatoztam. A századfordulón még hat határátmenet hiányzott a magyar normál nyomközű hálózatból, a szabad áramlás után már csak négy maradt és már csak ez a néhány kilométer hiányzik, hogy Magyarország normál nyomközű bevonatozása teljessé váljon:

1. Zalalövő - o.h. (- Murska Sobota / Muraszombat),
2. Gyékényes - o.h. (- Koprivnica / Kapronca),
3. Villány - o.h. (- Osijek / Eszék),
4. Kötegyán - o.h. (- Salonta / Nagyszalonta).

A táblázat a szokványos elvi menetrendet mutatja, de ma a 6314 csak Apafától közlekedett 11:54-kor.
A 6811 a szerelvényváltozás és a sebességek összevethetőségének okán szerepel három soron.

2008

E-mail