Vonatozásaim 2008
| |
XX.század 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 |
Drámaian kezdődtek e század hajnalán vonatos beszámolóim. Anyám combnyaktörést szenvedett Sopronban, őt látogattuk meg, természetesen vonattal, és az volt az első vonatozásom a XXI. században. Ennek a balesetnek folyományaként volt most elintézni valóm a Fiumei úton az Országos Baleseti Intézetben. Dolgom végeztével természetesen bekukkantottam a szinte szomszédos Keleti pályaudvarra és ha már úgyis ott vagyok, vonattal mentem át Budára.
Összefoglaló táblázat a lap alján
Már megint építik a Baross teret, ebben a metró építési ciklusban már másodszor. Annak idején a hármas metró építésének idején kis kilátótornyokat emeltek több helyen, onnan lehetett lesni a történéseket. Most a palánkba vágott kis ovális réseken át lehet figyelemmel követni az építkezést. Őszintén szólva nem sok látványosság tárul az ember szeme elé a luk mögül. De azért sokan megállnak egy-egy pillanatra benézni valamely lukon. Szinte mindenkinek van egy pocskondiázó rossz szava a látottakról vagy általánosságban az egész négyes metró beruházásról. Nem tud már semminek örülni ez az ország.
A Keletiben pezseg az élet, élvezet itt bámészkodni. Elég sok a külföldi, kíváncsi volnék vajon tudták-e értékelni a nemzetközi pénztár bizarr báját, ha esetleg balsorsuk arra vezette őket.
Jó sokára indul vonat Kelenföld felé, van idő számtalanszor ki-be menni a karám kapukon. A jegyellenőrzés működését tanulmányozva arra jutottam, hogy a karám kapukban csíkos mellényben álldogáló emberek helyett papundekliből kivágott figurákat kéne alkalmazni. Sokkal kevesebb lenne a költség és szerintem a jegyellenőrzés hatékonysága érdemben nem változna. Az öregasszonyok ugyanúgy kikeresnék a retikülből a személyi igazolványukat, a szabálykövetők ugyanúgy felmutatnák a jegyüket, és azok akik felesleges macerának tartják az egészet, ugyanúgy szó nélkül mennének át a karámkapun, mint most a hús-vér peronőrök mellett.
A Kerepesi út felöli oldalon a régi utastájékoztató még, az új pedig már működik. Úgy ítélem meg, hogy az új táblák műszaki színvonala a bal oldalon látható ergonómia mentes jegyautomatákéval egyenrangú. Jobbra az interneten váltott jegyek kinyomtatására szolgáló automata árválkodik, egyenlőre funkciótalan, mert az internetes jegyértékesítés még nem indult el.
Szép színes a 11:40-kor Győrbe induló gyorsvonat. A GySEV Szili piros és kék színű halberstadti kocsikat vontat, a szerelvény végén egy Gigant utazik. Nagyon kevesen vagyunk a vonaton, jól lehet tanulmányozni a halberstadti kocsik belső tereit. Az egykori NDK-ban gyártott vagonok vörös öltözékben kezdtek dolgozni Magyarországon, gazdagítva a magyar vasút színvilágát. Mostanában sajnos kékre festik őket, fel nem foghatom, hogy miért.
Keresek egy jól hozzáférhető és lehúzható ablakot, onnan nézem hogyan megyünk Pestről Budára. Szép fővárosunk a legszebb arcát mutatja a Duna felé, ám a vonaton utazók csak a Lágymányosi híd szerkezetében és forgalmában gyönyörködhetnek. Nem tudom miért lett olyan a Lágymányosi híd amilyen, de az én szememben a legkevésbé sikerült híd a magyar Duna szakaszon, nem csoda, hogy még egy rendes nevet sem sikerült találni neki.
Bár olvastam már az ideiglenes peronról, leszállás után mégis meglepődve lépkedek a hullámzó deszkákon. Egy darabig a kerítés mögötti építkezést bámulom, arra számítok, hátha jön valami szép vonat. Végül elunom a dolgot, és teszek egy rövid körutat a pályaudvaron. Itt is teljes gőzzel zajlik a négyes metró építkezése és ennek kapcsán Kelenföld pályaudvar is lényegesen átépítésre kerül. Remélem az új aluljáró nem jut a szegényes lepukkantságot árasztó elődjének sorsára.
Az 5-6. vágányok közötti peronra saccolok először vonatot a Déli felé, de a 4.-re érkezik 10 kocsis szerelvény, két Szilivel az elején. A második Szili a 3000-es sorozatból való, rögtön utána az első kocsi egy halberstadti vezérlő. A vonat gyakorlatilag üresen indul tovább a Déli felé.
Míg vonatomra várok, eszembe jut egy régi emlék: Pillanatnyi szeszélytől vezérelve Kőbánya alsón szállok le. A peronon nézelődve a távolban, a Keleti felé vezető hídon, egy vörös, csapott orrú vonatot pillantok meg. Mit keres itt egy Desiro ? - gondolom egy pillanatig. De a harmadik kocsi orra nem csapott, tehát nem Desiro. A hosszú, vörös vonatot egy Szili tolta. Na ez mi lehetett ?
Szerintem akkor láttam először és mindezidáig utoljára halberstadti vezérlőt rendeltetésszerűen működni, valószínűleg akkor is csak egy próbaúton.
Rövid várakozás után dupla Flirt érkezik Komáromból és indul tovább a Délibe. Csak egy-két ember utazik a második egységben, így legalább nem zavarok senkit, amikor föl-le mászkálva a Flirt belső terét tanulmányozom.
Akárhonnan is nézem, szerintem a Flirt motorvonatok beszerzése a MÁV legjobb döntése az utóbbi években. (Talán túl jó is a hazai állapotokhoz képest.) És hát az is biztosnak tűnik, hogy ezekkel a vonatokkal még az oly sokszor irigyelt osztrákokat is megelőzzük. Szegények belesápadnak az irigységbe amikor ülnek a Talentekben és az eszükbe jut, hogy bezzeg a magyarok Flirt vonatokkal közlekednek.
A Délibe érkezvén ismét visszaszállok a földre. Napjainkban a Flirt még csak kivétel, ami erősíti a szabályt. A vonatok többségét még Szilik húzzák, amik szerintem még a saját idejükben sem voltak túl jó konstrukciók, ennek ellenére nem fogynak a sínekről, hanem még újabb variációk tűnnek ki közülük. De akármit is gondolok a Szilikről, ez a típus már több mint negyven éve a MÁV legszorgosabb igáslova, amely még napjainkban is valószínűleg a legtöbb árút és utast továbbítja a magyar síneken.
Vonat | Útvonalam | Ind | Érk | Km | Idő | Km/ó | Szerelvény |
9304 | Bp.Keleti - Kelenföld | 11:40 | 11:54 | 12 | 0:14 | 51 | V43 321, By, By, By, AByee, Byee, By, By, V63 138 |
4815 | Kelenföld - Bp.Déli | 12:27 | 12:33 | 4 | 0:06 | 40 | 5341 017, 5341 020 |