Gullner Pages Vonatozásaim 2008
	XX.század 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

Délután hat óra felé a Nyugati pályaudvar sötét utastájékoztató táblákkal fogadja az utasokat. A hangos utastájékoztatás is néma. Bár már régóta valamiféle ütemesség van az esztergomi vonalon, nekem most nem ugrik semmilyen szóbajöhető időpont, így az 1-8 vágányok felé indulok, hátha ott lesz valami kiírva valamelyik monitorra vagy a vágányvégi kijelzőre. De minden sötét és a hangos sem mond semmit. A karám ellenőrzés nem működik, bár azok valószínűleg amúgy sem tudnánk semmi használhatót mondani. Egy-két ember az első vágányon álló Desiro felé megy, én is arra indulok. Egy jegyvizsgáló hölgyet pillantok meg, gondoltam tőle fogok érdeklődni. Már szólni készülök, amikor megelőz:
- Azonnal indul a vonat Esztergom felé, tessék felszállni !
Megköszönöm és én is az első vágány felé indulok.

Később tudtam meg, hogy délután áramszünet volt a Nyugatiban és talán még Rákosrendezőn is. Nem működtek a biztosítóberendezések sem, ennek következtében összeomlott a menetrendszerinti közlekedés. Az csak hab a tortán, hogy az utastájékoztatás sem működött.

A dupla Desiro mellett bámészkodom, pontosabban csak bámészkodnék, mert a mozdonyvezető, ablakán kihajolva kiszól, hogy szálljunk fel, mert vonatunk azonnal indul.

És valóban rövidesen elindulunk, úgy 18:10 felé járhat az óra. Vonatunk a jegyvizsgáló szerint a 2056-os számot kapta, ennek menetrendjéhez képest csak kb. 20 perc a késés. A vonaton különben feltűnően kevesen vagyunk. Ennek az az oka, hogy az előző vonat nem sokkal előttünk indult el, annak utasai nem utazhattak ilyen kényelmesen, állítólag tömegnyomor volt rajta, mert azelőtt meg hosszasan nem tudtak vonatot indítani.

Ebben a vonatban kultúráltak a viszonyok. Tetszik a hangos utastájékoztatás, egy viszonylag lágyan szóló női hang, jó hangerővel mondja a tudnivalókat. (Egy több mint húsz éve hallott oslói főpályaudvari hang jutott eszembe. Ott egy halkan beszélő puha női hang duruzsolt, de minden szót jól lehetett hallani, mert nagyon jól ki volt erősítve.) Az is tetszik, hogy a kellemes női hang részletesen elmeséli a hídzárral kapcsolatos új közlekedési rendet is.

A géphang után újabb kellemes meglepetés, a mozdony vezető is elbúcsúzik a hídtól, röviden, ám igen jól összefoglalva a lényeget, ismerteti a híd fő jellemzőit és történetét.

A híd két oldalán lévő bátrak ösvényeit már elbontották. Régen élmény volt néha átsétálni a hídon, a szép panoráma mellett, a vonatokban is lehetett gyönyörködni. Az átkosban a déli oldal volt a gyalogosoké, az északi a kerékpárosoké. A szabad világban a biciklisták már azon a járdán kerekeztek, amelyen úri kedvük diktálta. Ám az eredetileg gyalogosoknak szánt déli oldalon alacsony volt a híd korlátja, és ez potenciális veszélyt jelentett az egyébként szabálytalanul arra közlekedő kerékpárosokra. És mivel lőn liberálizmus, teljesen lezárták a déli oldali gyalogjárót, nehogy baja essék valamelyik szabálytalankodónak. A gyalogosok bátrabbja meg mehetett az északi oldalon, a járművek között. Egyszer-kétszer ott is átsétáltam, jól felsimulva a korlátra még elfértek a hangtalanul suhanó biciklisták. És mivel egyre nagyobb lett népünk szabadsága, néha nagy motorokkal is lehetett találkozni az Északi vasúti összekötő híd északi járdáján. Ennek annyi előnye volt, hogy legalább hallottam, ha jön. Érdemes is volt figyelni, mert a motoros mellett nagyon fel kellett simulni a korlátra, hogy a gép elférjen a puha gyalogos mellett. Ehhez én már nem vagyok elég bátor, úgyhogy vagy 15 éve csak vonattal keltem át a hídon.

Ezen dolgokon tipródva vonatoztam át utoljára a régi Északi vasúti összekötő hídon.

2008

E-mail