Debrecenből indultam vonatozni, Tiszalök felé vettem az irányt. Egyrészt azért, mert a 109-es egy érdekes alföldi szárnyvonal, másrészt meg ebben az évszázadban nem voltam még a Tiszalök - Görögszállás szakaszon.

Debrecen nagyállomásán 5-6 pénztár is nyitva van, így gyakorlatilag várakozás nélkül tudok jegyet venni. 2008-ban még MDmottal vonatozhattam Tiszalökre, de már ma nincsenek forgalomban ezek a számomra legszimpatikusabb motorvonatok. Már erre is csak Bézék járnak, ma három kocsis a szerelvény.

Forróság van az álló Bézében. Pár perc késéssel indulunk. Csinos, fiatal nő méltatlankodik: "Minden nap ez megy, nem értem miért nem írják át a menetrendet."

Indulás után kicsit jár a levegő, kellemesebbek a viszonyok. Utazhatunk vagy tízen a második kocsiban.

A vonal jelentős településeket köt össze. A laikus utazó azt hinné, érdemes lenne kicsit színvonalasabban üzemeltetni itt a vasutat, de a pálya mégis vacak és döcögős. Ezek az állapotok lehet, hogy csak 100 évvel korábban örvendeztették volna meg az utasokat, igaz akkor a Bézé fejedelmi járműnek számított volna a kisgőzösök között.

Az első turisztikai attrakció a sínek mellett a zeleméri templomrom. A következő a hajdúdorogi biciklis bakter, akit már legutóbb is megcsodálhattam, amint fel-le teker az állomás egyik végétől a másikig, hogy mindkét őrhelyen elvégezze a vonatok keresztezéséhez szükséges váltóállításokat. Itt lenne 8 perc várakozás, de az állomási személyzet jó tempóban teszi a dolgát, így késésünket ledolgozva, rendesen indulhatunk tovább.

Érdekes, hogy van tűzvédelmi védőszántás, mely két sávban védi a tarlót és a látványos bála hengereket. A tűzvédelmi védőszántás a gőzösök korábban egy kötelező gyakorlat volt, manapság ritka látvány nekem.

Hajdúnánás-Vásásrtéren egy "biztonsági szolgálat" feliratú autó szemléli azt a színes csoportot, amely nagy batyukkal igyekszik felfelé a vonat harmadik kocsijába. Tiszavasváriban leszáll a batyus csapat, utazásukból nem sok bevétele származhatott a vasúttársaságnak.

Elég érdekes vonal a 109-es, látni erre szép templomromot, működő mezőgazdasági és vegyipari üzemeket, sőt még egy börtön is áll a vasúti pálya mellett. A szombat ellenére még utas is volt valamennyi, heten érkezünk a második kocsiban Tiszalök állomásra.

Tiszalök állomás vágányait nagyon hosszúra építették, nem tudom volt-e ennek bármikor értelme, talán csak a Tiszalöki vízlépcső építésnek idején.

Az állomáson működik a pénztár, de kocsma nincs. De szerencsére nem kell messzire menni, az állomás végénél lévő sorompó mellett van egy söröző. Barátságos népek látogatják, kellemes beszélgetés közben iszom egy finom sört.

A pálya jobb, mint Debrecen felé, és pláne jobb mint Ohat-Pusztakócs felé volt, mint amikor 2008-ban, valószínűleg legutoljára arra vonatoztam. De Tiszalök és Görögszállás között egész normálisan haladunk, semmi kattogás, semmi dőlöngélés. Nem tudom mikor kerültek ide hegesztett sínek, lehet még a Tiszalöki vízlépcső építése idején, egy olyan korban, amikor szintén mertek nagy akcióterveket álmodni.

Ma már szinte átlagosnak nevezhetőek a három kocsis szerelvények a MÁV hálózatán. A hajdan nehéz tehervonatokkal, meg 10 kocsis ablakos szerelvényekkel küzdő Szilinek, vénsége ellenére könnyű feladat a három Bhv kocsi továbbítása. Az utasok sem nagyon terhelik le a vonatot, lehetünk vagy 15-en a középső kocsiban.

Nyíregyháza indóházának kereskedelmi élete erősen leszálló ágon volt, amikor legutóbb itt jártam. A befuccsolt üres üzletek lehangoló látványát mára ügyesen eltüntették. Az emelet le van zárva, viszont az alsó szintet sikerült életben tartani. A földszinti üzletek kellemes színfoltja egy söröző, melyet Bhv ülésekkel rendeztek be.

De ami talán még a kocsmánál is fontosabb. Nyíregyházán és környékén elég sok gabonaszállító tehervagon örvendezteti a vasúti szállítást pártoló utazó szívét.

Ami kevésbé örvendetes, hogy talán soha többé nem jár már a nyírségi kisvasút, bár a sínek ott vannak még az indóház város felöli oldalán. A nyíregyházi állomás felújításakor dünnyögtem azon, hogy miért nem tették át a keskenynyomtávú vágányt a másik oldalra, többi vágány mellé. De az akkori döntéshozók nyilván tudták, nem lesz már hosszú életű a kisvasút, amely fénykorában egészen a Zemplén északi oldaláig közlekedett.

A 100-as vonalon folyó pályarekonstrukció miatt a Tulipán IC, amely eredetileg Budapest Keleti és Budapest Nyugati között közlekedik, kétfelé van bontva. Egy Tulipán IC éppen akkor indult a Nyugati felé, amikor a szerencsi vonattal megérkeztem Nyíregyházára. A másik Tulipán IC félórával később érkezik a Keletiből és indul tovább Debrecenbe. Mindkét vonat cseh kocsikból van összeállítva.

Végigbámészkodom a szerelvényt, nekem bejönnek a CD kocsik. A kép elég változatos, nincs két egyforma vagon a szerelvényben. Nincs nagyon sok utas, de többen vannak, mint feltételeztem. Végül az első termesben foglalok egy négyes bokszot, kényelmesen utazom az utolsó szakaszon is.

Debrecenben kissé meglepődöm, amikor kiderül, hogy a szerelvény személyvonatként fog továbbközlekedni a Nyugati pályaudvarig. Ez talán a legszebb személyvonat, amit Magyarországon valaha láttam. Legalábbis az eleje, mert a végéhez hozzácsapnak még 4 szokásos állapotú MÁV-START kocsit.