Debrecenbe kellett mennem, de volt rá egy egész napom, így útba ejtettem a Zemplén nyugati oldalán futó Szerencs - Hidasnémeti vasútvonalat. A Zemplén szívem csücske, nem csak azért mert Sátoraljaújhelyen voltam kisfiú, hanem azért is mert igen szépek a hegyek, és sok erre a történelmi emlék, nem is beszélve arról, hogy a Tokaji borvidék is jórészt ezen hegyek lábainál terül el.

A 1909-ben épült Szerencs - Hidasnémeti vasútvonalon eddig még csak egyszer utaztam végig, valamikor nagyon régen. Már csak arra emlékszem abból az utazásból, hogy akkor északi irányba vonatoztam, meg arra, hogy igen szépnek találtam a vonalat. Itt az alkalom friss impressziókat szerezni.

A Keleti éli szokott életét. Az egri sebes most is piroscsíkos Bhv kocsikból áll. Most látom először, hogy használják az emelőt egy BDt kocsiban. Az érintett utas már felszállt, poggyászokat lifteznek éppen.

Elég meleg van, de borongós az idő, a távolban esőt sejtető szürkeség ül a tájon. Szerencsére hígan vagyunk az első kocsiban, ennek ellenére néha változatos izzadtságszagokat lehet érezni.

Gödöllőn a királyi váró előtt a padokon ülnek az utasok. A volt raktárépületben már nem látok építkezést, de valószínűleg rosszul találgattam egy régebbi vonatozás során, mégsem váró- és pénztárterem épülhetett, mert az utasokat kiszolgáló kis konténer továbbra is ott szerénykedik a mindenféle fontosabb célokat szolgáló épületek között.

Hatvanban 10 perc késést ígér a hangos, csatlakozó vonat késése miatt, i:12:07 +12. Nagyút állomásra már mintegy negyedórás késéssel érkezünk, mintha itt is 10 perc várakozást ígért volna a hangos. Öt perc múlva egy IC előz minket, szerintem ezzel az erővel Kál-Kápolnán is előzhetett volna. Így viszont mi 23 perc késéssel indulunk tovább.

"Ahogy ismerem magunkat, késni fogunk"- jutnak eszembe a kalauz szavai, amit egy csatlakozással kapcsolatos kérdésre válaszolt egyik utastársunknak, még az út elején.

Érdekes, hogy ahogyan távolodunk Pesttől, egyre többen leszünk a vonaton. Az első kocsi néha erősen szitál, de "szerencsére" ritkán megyünk gyorsan.

Kál-Kápolnán induláskor még két perc van a csatlakozó vonatom indulásáig. Füzesabony előtt majdnem mindenki leszállni készül az Eger felé közlekedő vonatról. Eddig nem láttam tehervonatot, de most jött egy vegyes összeállítású szerelvény szembe a másik vágányon, sőt Füzesabonyig még egy szénszállító vonat is követi.

Miközben megáll érkező vonatunk, mond valamit az állomási hangos utastájékoztató, de ebből semmit nem hallok a fékező vonaton. Leszállás után sokan keressük csatlakozó vonatunkat, de most meg sem nyikkan a hangos. Ez mindennapos lehet, mert a tömeg idegeskedés nélkül áramlik ismeretlen céljai felé. Nyilván mindenki tudja honnan szokott indulni a vonata, a bizonytalanok meg útitársaiktól próbálnak informálódni.

Csak akkor leszünk néhányan idegesek, amikor a hangos ismét megszólal: "A miskolci vonat azonnal indul az első vágányról, a beszállást kérjük befejezni." Nosza akkor csipkedjük magunkat mi utasok, ha már a vonatunk olyan lassan jött, de legalább megtudtam, hogy honnan indul a vonatom.

Ám a szolgálatos ember csak viccelt, mert a vonat nem indul azonnal. A kalauz ott áll az aluljáró előtt és kivárja, hogy elfogyjon a felfelé siető nép.

A második By-ban jó levegősen vagyunk, pedig azt hittem, hogy ebbe az irányba igyekszik a sok leszálló pesti utas.

Miskolc Rendezőn aránylag sok a vonat, mindenféle piros és kék villanymozdonyokkal. A vontatási telepen dízelből is sok típus mutatkozik.

Miskolc Tiszai pályaudvaron rajtam kívül mindenki leszáll a második kocsiból, cserébe többen szállnak fel, de azért marad 1-2 üres boksz. Volna itt 17 perc várakozás, elvileg elég egy gyors kocsmalátogatásra, de ma a késés elszívta előlem a betervezett sörömet.

Miskolc után a vonaton két kalauz teljesít szolgálatot, de nincs sok dolguk, mert mindenki törzsutas a második kocsiban.

Szikszó-Vásártér állomás akár a bukott rendszer egyik szimbóluma is lehetne. Az átkosban a régiót egy fejlődő nehézipari zónának képzelték el, ahol a vasút viszi munkába az embereket. Erre méretezték Szikszó-Vásártér indóházát. A valamikor impozáns épület ma felesleges, üres és romos, hasonképpen, mint a régió egykori nehézipari létesítményeinek többsége.

Forró-Encs után vagyunk a legtöbben, nem látok szabad négyes bokszot. Novajidrány után viszont csak nyolcan maradunk a második kocsiban.

A Zempléni-hegység keleti oldala is nagyon szép, csúcsok, várak pompáznak a kissé párás távolban.

Az indóházon nagy büfé felirat hitegeti az utazót, de nem dőlök be neki, mert már ritka az állomási vendéglátás, mint a fehér holló. Természetesen a büfé már nagyon régen nem működik, csak egy vízcsappal kényeztetik az utasokat a peronon.

Az indóházzal szemben volt ugyan valaha egy söröző, de már az is régóta bezárhatott. Az állomás körül ténferegve találok végül ivót. Érdekes, hogy sok helyen kong az ürességtől az indóház, mégis inkább az épületen kívül működik kocsma, ha egyáltalán.

Kassa felé már csak naponta két vonat jár. Autóbusszal is csak a közúti határig lehet eljutni, onnan aztán szlovák busszal utazhatnak tovább a mindenre elszánt utazók.

Egyedül várom az indulást a Bézében, de a csatlakozó, Miskolc felöl érkező vonatról is vannak átszállók, így 5 utassal és két vasutassal vágunk neki a távnak.

Göncön 8 felszálló van, diákkorúak. Mindegyiknek van valami kedvezménye, 50 %-os a legdrágább jegy, amit vesznek.

A vonal amolyan magyar Bézé csattogós, a táj viszont gyönyörű. Jobbról látványos eső pászmák, balról a Zemplén változatos csúcsai. A kissé párás levegőben alig látszanak a várak, de Boldogkő vára izgalmasan bújik elő egy dombhajlat mögül, ahogyan dél felé zötyögünk. A vár alatti étteremben jót ettünk egyszer régebben, de akkor persze autóval utaztunk. A vasúti megálló nagyon messze van a vártól és az alatta elterülő falutól is, de így is akad itt egy felszálló.

A Hidasnémeti - Abaújszántó vonalon már csak naponta két vonatpár közlekedik, ennek ellenére meglepően sokan utazunk ezen a vonaton.

Abaújszántó és Szerencs között kétórás ütemes menetrend van. Szerencs felé most Bzmot, Bzx, Bzmot összeállítású szerelvény indul, melynek végére akasztják még a Hidasnémeti felöl érkezett motorkocsit, de abban már nem lehet utazni.

Hidasnémetitől Tállyáig teherforgalomnak nem láttam nyomát, viszont a tállyai kőbányában sok kőszállító tehervagon vár berakodásra.

A 98-es vonal szépségeivel eltelve, elégedetten szállok le Szerencsen.

Szerencsére Szerencs állomáson működik a söröző, és jó a szendvics, meg a sör is. Sörözés közben hallom a hangost: a Tulipán IC 20 percet késik Debrecen felé. A nyíregyházai személy viszont pontosan érkezik, fontolgatom, nem kéne-e inkább azzal nekivágnom, de a forgalmista hölgy megnyugtat, az IC-t fogja előbb meneszteni.

A Tulipán IC szép CD kocsikból áll. Fülkés kocsiba szól a helyjegyem, ablak mellett ülök, hárman vagyunk a hatszemélyes, kényelmes fülkében.

Nem tudom miért, de nekem Tokaj Magyarország legmágikusabb pontja. A Pilisben kirándulva semmi spirituális hatást szoktam érezni, de Tokaj hegyének kisugárzása mindig megérint, amikor a hegy hatósugarában előfordulok.

Tokajban beszáll a fülkébe egy úr, akinek nem erre a vonatra szól a helyjegye. Kórusban szidja a vasutat a jegyvizsgálóval. Az utas állítása szerint rossz jegyet kapott, véletlenül éppen korábbra, mint utazni szeretett volna. Tehát nem elmulasztotta az előző vonatot, hanem a pénztáros rossz jegyet adott neki. Nem tisztem az ítélkezés a jópofa történet felett, de az határozottan bántja a fülemet, hogy a kalauz az utassal versenyezve pocskondiázza azt a céget, amelynek formaruháját viseli. Az utas nagy hangon hirdeti, hogy nyugaton bezzeg a vonaton adják a helyjegyet. Később megkérdeztem tőle, hol van ez így.
- Finnországban - válaszolta.
- Mi értelme van a vonaton helyfoglalást árulni ? - teszem fel a költői kérdést, amire nem is tudunk válaszolni.

Nyíregyházán megtelik a fülke. A három új utasnak egyáltalán nem volt helyjegye, állításuk szerint a pénztáros szerint nem is kell erre a vonatra. Később a kalauznő sem hiányolt náluk semmilyen pót vagy helyjegyet. Egy hónapja utaztam Nyíregyházától Debrecenbe ugyanezzel a vonattal, akkor nekem adtak egy 150 forintos helyjegyet. A fene se érti.

Amúgy mostanában két Tulipán IC közlekedik, mert a 100-as vonal felújítása miatti vágányzárak okán a kör IC-k nem tudnak működni. Az egyik Tulipán Nyíregyházáról indul a Nyugatiba. Kb. félórával később érkezik a Keletiből Nyíregyházára a másik Tulipán, amely Debrecenig közlekedik. Utána a finom CD szerelvény személyvonatként indul tovább Debrecenből a Nyugatiba, de nekem ma a Nagyállomás a kellemes vonatozás vége.