Szeretek városokban bóklászni, és időnként azért szállok vonatra, hogy távolabbi utcákat rójak egészségügyi sétám során. Most Esztergomba szólított úri szeszélyem.

Szombat délelőtt van, csendesebb a szokottnál a város. Az Esztergomba induló kétrészes Desiro szerelvényben viszont szépszámmal vagyunk, az utolsó üres négyesben ülök le az első egység elejében. Rendben elindulunk, de nem jutunk messzire. Az élmunkás híd után fékezünk kicsit, erre a vonat automatikája vészfékezéssel megállítja a vonatot. A mozdonyvezető mindenféle kapcsolókat kapcsolgat, időnként hátrarohan. Több mint öt perces küzdés után megoldódni látszik a probléma, ismét útnak indulunk.

Rákosrendezőről látszólag gond nélkül indulunk tovább, de rögtön a peron után megint rázendítenek a fékek. A mozdonyvezető idegesen kapcsolgat és szaladgál. Utastájékoztatás nincs, a kalauz csak annyit mordul bele a mikrofonba, hogy "Álljunk ki az ajtóból !". Másodszorra legalább kétszer hosszabb a küzdés, de tovább tudunk indulni. Ám most nem jutunk el a következő megállóig sem, a Vasútmúzeum előtt ismét okoskodik az elektronika, zajonganak a tárcsafékek, megáll a vonat, kapcsolgatás, szaladgálás. Közel félórás késéssel eljutunk Angyalföld állomásra.

Angyalföldön a forgalmista üdvöt int a mozdonyvezetőnek, majd visszaindul hivatalába, erre a vonatunk derék vezére őrjöngeni kezd. Mert a mozdonyvezetőnek az az ötlete támadt, hogy megcseréli a két egységet, ezt szerette volna megbeszélni az állomási nőszeméllyel.

Elkezdődik a nagy terv kivitelezése. "Ha ez sem jön be, felmondok" - villan meg egy rövid mosoly a dolga után siető mozdonyvezető arcán. "Akkor én is" - mert már azon töprengtem, hogyan váltom vissza a jegyemet, ha nem menne tovább ez a vonat, vagy ha egy szóló egységbe kellene összetömörülnünk.

De egyelőre még élvezem a nem várt manővert. Az első egységgel nekilódulunk, majd megállunk a váltókon túl. Aki nem a vezetőfülke közelébe utazik, az nem nagyon tudja mi történik, lévén utastájékoztatás még nem volt. Így nem csoda, hogy csodálkozva felzúg a nép, amikor visszafelé indulunk. A megkerült egységben ülő utastársaink lehet arra gondoltak, hogy az ellenvonat ment el mellettük, amire eddig kellett várni.

Újabb tolatás után összezárnak az egységek, kisvártatva elhagyjuk Angyalföld állomást, közel háromnegyedórás késsel. A mozdonyvezető pár keresetlen szóban tájékoztatja az utasokat, hogy a számítógép hibája miatt meg kellett cserélni a két egységet. (A jegyvizsgálónak persze lett volna ideje korábban is mondani valamit, de nem tette.) Az emberek örülnek, hogy végre informálták őket, és leginkább persze annak, hogy megy velünk a vonat.

Szerencsére bevált a mozdonyvezető egységcsere ötlete, innen már eseménytelen az út. Újpesten a szokásos sok felszálló jól feltölti a vonatot. Sokszor utaztam már erre jól kihasznált vonattal, most csak annyi a különbség, hogy egész úton jó sokan vagyunk, nem csak a Pázmáneumig, mint ezt hétköznap tapasztalni szoktam.

Óbuda állomáson mostanság napközben sárga pályakarbantartó gépek szoktak állni, ezek valószínűleg éjszaka dolgoznak a vonalon, mert mintha kicsit simábban futna a vonat, bár ehhez a méréshez jobb volna egy Uzsgyi, amely sokkal jobban dobálja magát, mint német kollégája.

Volt egy olyan félelmem, hogy az elcsúszott keresztek miatt sokat fogunk állni itt-ott, de egész úton jól haladunk, félórára csökken a késés, amikor Esztergom állomásra érkezünk.

A szerelvény kb. 10 perc múlva, közel 20 perc késéssel, indul vissza Pestre. Meresztem utána a szemem, ameddig csak bírom, de nem látom, hogy megfeküdt volna, pedig most megint a 003-as egység volt elől, bár a másik végén csatlakoztatva a 013-hoz.

Másfél órám van a kiszemelt vonatig. Először a buszpályaudvart veszem célba. Gondoltam, megnézem hogyan jár a párkányi busz. A váróban nem láttam kiírva az induló buszok között, de sokáig nem kerestem, mert olyan büdös volt ott, mint némely indóházban. Az egész mocsok Zugló megállóra emlékeztetett, amelyet szintén hajléktalan tanya volt egy időben.

A buszokat elhagyván az elég csendes piacon át érek fel a főtér közelébe. A bazilikáig nincs idő felmenni, inkább a szép főteret csodálom meg, ahol már felépítették a karácsonyi vásár fabódéit. Utána az ősszel is kellemes hangulatú Kis-Duna sétányon ballagok egy darabig, végül betérek egy kínaihoz gyorsan megebédelni.

Nincs induló szerelvény, amikor visszaérek Esztergom állomásra, ráadásul vasutasnak látszó egyedek késésről beszélgetnek. De tévednek, mert még a söröm felénél sem járok, megérkezik a vonat.

Visszafelé rendesen indulunk, csak Leányváron várunk hosszasabban az ellenvonatra, de így is csak néhány perces késés jön össze Óbudáig. Induláskor elég hígan vagyunk utasok, de útközben szépen feltöltődik a vonat, nem gondoltam volna, hogy szombat kora délután ilyen sokan fogunk utazni.

Útitársaim között sok a természetjáró. Van közöttük profin felszerelt bakancsos túrázó is, de a többség egyszerűbb túracipőben kirándult. Van bőven kirándulóhely a Pilisben, és ember is sok van az erdőben hétvégeken. Szép a Pilis, szoktunk mi is kirándulni arra, de ma csak a kissé maszatos vonatablakon át csodálom az ősz színeit.