Kedvenc automatáim előtt bukkanok földfelszínre az aluljáróból Budapest Nyugati pályaudvarán. A gépek előtt most csak egy-két ember lézeng, a kéregetőket egy biztonsági őr tartja távol. Két lány lép az egyik automatához, kiválasztják a célállomást, valami kedvezményt is nyomnak mellé, majd próbálják a pénz bedugni. Ezen munkálkodásuk közben nem veszik észre a képernyőn szerénykedő piros szöveg: "Az automata meghibásodott.". Nem hibáztatom őket, csak azon meggyőződésem erősödik, hogy ezeknek az automatáknak pocsék az ergonómiája.

A pályaudvaron kora délelőtti csend van, a pénztárcsarnok kihalt, alig van sor, sőt két szabad ablak is várja a vevőket.

Szépen süt a nap, de hideg van kint. A vonatban kellemesek a viszonyok. A piroscsíkos Bhv inga állaga rendben van, de az jól látszik, hogy igen kapkodósan szokták takarítani.

A vonatok egész nap ütemesen járnak a 100a vonalon is, de az utasok még mindig nem tudtak alkalmazkodni a korszerű menetrendi struktúrához, és reggel, meg délután akarnak legtöbben utazni, a délelőtti vonatok meg alig kihasználtak. Most is szinte üres a harmadik kocsi induláskor, de Kőbánya-Kispestig elég jól megszaporodunk, talán még 20 utas is lehet a szakaszban.

Induláskori poénkodásomkor azt hittem, hogy szellemvonat leszünk, de tévedtem. Egész úton mindenhol van le- és felszálló, bár messze nem vagyunk annyian, mint például Pesten a metróban lenni szoktak. Talán még az is kijelenthető, hogy 100a mellett élő embereket arányosan nagyobb kapacitás szolgálja, mint a Budapest belvárosiakat.

Az utascseréket leszámítva, csendes bambulás van a kocsiban. Én jobbára az ablakon át a dermedt unalmat nézem. Érkezésnél próbálom megbecsülni hányan érkeztünk, mondjuk 100 utasa volt vonatunknak végállomásán.

Cegléden az állomás átépítésekor erősen megcsappant a teherforgalmi vágányok száma. De most még ez is bőven sok az itt álló nulla teherkocsinak. Sőt mintha útközben sem láttam volna tehervonatot.

Viszont az állomáson működik a kínai gagyi bolt, a forgalom nem lehet valami nagy ebben az időszakban. És működnek a liftek is. Csak úgy poénból nyomom meg a hívó gombot, de kellemes meglepetés ért, lifttel utazhattam az aluljáróba, majd a vonathoz a peronra. Kicsit féltem a fura liftekben, mintha nem szívesen fogadtak volna, lehet voltak már keserű tapasztalataik emberekkel.

Kb/sacc ötvenen várunk a Nyugatiból Szegedre tartó Aranyhomok hibrid IC-re. Már minden fülkében ülnek, végül a BDh kocsiban találok egy üres bokszot.

A ceglédi delta végén várunk kicsit a jelző előtt. Régen arra gondoltam volna, biztosan teher jön felfelé Szolnok irányába, de ma már arra, hogy biztosan elaludt a bakter. Nem is jött szembe semmi. És valószínűleg előttünk sem volt lassú vonat, mert utána végig jó tempóban robogunk Kecskemétig.

Amikor legutóbb Kecskemétről Lajosmizsére vonatoztam, már a váltókon is túl jártunk, amikor a felbukkant a Szeged felől érkező vonat. Most van csatlakozás, sőt a közvetlenül indulás előtt érkező útitárs akár még átszálló utas is lehetett. Így azután három utast fuvarozhatott a Bzmot két főnyi személyzete. A motorkocsit rendbe szépen rendbe tették, lehet az újraindítás tiszteletére.

A vonal sok állomásán dolgoznak vasutasok, nekem kicsit észszerűtlennek tűnik ennyi ember, ekkora forgalomhoz, de a technológiák miatt biztosan szükség van rájuk. És valószínűleg ezek az emberek a Bézé szüneteltetés ideje alatt is itt voltak, hiszen ezen a vonalon folyamatosan vannak szolgálati menetek. Több helyen bakter tekeri a sorompót, erről Szlovákia jut eszembe, ahol a Csalóközben tengelyében, egy ettől forgalmasabb vasútvonalon vonatozva sok helyen láttam jól használt utat csak stoptáblával védve.

Végig kevesen vagyunk a jó állapotú, talán túl jól fűtött motorkocsiban. Legtöbben Hetényegyháza és Nagynyír között (1 km) utaztunk, hat utas, két vasutas. Lehet, hogy kicsit még korán van (i:12:50, é:13:25), de ilyentájt azért már szoktam hazafelé tartó diákokat látni a vonatokon, ám itt és most csak egy szem iskoláslányka utazik. Mint műszaki ember, axióma számomra, hogy egy mérés nem mérés, de azért arra gondolok, hogy ez az újraindítás valóban csak szimbolikus.

Lajosmizse állomásától elhúzódnak a házak, nem túl izgalmas itt várakozni az erősen késő vonatra, de legalább egy jó állapotú szerelvény érkezik. Visszainduláskor elől egy classic BDt van, majd három piroscsíkos Bhv következik, hátul meg egy Csörgő tolja a vonatot.

A vonat belülről is rendben van, csak indulás után tűnik fel, hogy szokatlanul csend van, nem járnak a szellőző ventillátorok. Fűtés van, csak szellőzés nincs.

A kalauznő megkérdezi: "Jár magának a 20 %  ?". Ezt eddig még senki sem kérdezte, többször meg is sértődtem korábban, hogy mindenki kapásból kinézi belőlem, elmúltam már 55. Mégiscsak szép nap ez a mai :)

Természetesen nem csak a mi vonatunk késik, az egész vonal meg van csúszva. Dabason 6 perc várakozás van a menetrendben, de még ettől is többet kell várni az ellenvonatra. Dupla Desiro érkezik, elég sok utassal a fedélzetén.

A mi szerelvényünkben indulásnál 5-re saccolom az utas számot - az egész vonaton. Ócsán aztán kezdenek feltöltődni a helyek, egészen jól kihasznált vonat lettünk utunk utolsó szakaszán.

Korábban a 142-ön csúnyán összebarmolt szerelvények közlekedtek, és néha egészen fura népeket láttam a vonatokon. De már erre is más szelek fújnak, jó állapotúak a szerelvények, és sem ezen, sem az előző vonaton nem voltak aljanépek.

Úgy terveztem, a nyári újraindításokat azzal ünneplem meg, hogy mind a négy újraindított vonalat ismét bevonatozom. Ám az én bukszába még nem köszöntött be az aranykor, így ez a terv nem tud megvalósulni, és két epizódos marad a négyrészesre tervezett újraindítás sorozat.