GP • Vonatozásaim • 2007 / 6 • 522 km • 07.04.18-20.  Bp.Keleti - Bratislava hl.st - Trnava - Bratislava hl.st - Bp.Keleti

Vonatozásaim XX.század 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

Az 1846. július 15-én meginduló első magyar vonat a Budapest - Pozsony - Bécs vonalon közlekedett, de akkor még csak Vácig értek el a sínek. Pozsonyig 1850-re épült meg a vasútvonal, Bécs felől már 1848 óta vonattal utaztak oda az emberek. És sokáig ez volt a Monarchia két fővárosát összekötő fővonal, a Budapest - Komárom vasutat jóval később, 1884.07.15-én adták át a forgalomnak.

Vonat	Útvonalam	Ind	Érk	Km	Idő	Km/ó	Szerelvény
EC 170	Bp.Keleti - Bratislava hl.st	9:50	12:22	215	2:32	85	240 123-0, Bmz, Bmz, Bpmz, Bpmz, Bmz, Bmz, WRmz, Apmz, Amz
Os 3031	Bratislava hl.st - Trnava	12:00	13:02	46	1:02	45	560 012-7, 060 023, 060 030, 560 016-8
R 610	Trnava - Bratislava hl.st	20:00	20:39	46	0:39	71	350 002, Bmee, Bmeer, Bmeer, Bmee, Bmeer, Bmee, BDshmee, WRRm, Apeer
EC 175	Bratislava hl.st - Bp.Keleti	19:45	22:17	215	2:32	85	350 013, Avmz, Apmz, WRmz, Bvmsz, Bpmz, Bpmz, Bpmz, Bpmz, Bpmdz

Bp.Keleti - Bratislava hl.st

Az igen kényelmes időpontban, 9:50-kor induló EC 170, leánykori nevén Hungária, MÁV kocsikból van összeállítva, élén szlovák mozdony, amit anno Papagájnak hívtak, mert magyar vasutas szemmel tarkának számított a maga idejében.

Először a második Bmz kocsiba ültünk be, minden szép és kényelmes. Csak három vagy négy fülkében vannak utasok. Az eredetileg is szerény szám még indulás előtt csökkent, mert átköltöztünk a harmadik, Bpmz jelű, CAF gyártmányú kocsiba. Az elhagyott fülke ugyan meglehetősen kényelmes volt, de én mostanában a termes kocsikat preferálom, mert sokkal jobban lehet belőlük nézelődni. A kedvezőbb kilátásért cserébe az ülések kifejezetten szűkek a magamfajta kissé korpulens urak számára. Az egyik oldalon az ülés karfájára szerelt lehajtható asztalka gonosz bütyke nyomta a combomat, a másik oldalon meg a hulladéktartó ütögette a térdemet. Ettől talán még a MÁV Bp jelű IC kocsijai is kényelmesebbek, persze csak ha nincs odakünn kánikula, mert akkor a klíma nagyon nyomós érv a 'z' kocsik mellett. De most a klíma sem boldogít, pont a karomra fújja a hideget. Nem igazán rajongok a CAF gyártmányú Bpmz kocsikért.

Az éles sarok utáni kiserdőben mintha szaporodott volna a nyomortanyák száma március óta, de nehéz megszámolni őket, mert a fák dúsuló lombozata jótékonyan eltakarja a kalyibákat. Budapest egyébként sem a legszebb arcát mutatja a vasút felé. Összefirkált falak, kerítések, törmelék hegyek és rengeteg szemét éktelenkedik a sínek mellett.

Szobon technikai megállást tart a vonat. Amikor behaladtunk az állomásra, az M40 232 tűnt fel egy pillanatra a szomszéd vágányon. Nehéz egy lehúzhatatlan ablakú, akvárium kategóriájú vonatból erről biztosat mondani, de a jól hallható kürtjelek igazolják halvány gyanúmat, miszerint kitoló gépként dolgozik a Púpos Szobon, valószínűleg a felsővezeték karbantartása miatt.

A Bpmz kocsiban 10 ablak van, ebből 3 a dohányzó részben. A nemdohányzó részt csak szimbolikusan választja le a füstölőktől a kétoldali műanyag fal. Ez akkor vált érdekessé, amikor Štúrovo állomáson páran betelepedtek a dohányzó traktusba és rögtön kiderült, hogy a dohányos magyar ember által kedvelt erős aromájú cigaretták agresszív illatával nem számoltak azok, akik az ajtó nélküli műanyag elválasztókat a két rész közé tervezték. Hiába ültünk át a kocsi túlsó végébe, hiába dolgozott a klíma, határozott dohánybűzben utaztunk Pozsonyig.

Emlékszem olyan hajdani pozsonyi utakra, amikor Érsekújváron megtelt a vonat. Most is voltak felszállók, de csak annyira telt meg a harmadik kocsi, hogy minden négyesre jutott legalább egy utas. Nové Zámky állomáson erősen forgattam a fejemet, hogy megpillantsak egy Búvárszemüvegest, de be kellett érjem egy kisebb dízelmozdony, egy villamos tolatógép, meg egy csomó Laminátka látványával. Eddig a legszebbnek még a Štúrovo állomáson látott 751-est találtam.

Egész héten nyáriasan szép idő volt, de most nem sokkal a Vág hídja után esni kezdett az eső. Mire Pozsonyba értünk, szerencsére elmentek az esőfelhők, de kellemetlenül lehűlt a levegő, úgyhogy leszállás után első dolgunk volt pulóvereinket előkeresni táskánk mélyéről. Eközben a pozsonyi hangos utastájékoztatás a Hungária EC-ről povedál, nem értem idehaza miért nem használják már ezt a nevet.

A little big city

Pozsony főpályaudvara kissé magasabban van, mint maga a Duna mellé épült régi város, így a nyájas utasok gyönyörködhetnek a város panorámájában, miközben vonatuk kelet felől a pályaudvar felé közeledik. Régebben már többször volt szerencsém ehhez a képhez, most meglepődve vettem észre, hogy a város látványa alaposan megváltozott, mióta utoljára erre jártam. A szlovák főváros lakói úgy látszik nem allergiások a magas házakra, számos toronyépület magasodik az ég felé. Persze sok városban vannak ilyen viszonylag magasabb épületek, de ahol én eddig megfordultam, ezek egy körzetben, egymás közelében szoktak mutatkozni, ám Pozsonyban a szélrózsa minden irányában kimagasodik egy-egy toronyház a régebbi épületek közül.

A főpályaudvarig közlekedő villamosok végállomása két szinttel lejjebb van a vágányokhoz képest. Sűrűn indulnak onnan a járatok az általam méteresnek saccolt nyomközű pályájukon, változatos viszonylatokban közlekedve. És nem csak az útvonalak, hanem a villamos kocsik típusai is igen változatos képet mutatnak, ajánlom minden villamos mániás szíves figyelmébe. A little big city szlogent is villamosokon láttam, szerintem jól kifejezi a város ambícióit.

Bratislava hl.st - Trnava

Feleséggel utazni élvezet, ám az örömöknek nem része a pályaudvarokon való szemlélődés. Most is az utolsó percekben értünk ki a pozsonyi főpályaudvarra. Szerencsére a jegyváltás pillatok alatt perfektuálódott, de így is csak annyi időnk maradt, hogy indulás előtt egyszer végig siessünk a négyrészes szerelvény mellett. A motorvonat annak a Pantográf becenevű, 560-os sorozatnak példánya, amelyen hajdan öröm volt utazni. De ez a 560 0127, 060 023, 060 030, 560 016 összeállítású szerelvény koszos és összebarmolt, így a szemle tárgya most nem a megcsodálás, hanem egy elfogadható rész kiválasztása. De a négyes bokszok nagyobb része már el volt foglalva, úgyhogy leültünk a kevés szabad négyesek egyikében, a harmadik kocsiban, melynek belseje kompatíbilis volt a vonat külsejével, majdnem olyan szakadt, mint szerencsétlen sorsú magyar BDVmot kollégáik belső tere.

Az asszony úgy csinált mintha aludna, de csukott szemei mögött szerintem arra gondolt, hogy jól becsaptam, amikor azt meséltem be neki, hogy a szlovák vonatokon sokan jobbak a viszonyok, mint Magyarországon. De amúgy nem volt rossz ötlet aludni a két városnézés között, mert a vonat ablaka olyan koszos volt, hogy alig lehetett kilátni rajta. Szerencsére az ablakok lehúzhatóak, így tudtam kicsit szemlélődni. Az meg csak a hab a tortán, hogy szerencsére errefelé nem rajonganak annyira az agresszív kereszthuzatért, mint odahaza és csak a megállókban nyílt ki egy-két ablak.

Trnava állomásig végig a vonalrekonstrukció stációit nézegettem. A felújítás után a ZSR 120-as vonalán Zsolnáig 160 km/óra sebességgel roboghatnak majd a vonatok. A építkezések első látványos helye Bratislava-Rača állomás, amelyet teljesen átépítenek, jelenleg totál szét van túrva.

Bratislava-Rača utána szép simán siklik a vonat a síneken, nyilván már az új pályán robogunk. Később is mintha a pálya már jórészt készen lenne, viszont több állomáson és megállóhelyen zajlik az építkezés. Furcsa is volt nekem, hogy egyszerre több állomás is darabokban van, mert a MÁV Budapest-Cegléd-Szolnok vonalán másképpen ütemezték a munkát, ott egyszerre csak egy, maximum két állomást láttam egy időben átalakítani, de utóbbi esetben is csak egy teljesen szétszedettre emlékszem.

Pezinok már készen van, itt is sokan felszállnak, eddig csak szaporodott a nép a vonaton. Szépen megcsinált, széles peron mellett álltunk meg, még liftet is építettek. De ha volna rá lehetőség, szívesen bekukkantanék az állomási kocsmába is, már ha túlélte a modernizációt. Mert szépek ezek az új peronok, meg a liftek, meg az újonnan épült aluljárok, de az én értékrendemben egy jó kocsmának is működnie kell egy valamirevaló állomáson.

Az egész szakaszon az új létesítmények korrekt feszes szürkére vannak hangszerelve. Itt már egy új vasút épül, de már ez a jelenlegi sem az, amit én a csehszlovák időkben annyira megszerettem. A jövő vasútjának építkezése mellett mindenhol a Magyarországon is jó ismert EÚRÓPSKA ÚNIA (?) című óriás tablók hirdetik, hogy közösségi pénzből is épül a szlovák vasút.

A már elkészült állomásokon és megállókban elhelyezett új utastájékoztató táblák is jövőnek készültek, mert van rajtuk egy mező, ahol a kiírt vonatot közlekedtető vasúttársaság kódját lehet megjeleníteni. Ma még csak a ZSSR jár erre, de nemsokára biztosan lesznek más kódok is menetrendben.

A vonalszakaszon Pezinok után Senkvice a következő jelentősebb állomás, sokan leszálltak itt. Ez az állomás is teljesen szét van túrva, folyik a rekonstrukció.

Így személyvonattal, rekonstrukciós menetrenddel, némi késéssel, több mint egy óra volt a 46 kilométeres út. Trnava állomáson első szétnézésre különösebb újdonságot nem láttam, még mindig az irányító torony büszke szocreálja uralja a látványt. Amikor legutóbb ezen az állomáson jártam, még működött az állomáson az étterem. Az volt a tervem, hogy demonstrálom az asszonynak, hogy lám vannak még kulturált vasúti éttermek. Ám ismét leszerepeltem, mert az állomási étterem már itt sem működik. De a közeli belvárosban szerencsére sok lehetőség van evésre, ivásra.

Trnava

Nagyszombat szép történelmi belvárosának megtekintése után, este visszafelé indulván volt egy kis idő egy kicsit körülnézni Trnava állomáson. A területet uraló szocreál torony közelében, a régi indóház felé van kiállítva egy kis gőzmozdony. Szegény 2911-es eléggé össze van firkálva, ablakai kiverve.

A várócsarnokban közelebbről megnézek egy jegyautomatát. Sokkal egyszerűbb és áttekinthetőbb a képernyője, mint a budapesti hason szerkezeteké, a menüje szépen lépésről lépésre elvezet az óhajtott jegyig. Bár ez csak a gyakorlatlan utas életét könnyíti meg, mert rutinos vásárló számára előnyösebb a budapesti gép, ahol csak a szükséges gombokat kell megnyomnia, alapjegyhez jóformán semmit. Ráadásul a Nagyszombat állomásán elhelyezett gép csak 50 kilométerig ad jegyet és még egy nagy hátránya az, hogy fizetésnél csak érméket fogad el.

Trnava - Bratislava hl.st

A 1. peronon várjuk vonatunkat, a peron egyik oldalán a 106-os, másik oldalán a 104-es vágány húzódik. Van időnk gyönyörködni a csehszlovák vágányszámozás gyönyörűséges logikájában, mert kb. 5 percet késik a Kassáról érkező, idáig 399 kilométeres utat elvileg 5:40 alatt megtevő Povazan gyorsvonat.

Nem voltunk túl sokan, akik az esti nyolcórással szerettünk volna Pozsonyba utazni. A vonatra várakozók a peron elején tömörültek, ebből két dologra lehet következtetni, vagy rövid a vonat, vagy nem szoktak sokan lenni rajta. Mi azért hátrább várakoztunk és végül az ötödik kocsiba szálltunk fel, minden fülkében ültek egyen-hárman, de szerencsére találtunk egy üreset is, melynek korábbi utasai itt szálltak le a vonatról. Ennek a szerelvénynek mind külseje, mind belseje kifogástalan volt. A fülke hatszemélyes, kényelmesen berendezett, a hosszú út ellenére viszonylag rend van. Külön öröm a finom enyhe fűtés, mivel hűvösek az esték áprilisban. Most mindketten elégettek voltunk a körülményekkel. Kényelmes, eseménytelen út után érkeztünk a Bratislava hlavna stanicára 20:46-kor, hét perc késéssel.

Bratislava hl.st

Feleségem őnagysága már bizalmatlan az én vasúttal kapcsolatos állításaimmal szemben, így arra az elhatározásra jutott, hogy még az állomásra indulás előtt beszerez némi élelmiszert az útra, hiába idéztem fel neki az érkezésünkor a főpályaudvar emeletén felkeresett saláta bárt. Tehát elballagtunk egy eldugott vacak kis boltocskába. Amikor a vásárlás után visszaértünk az Obchodna utcába, a 13-as villamos pont az orrunk előtt ment el az állomás felé. Ez még önmagában nem lett volna baj, de a következő csak majdnem félóra múlva érkezett. Így azt a félórát, amit én az állomáson bámészkodással és sörivással szerettem volna eltölteni, a villamos megállóban idegeskedtem végig. De szerencsére még időben kiértünk az állomásra, öt perccel a vonat tervezett indulása előtt már utolsó métereken loholtunk a peron felé.

A peronon azután kiderült, hogy a Hamburg-Altona felől érkező EC 175 öt percet késik. Ez a rövid várakozás csak arra volt elég, hogy megcsodáljam a szomszéd vágányon álló Amicus táblákkal ellátott ČD szerelvény elé kapcsolt ČD 242 224 sorozatszámú mozdonyt. A nyugatra tartó vonat egyébként elég szépen tele volt utassal. A kocsikat látván nosztalgiával gondoltam korábbi szolnoki útjaimra, amelyek közül többet is ilyen, Amicus táblás ČD szerelvénnyel tettem meg.

Bratislava hl.st - Bp.Keleti

Nem sokkal este nyolc előtt, mintegy öt perces késéssel a 013-as Gorilka bukkant fel az alagút felől, egy szép DB szerelvényt vontatva. Tipikusan termes kocsik, a szokásos szimbolikusan elválasztott dohányzó, nemdohányzó részekkel. Szerencsére az utolsó kocsiba szálltunk, amelynek hátsó harmadát kerékpár szállításra alakították ki. És mivel a biciklik nem dohányoznak és egyébként sem volt ott egy darab sem, füstmentesen utazhattunk. Az ülések soronként a kocsi közepe felé néznek, az első harmadnál van egy-egy négyes boksz, onnantól meg a másik irányba állnak a székek. A négyesek foglaltnak tűntek, így egy kicsit odébb telepedünk le egy kettes sorban. Bár később kiderült, hogy a négyes boksz asztalkáján heverő újságoknak és üdítős dobozok gazdái már leszálltak, mégsem költöztünk oda, mert bár én nem szeretem a busz elrendezést, ám itt teljesen elégedett vagyok a helyemmel. Bár buszszerű üléselrendezésről írtam, ez a környezet, minőségét tekintve inkább egy repülőgépet juttat az eszembe. És az ülések közötti távolságot is teljes mértéken kielégítőnek találom. Bár az ablak melletti ülésben a falra szerelt szemetes engem zavart volna, szerencsére a nejem ül az balak mellett és így mindketten jól utazunk.

A WC állapotán már látszottak a Hamburg-Altona óta megtett kilométerek, de még elviselhetőek voltak a viszonyok, egy MÁV B kocsihoz képest meg egyenesen paradicsomiak.

Háromnegyed 10 felé haladtunk át Vác állomáson, innen a zónázó vonat 26 perc alatt beér a Nyugatiba. Azt gondoltam, az EC 175-nek is elég lesz a menetidőből hátra lévő bő félóra, hogy a Keletibe érjünk. Nem emlékszem már mennyit késtünk, azt biztos, hogy nem sokat, de az is biztos, hogy Váctól félóra alatt nem értünk be a Keleti pályaudvarra.

Kapcsolódó epizódok

• Szállás Pozsony belvárosában
• Vacsora a Mihály-kapu közelében
• Juhtúrós sztrapacska Nagyszombatban
• Fokhagymás pizzák
• Cseh söröző Pozsonyban

E-mail