Vonatozásaim 2008
>> > ⇑ < <<   XX.század 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
    12.epizód: Debrecen - Mátészalka - Carei Nagykároly  •  112 km, ebből 34 km újdonság  •  2008.08.11. hétfő
Szabad áramlás
1.rész - kiáramlás

A szabad áramlás az EU propaganda egyik alapköve. Ez az alapelv a Magyarország és Románia között vasúton úgy valósul meg, hogy a vonatok a határ mind a két oldalán 15-20 perceket álldogálnak. Eddig nekem a magyar normál nyomközű vasúti hálózat bevonatozásából már csak egy szlovén, kettő horvát és három román határátmenet hiányzott. Románia felé csak ez az idétlenül hosszú várakozás tartott vissza a határátmenetek bevonatozásától. Abban reménykedtem, hogy a román EU tagsággal megszűnő vámvizsgálat felgyorsítja a határátlépést, de ez nem következett be. Útra keltem tehát megnézni, miért kell 40 perc várakozás a szabad áramláshoz.

Összefoglaló táblázat a lap alján

 
Lassú indulás
Debrecen

Az tetszik legjobban Debrecen közösségi közlekedésében, hogy ahány busz annyi féle. Most egy Solarison utaztam az vasútállomásig, elég jónak tűnik a belső berendezése a többi alacsonypadlós próbálkozáshoz képest.

Jó korán kiérek a Nagyállomásra, mert egyszerűbbnek gondolom a visszaúti jegyemet előre megváltani. Szerencsére nincs senki a nemzetközi pénztár ablaka előtt. A pénztáros hölgy először azt mondja, hogy az oda-vissza jegy olcsóbb Érmihályfalvára, mintha csak visszaútra veszek. Némi lapozgatás és kalkulálás után revidiálja álláspontját: a csak visszaúti jegy minimálisan bár, de olcsóbb, mint a menettérti. Ezek után hosszadalmas adminisztratív munka következik. Nem gondoltam volna, hogy egy 39 km-re lévő szomszédos csomópontból érvényes menetjegy kiállítása ilyen sokáig tartson. Nem mértem az időt, de így visszagondolva biztosan több mint öt perc kellett a művelethez. Viszont a Mátészalkáig érvényes belföldi jegyemet pillantok alatt elkészíti.

Ténfergek az állomáson, mert az elvileg 11:15-kor induló vonatomnak híre-hamva nincs. Időnként útba ejtem az utastájékoztató táblát, de csak nem akar a mátészalkai személy megjelenni azon. Az egyik kör közben ismerős arcot pillantok meg a nemzetközi pénztár előtt. Rokon hölgy Németországba készül, meglepetés számomra, hogy vonattal utazik. A pénztáros hölgy szorgosan jön-megy hivatalában, bizony nem lehet egyszerű egy közepes méretű német városba szóló vasúti jegyet kiállítani. Ettől lenne időnk beszélgetni, de én már türelmetlen vagyok a vonatom indulása miatt. (Később megkérdeztem, meddig tartott a jegy megvásárlása. A rokon hölgy komoly arccal egy órát mondott. Ezt először kicsit soknak gondoltam, bár ha az én egy szakaszos jegyemhez közel 10 perc kellett, akkor lehet, hogy tényleg kellett egy óra a németországi 3 átszállásos, több helyfoglalásos, menettérti jegyhez.)

Negyed tizenkettőkor a táblán még mindig semmi adat a vonatomról, így bemegyek érdeklődni az információs irodába. Ott ketten dolgoznak, én egy igen laza, nyugodt embert kérdezek a mátészalkai vonat felől. A vasutas nyugalmának többek közt két oka lehet. Egyrészt ő nem utazik most Mátészalkára, másrészt ő tudja, hogy a vonat Apafától közlekedik. Kérdem, miért nem mondják ezt az egyszerű utasoknak is. Telefonál és mire kiérek a csarnokba, egy női hang szól a hangos utastájékoztatóból. valószínűleg azt mondja, hogy a mátészalkai vonat Apafától közlekedik és hogy odáig a 11:34-kor induló nyíregyházi gyorssal lehet eljutni, de annyira halk a hangja, hogy a szöveg teljesen elvész a tábla alatt várakozók zsivajában.

Még az információban megtudtam, hogy pont egy héttel korábban elfüstölt valami a biztosítóberendezésben, emiatt egy csomó dolgot csak kézzel tudtak állítani. Ehhez képest nem tapasztaltam jelentős késéseket, leszámítva persze az én vonatomat, bár azt is inkább kényszerű módosításnak nevezném, mint késésnek. A rendszeresen közlekedő helyiek már kitapasztalták az átmeneti állapotot, de Elvira szemérmesem hallgatott róla, amikor az utamat terveztem. A biztosítóberendezés hibáját csak augusztus 29-re sikerült elhárítani.

 
Az első nyolc kilométer
Debrecen - Apafa, 6202

Szerencsére a záhonyi gyors csak négy percet késik. Mintegy 80-100 ember várakozik a peronon, de sok a leszálló is. A második kocsi elejébe kapaszkodok fel. Minden fülkében 3-4 ember terül el. A padlón csikkek, szotyola héj, az utazóközönség jó része a jövő Magyarországát képviseli.

11:40-kor (+6) indulunk. Csak egészen régimódi ember gondolhat arra, hogy rendkívüli eset az, amikor egy gyorsvonat megáll Apafán. De nem az, mert napjainkban minden gyorsvonat megáll ott és szinte minden más állomáson és megállóhelyen is. Mi lehet vajon ma a gyorsvonat definíciója ? Ezt a vonatot vajon azért hívhatják gyorsvonatnak, mert olyan mozdony és kocsik vannak benne összekapcsolva, mint a régi gyorsvonatokban, amelyek még csak a nagyobb állomásokon álltak meg ?

Mindenesetre ez a gyorsvonat megáll Csapókert megállóban is. Nem feleslegesen, mert sok a felszálló. Az új utasok egyik csoportja lomtalanításon járhatott, egyikük egy nagy tévét, másikuk egy réges-régi mosógépet cipel, az asszonyok nagy batyukkal nyomakodnak fel a gyorsvonatra.

 
Úti izgalmak
Apafa - Mátészalka, 6314

Minden fülkében legalább négyen ülnek, jól szétterülnek, ne legyen kedvem melléjük ülni. De legtöbbjük mellé egyébként sem szívesen ültem volna, így az utolsó kocsi folyosójának ablakából nézelődöm.

Dombostanyán most is aránylag sok a leszálló, ennek az is oka, hogy erre a településre nincs buszközlekedés.

Hajdúsámsonban lecövekelünk egy negyedórácskára, várjuk az ellenvonatot. Az utolsó kocsi árnyékában idegelem magam, hogy le fogom késni a csatlakozást. Egy jegyvizsgáló próbál megnyugtatni, hogy el fogom érni a nagykárolyi vonatot. De mégsem, pesszimistásodom és fogadást ajánlok. Szerencsére a fiatal kalauz sem igazán bízik kenyéradójában, így nem fogad, pedig neki lett igaza és nyert volna.

Végül 12:21-kor indulunk tovább. Mátészalkán a menettervem szerint egy óra lett volna a csatlakozásig, ebből idáig már 44 perc elfogyott.

Nyírmihálydiban leszáll a tévé, a mosógép meg a batyuk, én meg felkeresem a WC-t, ami meglepően rendes, ki van takarítva, a vízöblítés és a kézmosó is működik.

Nyírbátortól feltűnően feljavul a pálya minősége, a Csörgő vonatszerű sebességgel tudja vontatni három kocsis szerelvényét. A sima robogás visszahozza optimizmusomat és élvezem a vonatozást a sík, de nem unalmas tájban.

Hodász állomáson ismét szusszanunk egyet, újabb öt perccel tetőzve a késést. Végül 13:40 körül érkezünk Mátészalkára. Itt a vonat menetrendszerint 32 percet tartózkodik, majd tovább közlekedik Fehérgyarmatig, de ma szerencséjük van a továbbutazóknak, a késés miatt nem kell fél órát várniuk az indulásra.

 
Városnézés helyett
Mátészalka

A továbbutazók tehát jól jártak, én viszont az eltervezett rövid városnéző séta helyett iszkolok a pénztár felé. A debreceni tapasztalatok alapján kicsit aggódom, elég lesz-e 20 perc a jegyvásárlásra. Most is szerencsém volt, nem volt senki előttem. És még külön szerencse, hogy jó ablak elé álltam. Mert régebben már két alkalommal is az autóbusz pénztárban próbáltam vonatjegyet venni, lévén a mátészalkai indóházban, számomra elég szokatlan módon, egy csarnokban van a vasút- és az autóbusztársaság jegypénztára is, ráadásul a buszosok vannak kicsit közelebb a peron felőli ajtóhoz.

A nemzetközi jegy kiadása itt is a már megszokott módon kezdődik: a pénztáros hölgy a rendelés felvétel után hátra siet, majd pakolásba és lapozásba kezd. Én meg gondolatban már sokadszor mondok le a mai ebédemről, ám ismét rám mosolyog a szerencse. A pénztáros hölgy ugyanis egy előre megírt jeggyel tér vissza és így a jegyváltás rekord sebességgel, bőven öt percen belül le tud bonyolódni.

A sikeres jegyvásárlás után az állomási ivóba vonulok, ahol szert teszek némi élelemre és beundorodok egy sört. (Ez utóbbi fordulatot áldott emlékű gimnáziumi osztályfőnökömtől plagizáltam.)

A technikai teendők sikeres lebonyolítása után a peronra indulok. Amikor idejövet leszálltam a vonatról, dugig volt piros szerelvényekkel az állomás, de amíg én odabent voltam, kiürültek a vágányok, két szóló Bézé kivételével szétszéledtek a személyszállító vonatok. A peronokon túl az M44 410 tolatgat egy sor Railion DB gabonaszállító kocsit. Egy kicsit még távolabb a M62 272 várakozik egy teherelegy elején.

 
Lassú áramlás
Mátészalka - Carei Nagykároly

Nagykároly felé a kívül-belül csili-vili Bzmot 216 indul. Meglepően sokan vagyunk, minden négyesben ül átlag 2-3 utas. Igen erős kisebbségben vagyok, még akkor is, ha beleszámítom a vonatszemélyzetet is. Nagyecseden fordul a kocka, mert sokan leszállnak, csak három utas maradt a Bézé fedélzetén.

Vonatunk a 2. vágányra érkezett. Miután befejeződött a leszállás, elindulunk, de éppen csak túlhaladunk a váltókon. Onnan visszatolatunk a 3. vágányra. Az így felszabadított 2. vágányon egy MDmot vonat közlekedik Mátészalka felé. Eddig még nem találkoztam ezzel a keresztezési megoldással, de kétségkívül ehhez kellett a legkevesebb munkaerő, mert csak az állomás egyik végén kellett váltót állítani és odáig is a motorkocsival utazott a dolgozó.

A fura tolatási manőver nem okozott időveszteséget, sőt percekkel a menetrendszerinti 14:49 érkezés előtt megállunk Tiborszállás állomáson, ahol így több mint 20 perc áll a magyar határrendőrség rendelkezésére, hogy átvizsgálja ezt az egyszem motorkocsit.

Az első negyedóra azzal telik, hogy beszélgetünk a Bézé árnyékában, mialatt a hatóság az épületben küzd bokros teendőivel. Időközben újabb utasok is csatlakoznak hozzánk, így már öt utas és két vasutas várja a továbbindulást. Bő negyedóra múltán elkerül egy határrendész és csatlakozik a beszélgetéshez. Picivel az indulás ideje előtt megjelenik a másik is és dologhoz látnak. Az ellenőrzés körülbelül kettő percet vesz igénybe és máris szabadon áramlunk tova.

Régen Ágerdőmajor volt a határállomás, ma már nincs ott állomás, de minek is lenne, semmi emberi jelenlétre utaló építményt nem bírok felfedezni az egykori indóház környékén. Aztán kiáramlunk a schengeni övezetből. Az első romániai falu, Berveni először csak az ócskább házai hátsó felét mutatja az érkező vonat felé. Az egykori határállomás már itt is romokban, megállás nélkül haladunk tovább. A pálya csúcs pocsék, sikoltozva tiltakozik az ellen, hogy vonat haladjon rajta.

Áthaladunk a Kraszna hídján, utána már jobb a pálya, gyorsabban döcögünk. Vonatunk hangos és hosszú tülköléssel közelíti meg az útátjárókat, egyiknél sem látok sorompót ezen a szakaszon.

 
Megérkezés Nagykároly állomásra
Carei Nagykároly

Vonatunk nagyjából pontosan érkezik és az első vágányon, a határrendőrség ajtaja előtt áll meg. A román belépő vizsgálatot kicsit feszesebbnek érzem, mint a magyar kiléptetést, de ez is pillantok alatt lezajlik. Nem is nagyon van mit nézni a kis műanyag kártyákon, nem lehet hosszasan lapozgatni bennük, mint a régi útlevelekben. A román határrendőrök pont olyan erőteljes alkatú, rövid hajú férfiak, mint a magyarok, a ruházatuk, felszerelésük is hasonló.

Nagykárolynak meglepően szép nagy indóháza van. Formái a magyar múltra, színei a román jelenre emlékeztetnek. Az állomás neve románul és magyarul van kiírva. A betűméret egyforma, de a tábla aljára festett román trikolor azért aláhúzza, hogy Romániában vagyunk.

Az állomási kocsma természetesen már itt sem működik és más infrastruktúra sem jellemző a kopottas állomásra. A vonatindulások egy táblán vannak kifüggesztve, mindenféle román nyelvű kommentek állnak az előre kiszemelt vonat időadata mellett, csak abban bízhatom, hogy Elvira román rokona pontosan tájékoztatott engem.

Kerülgetem a pénztárat, várom, hogy ne legyen ott senki. Nincsenek ugyan sokan, de olyan lassan megy a jegykiadás, hogy nem tud üresen maradni a pénztárablak. Nincs mit tenni, be kell állni a sorba. Kevesebb magyar szót hallok, mint a felvidéken, a pénztárossal is mindenki románul beszél. A jegyváltás kicsit döcögősen indul, de szerencsére kiderül, hogy a pénztáros hölgy szebben beszél magyarul, mint én, ezután már simán megy a tranzakció. A jegyet természetesen számítógéppel készítik, elég bonyolultnak ítélem a kezelői felületet és szerintem lassabban lehet vele dolgozni, mint a sokkal rusztikusabb magyar gépekkel.

 
Vége az első résznek

A jópofa CFR jeggyel a zsebemben várom az Acelerat 1742 vonatot, amely rendben meg is érkezik, de csak a következő epizódban fogunk felszállni rá: 2.rész - beáramlás >>>

 
Összefoglaló táblázat

A táblázat a szokványos elvi menetrendet mutatja, de ma a 6314 csak Apafától közlekedett 11:54-kor.
A 6811 a szerelvényváltozás és a sebességek összevethetőségének okán szerepel három soron.

Vonat Útvonalam Ind Érk Km Idő Km/ó Szerelvény
6102 Debrecen - Apafa 11:34 11:41 8 0:07 69 V43 1298, B, B, B, A, B, B, B, A
6314 Apafa - Mátészalka 11:24 13:00 70 1:36 44 M41 2325, BDh, B, B
36325 Mátészalka - Carei Nagykároly 14:05 16:35 34 1:30 23 Bzmot 216
A1742 Carei Nagykároly - Valea lui Mihai Érmihályfalva 17:21 17:47 31 0:26 72 65-0989-7, 20-57, 20-57, 19-57, 20-47, 20-57, kuset, kuset
6811 Valea lui Mihai Érmihályfalva - Debrecen 18:33 18:48 39 1:15 31 Lásd szakaszonként:
6811 Valea lui Mihai Érmihályfalva - Nyírábrány 18:33 17:48 9 0:15 36 Bzmot 355
6811 Nyírábrány - Debrecen 18:09 18:48 30 0:39 46 M41 2326, Btx 025, Bx, Bx, MDmot 3017, Bzmot 355
 
Csatlakozások
2008
• A beszámoló második része: Szabad áramlás 2/2
Egy kilométer újdonság hazai pályán
• Erre vonatoztam már Magyarországon
        [GP] >> > ⇑ < <<