GP • Vonatozásaim • 2007 / 15 • 396 km • 07.10.27. szombat (munkanap)  Bp.Keleti - Mezőtúr - Orosháza - Szentes, Kunszentmárton - Szolnok - Bp.Keleti

Vonatozásaim XX.század 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

Az én vonatozásos szezonom a nyári időszámítás időszakára esik. Az idei szezon nem volt különösebben izgalmas, ezen némileg javítandó egy szép nagy alföldi körvonatozást terveztem a végére. De a vasutasok nem támogatták a terv megvalósulását, az eredetileg csütörtökre tervezett vonatozás napján sztrájkoltak a mozdonyvezetők. Így szombaton indultam útnak, ami most munkanap a Mindenszentek miatti naptár átrendezés miatt. Ám a tervezett kört most sem sikerült megvalósítani, mert Szentesnél megakadt a vonatok szorosan csatlakozó láncolata. És akkor a tervezett Orosháza - Kiskunfélegyháza - Cegléd vonatozás helyett kénytelen voltam vonatpótló autóbuszra szállni Kunszentmárton irányába.

Összefoglaló táblázat a lap alján

Amikor legutóbb, Szilvásvárad felé indulva, a Keletiben jegyet vásároltam, viszonylag sok pénztár működött, utas meg nem volt sok, így gyorsan meg tudtam váltani a jegyemet. Most fordított a helyzet, csak három pénztár működik a főlépcső mellett és számomra elfogadhatatlanul hosszú sorok alakultak ki. De szerencsére a csarnokban lévő jegyváltó helyen jóformán senki sincs. Mivel a mai menetrendemben mindenhol csak néhány perces átszállások vannak, oda-vissza megveszem a jegyemet Orosházára. Oda Mezőtúr-Szarvas felé, vissza a Szentes-Kinkunfélegyháza útvonalon terveztem utazni. Ez utóbbi jegy némi nehézséggel járt, mert Szentes csak Szolnokkal együtt szerepelt az új jegykiállító program által felkínált útvonalak között. Végül az ár alapján sütöttük ki, hogy melyik a helyes választás.

Utóbb azon gondolkodtam, hogy biztosan lesznek esetek, amikor a lehetőségek összeállítói nem számoltak olyan útvonalakkal, amelyek egy vonatozás mániás agyában megfogannak. Nekem eddig csak egy ilyen esetem volt, tavalyelőtt Szlovákiában Selmecbányáról visszafelé jövet. Ezentúl idehaza is lehet ilyen izgalmakra számítani.

Amikor a csarnok végétől végigsétálok a békéscsabai gyorsvonat mellett, ezt a szerelvényt jegyzem fel füzetkémbe: AB, B, WLABd, B, B, A, B, B, B, V43 1126. Erősen furcsállom, hogy PKP hálókocsi van a szerelvényben, talán ez lehetett a Cracovia szerelvénye ?

A vasutasok erősen készülnek valamire a vonat mellett. A lengyel hálókocsit meg az előtte lévő két B kocsit tervezik kisorolni a vonatból. "Kis késés várható" - tájékoztat egyikük. A vonatnak 10:45-kor kellene indulni, 10:35 körül kezdünk bele a tolató manőverekbe. Alapvetően élvezem a dolgot, de azért valahol egy kicsit aggódom a mezőtúri 4 perces csatlakozás miatt.

Ötödmagammal ülök az első kocsi egyik fülkéjében, amikor 10 perc körüli késéssel elindulunk. Egy darabig arról ábrándozhatom, hogy Mezőtúrig ledolgozunk valamennyit a késésünkből, de Tápiószecsőn lecövekelünk mintegy 10 percre. Merthogy Tápiószecső és Nagykáta állomások között átépítik a pályát, most éppen a jobb oldali vágányt szedik fel. Várakozás közben a fülékében utazó négy diák sztorizását hallgatom, úgy veszem észre, hogy a diákélet érdemben nem változott az én főiskolás éveimhez képest.

Nagykátán 20 perc a késés, Újszászon szintén. Szolnokon a vágány melletti utastájékoztató táblán 10 perc késés van kiírva a 12:10-es indulás mellé, de az óra már 12:27-et mutat. Szép eset. Megkérdezem a nyájas jegyvizsgálót, hogy van-e valami reményem a mezőtúri csatlakozásra. Ő készségesen segítségemre siet és felhív valamilyen szolgálatot, elmeséli, hogy vannak átszállók Szarvas felé, mit mondjon nekik a csatlakozásról. A felhívott vasúti dolgozó, informálódik és/vagy intézkedik és kis idő multán a kalauz örömmel közölheti a jó hírt, megvár minket az orosházi vonat. Örvendezek, milyen jó, hogy a MÁV-START felszereli mobiltelefonnal a jegyvizsgálókat, de a szimpatikus fiatalember felvilágosít, hogy a telefonkészülék a sajátja, de szerencsére a mondott szolgálatot díjmentesen tudja hívni.

Szajol állomáson is erősen építkeznek, a 120-as vonal új nyomvonalat kap az állomás és a deltavágány közötti szakaszon. Később szépen felújított pályán haladunk. Tiszatenyőn széles peronokat, aluljárórendszert építettek és szép élénk színűre festették a parányi indóházat. Csugarról 15 perc késessel indulunk tovább, most már Mezőtúr következik.

Mezőtúron jönnek-mennek a leszálló utasok, egyik szememet az indulásra kész Bézé vonaton tartom, a másikat az állomáson álló CFR MARFA 40-0417-2 hattengelyes villanygépen legeltetem. A román gép egy szép tehervonat élén feszít. Többen voltunk átszállók, de pontos számmal nem szolgálhatok, mert nem az ilyen gyors átszállásokra vagyok szocializálódva.

Felkapaszkodok a három részes Bézé szerelvény végébe és már indulunk is, kicsivel több mint 10 perces késéssel. Tizenvalahányan utazunk ebben a kocsiban, előrébb többen lehetnek.

A vonal legszebb környezetű megállóhelye Halászlak, rögtön a Kőrös híd után, de most nincs érdeklődő, aki vonattal érkezne vagy indulna.

Zeng-bong a kerekek alatt a sín, de elfogadható a tempó és a dülöngélés mértéke, már ha egy múltszázadi vicinális a mérce.

Szarvason sokan leszállnak, felszálló kevesebb van. Az állomáson egy forgatócsoport rongálja a harmóniámat. Később hallottam, hogy a következő vonaton demonstrációt tartanak, mert a falusi embernek is kell utazni valamivel. Ez így is van, de sajnos a politika igazi célja a hatalom megragadása, így egy politikai demomstráció csak az érzelmek kizsákmányolása, ezért hálát adok Istennek, hogy nem azon a vonaton utazom. Nemsokára Csabacsűdön keresztezünk a demonstrálók számára összeállított szerelvénnyel, amely hat Bézé egységből áll. A néhány utas az elejét is csak hígan tölti meg, a rossznyelvek szerint visszafelé is volt bőven szabad hely.

Következik Kiszénás, állomás a semmi közepén, a legendás Kisszénás-Kondoros vonal kiinduló pontja. Azért vált legendává, mert még a legagresszívebb vasútmániások is hajlamosak elismerni, hogy ennek a vonalnak a forgalma gyakorlatilag a nullával egyenlő. Ennek ellenére a szóló Bézé kitartóan jár fel-le, naponta háromszor halad végig a 6 kilométeres vaspályán, mely úthoz 10 percre van szüksége. Most a Bzmot 281 van szolgálatban, utast nem láttam rajta, bár egy civil beszélget mellette a vasúti dolgozókkal, lehet, hogy ő utasként tartózkodik ott. A vonaton ketten dolgoznak, az állomáson váltókezelő és forgalmista szolgálja ki a forgalmat.

De vissza a mi vonatunkra, amelynek utolsó kocsijában most hárman utazunk. Odakint szépen süt a nap a nyájas vidékre. Jobbra-balra hatalmas mezőgazdasági táblák, ennek a vasútvonalnak nyilván fontos szerepe volt egykoron a termények elszállításában, de ma már nem látom teherforgalom jelét. De ennek ellenére a vonalban Szarvastól lefelé is van még valamicske élet, a legtöbb helyen volt legalább egy-két le- és/vagy felszálló utas.

Bár késtünk, de az átszállás miatt most nem kellett aggódnóm, mert már korábban megtudtam a jegyvizsgáló hölgytől, hogy ugyanez a szerelvény megy tovább Szentesre. Csak ezért szálltam le, hogy előre sétáljak leolvasni a Bzmot sorozatszámát. És mert jól esett egy pillanatra beleszagolni Orosháza állomás csúcsforgalmába. Mert csúcsforgalom van, öt motorvonat vár indulásra Oroháza állomás vágányain. Rendre a második vágánytól kezdve: tripla Bézé Mezőhegyes felé, dupla Uzsgyi Szeged felé, tripla Bézé Szentes felé, dupla Bézé Metőtúr felé és dupla Uzgyi Békéscsaba felé.

Elsők közt hagyjuk el Orosháza állomást, egy darabig mellettünk zakatol a mezőhegyesi vonat. A Bézé hátsó ablakából nézve Orosháza fejlődő település. És most nem csak a város körüli közúti fejlesztésekre gondolok, hanem például a vasút melletti kerékpárútra, az út melletti szép kandeláberekre meg egyéb kis dolgokra, amelyek az itt élők igyekezetét mutatják. Gyopárosfürdő környezete is rendezett, a megállóhelyen egy leszálló van, de most a parkolóban is kevés autó áll.

A városból kiérve már gyengébb a pálya, Justhmajor után a "botrányos" szót jegyeztem fel az állapotáról. Minden sínkötésnél nagyot huppanunk, látványosan hullámzik a panoráma terem a Bzx végén. Olyan 10-20 centi le-fel mozgásokat vélelmeztem, de utóbb egy vonalzót kézbe véve, ebből hajlandó vagyok jócskán engedni. Tulajdonképpen élvezem az enyhén berogyasztott térdekkel végzett fel-le hullámzást. A tornamutatvány közben azon csodálkozom, hogy a nagyot döccenő kötésekhez képest elég gyorsan megyünk, 40 km/óra körülinek saccolom a tempót. És az is érdekes, az erős függőleges elmozdulások mellett nem észlelek vízszintes kilengéseket, nincs az a tébolyodott három dimenziós rángatódzás, amit többfelé tapasztaltam végső stádiumú pályákon, ráadásul ennél kisebb sebesség mellett, példaként a 13, 76 és a 87b vonalak jutnak hirtelen az eszembe.

Ezen a vonaton is megkérdezem a jegyvizsgáló asszonyságot, vajon elérem-e Szentesen a kiskunfélegyházi vonatot ? "Majd szólok Fábiánban" - válaszolja. Nem tudom pontosan hogyan értette, de Fábiánsebestyén állomáson senkivel nem beszélt, csak messziről adta a jelzést a forgalmi szolgálattevőnek, miután sok utas leszállt itt vonatunkról. Ketten maradtunk az utolsó kocsiban, a kétrészes ellenvonaton is csak nagyon kevesen vannak.

Szentes előtt megjavul a pálya, de nem veszem észre, hogy gyorsabban haladnánk, de minek is sietnénk ezen az utolsó egy-két kilométeren.

Leszállás után szedem a lábam az indulni készülő Bézé vonat felé, sietni is kell mert már a menesztő is iparkodik a vonat felé. Utolérem és a biztonság kedvéért megkérdezem:
- Ugye ez megy Kiskunfélegyháza felé ?
- A kiskunfélegyházi vonat már elment - közli és közben furán néz rám, mint egy váratlanul felbukkant marslakóra.

Így szakadt meg a szoros átszállásokkal tervezett alföldi nagy körvonatozás, csak egy punnyadt, lukas köröcske lett a belőle. Eddig jó szívvel gondoltam Szentes városra és a szentesi vasutasokat is dicsérni szoktam, ha valamelyik általuk karbantartott motorvonaton utazom, de ez a jó véleményem egy pillanat alatt elillant. Különösen a 37445 jegyvizsgálójára voltam mérges, aki hamis illúziókba ringatott. Azt hittem most is elég lesz a vonatszemélyzetnek elmondani a problémámat és majd történik valami, amitől elérem ezt a vonatot is, mint az előző két csatlakozás esetében történt.

Sok mindent gondoltam akkor a szentesi vasutasokról, a legszalonképesebb talán az, hogy az első munkanélküli segélyükből kéne levonni annak a jegynek az árát, amivel én bepótolhatom a csongrádi Tisza hídi vonatozást. De amilyen rafináltak, képesek lesznek inkább arra is megszüntetni a vasúti személyszállítást, csak hogy kiszúrjanak velem. Az állomáson természetesen kocsma sem működik, pedig szívesen ittam volna egyet a bosszúságra, pláne miután megtudtam, hogy buszra kell majd szállnom. Csapás csapás hátán. Az egyetlen kellemesség az M31 2015, óriási hóekével az elején.

A következő félegyházi vonatra közel két órát kellett volna várni. Ezt nyáron egy kis városnézéssel áthidaltam volna, de így október végén már hamar sötétedik, sötétben meg unalmas vonatozni, tehát inkább hazaindulok Szolnok felé. Ám arra meg vágányzár van, vonatpótló buszra kell szállni.

Egy emeletes meg egy földszintes busz indul az állomás elöl. Az elsőben egy népes társaság igyekezett valami rendezvényre, én a másodikba utazom, ezen talán 5-6 utas lehet. Az ülések szűkek, de igyekeztek kényelmesre kialakítani a rendelkezésre álló térben. A busz sokkal gyorsabban megy, mint az eddigi Bézék, de csak két tengelye van, ezért azután pont úgy ráz, ha rossz az út, mint a Bézé.

A buszozás után a jegyvizsgáló hölggyel megindulunk a Kunszentmárton állomáson várakozó Uzsgyi felé. De a forgalmista utánunk szól, hogy inkább a három részes Bézé vonat felé menjünk, merthogy az közlekedik Szolnok felé. Ezt akkor a csatlakozás mulasztás, a vonatpótló busz után a harmadik csapásként éltem meg: "Ezt érdemlem én MÁV-tól ?!".

De ha már Bézé közlekedik, akkor legalább a panoráma ablak lehetőségét kihasználandó, a harmadik kocsiba szállok fel. Itt talán 8-10 utas lehet, a viszonyok szokványosak, de sajnos a hátsó ablak erősen viseletes az időjárási viszontagságok miatt.

Indulás után átaraszolunk a Kőrös felett. Furcsállom a lassú tempót, mert a híd jó állapotúnak tűnik, de így legalább a nyájas utasok tudnak gyönyörködni a folyó szépségeiben. A lakitelki elágazás után kifogástalan pályán, döccenés nélkül robog a Bézé. A vonalon normális élet zajlik, az állomásokon leszállók, felszállók, utasokat kikísérő, érkezőkre váró emberek.

Tiszatenyőtől a 120-as vonalon haladunk, dupla vágány, felső vezeték. Utoljára Szlovákiában utaztam ilyen pályán Bézében, Leopoldov és Sered között, ott a 810 485-3 közlekedett szólóban. Mindenesetre csuda érdekes a sima száguldás az Orosháza - Szentes közötti térdhajlítgató tornamutatványok után, sokoldalú jármű a Bézé :-).

Kis késéssel érkezünk Szolnokra, kb. annyival, amennyivel Kunszentmártonból indultunk.

Kíváncsian nézek körül, mi változott, amióta utoljára erre jártam, de nem tűnik fel semmi újdonság. Az az ivó, ahol régebben megittam néhány fröccsöt, már akkor bezárt, amikor még viszonylag sűrűn jártam Szolnokra, de csak most próbálom először az utódot. Sokkal gyengébb borból készül a fröccs és a hűtőszekrény szabályzóját is visszább kellett volna már állítani a nyári kánikulák óta.

A vonat negyedórás késsel érkezik, ez nem szokatlan Bukarest felől. Elég sokan várunk rá és a vonaton is meglepően sokan vannak. Régi emlékeim alapján, a többséggel ellentétben, a vonat vége felé orientálódok. Végül az utolsó CFR Bmee kocsiban kötök ki. Ezalkalommal itt is jó sokan vannak, az utasok nagy részéről azt gondolom, hogy erdélyi magyar. Végül találtam egy fülkét, ahol másodmagammal utazhattam. Az ülést kényelmetlennek találom, de a kocsiban amúgy nagyjából rend van, ha jószándékúan szemet hunyunk a hosszú út során felgyűlt hulladéktól. A WC viszont meglepően tiszta maradt, van öblítés, működik a kézmosó, akad egy darabka szappan és valami enyhe levegő befújás imitálja a kézszárítót. Egyedül a fülkében uralkodó hőséggel nem bírok megbékélni. Odakint nagyon enyhe este van, a fűtés meg teljes gőzzel működik és sajnos a fülke ablakát egyáltalán nem bírom kinyitni.

Nagykátán a pályaépítési munkák miatt megvárunk két szembe közlekedő vonatot, nagyjából fél órára hizlalva késésünket. Mire a Keletibe érünk, a szerelvénynek már úton kéne lenni Prága felé. A rövid 10. vágányon ott áll készenlétben egy Gigant két ČD háló- illetve fekvőkocsival, ez szokott a vonat eleje lenni továbbinduláskor. De most egy V46 áll a szerelvény végére, valószínűleg az étkezőkocsit fogják kisorolni. Egy pillanatig arra gondoltam, visszaszállok a vonatra a tolatás kedvéért, de eszembe jutott, hogy délelőtt volt már részem ilyesmiben, úgyhogy inkább hazafelé irányítom lépteimet.

2007

E-mail