GP • Vonatozásaim • 2007 / 1 • 234 km • 07.01.06. szombat  Ferencváros - Dunapataj, Kalocsa - Ferencváros

Vonatozásaim XX.század 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

A közelgő vonalbezárások hatására néhány olyan helyre is elutaztam, ahová egyébként nem terveztem mostanában vonatozni. A tavalyi 13-as, 14-es túra is jórészt ezért konkretizálódott és ezért látogattam el Romhányba is. Most két alföldi vasútvonal következik: Kunszentmiklós-Tass - Dunapataj és Kalocsa - Kiskörös.

Ma Ferencváros pályaudvarról indulok vonatozni. Elvileg jöhettem volna idáig is vonattal, de győzött a lustaság és a kényelmesebb megoldást választottam, az 1-es villamossal jöttem át Óbudáról a szokatlanul kihalt Hungária körúton. A ferencvárosi pénztárteremben nincs másik utas, a szomszédos váróban működő büfénél is csak egy-két ember nyeli a reggeli felest.

Ferencváros - Kunszentmiklós-Tass

Ferencváros vágányain zajlik az élet. Tehervonatok körül jönnek-mennek emberek és mozdonyok, szép és kevésbé szép személyszállító vonatok robognak át megállás nélkül az állomáson. A peronon kezdenek összegyűlni a dél felé induló utasok. A várakozók száma alapján azt hittem többen leszünk a négykocsis vonaton, de csak néhány ember lézeng minden kocsiban.

Belülről nem olyan rosszak a viszonyok, mint azt a Bhv kocsik külseje sejteti. Mindenhol kellemes a hőmérséklet és bár a belső terek elhasználtak, lestrapáltak, de legalább ki vannak takarítva. A mostani takarítás persze nem teszi jóvá azokat az időket, amikor sajnos a MÁV kocsik döntő része visszafordíthatatlanul elkoszosodott. És hát hiába vannak ma is a nemdohányzó kocsik nemdohányzó vonatba sorolva, némely peronon agresszív csikkszag terjeng.

Ahogy távolodunk Pesttől, minden megállás után többen leszünk egy-két utassal. Dunavarsánytól a tendencia megfordul, inkább kevesebben leszünk, mint többen. De összességében végig nagyon kevesen voltunk a vonaton. A vonat tempóját tötyögősnek mondanám, minden megállásnál van idő egy kicsit ásítozni.

Már jól benne vagyunk a délelőttben, az időjárás tavaszias, de alig van ember az utcán és a házak körül. Autó is kevés mozog, csak a piacok körül van valami élet. A békés, családias hangulatba jól beleillik a délegyházi forgalmista papucsa, amiben előcsattog hivatalából vonatunkat meneszteni.

A 3732 sz. személyvonat megfontolt hatolás után rendesen érkezik végállomására. Az indóház felöli oldalon valamivel több mint tizedmagammal szállok le Kunszentmiklós-Tass állomáson, de talán a másik oldalon is lehetett közel tíz érkező utas. Az állomási kocsmában zajlik az élet, de sajnos nincs idő belülről is tanulmányozhatni.

Az érkező szerelvény Szilijét megkerülve pillantom meg a dunapataji vonatot, amit éppen többen fényképeznek. Az első pillanatban meghűl ereimben a vér, rémálmaimban szoktam együtt vonatozni vasútmentő mozgalmárokkal. De szerencsére most vasútmániások kerülgetik a Bzmot 200-at.

Kunszentmiklós-Tass - Dunapataj

Néhány perces átszállási idő után, elvileg 10:50-kor, a Bzmot 200 nekiindul a dunapataji útnak. Kocsi nincsen mögéje akasztva, de nincs is rá szükség, mert a 10 utas és a 2 vasutas jól elfér a szóló motorkocsiban. A 33762 sz. személyvonat csak szombaton közlekedik. Ennek nyilván valami nyomós oka van, de én ezen a délelőttön nem bírtam rájönni mi a csuda lehet az. Hacsak nem az, hogy a 151-es vonalat búcsúztató vasútbarátoknak biztosítsanak vonatozási lehetőséget.

Kunszentmiklós-Tassról kihaladva kicsit meglepődve látom, hogy deltavágány is épült valamikor a Dunapataj felé. Gyanítom, hogy ennek akkor lehetett jelentősége, amikor még vonattal is át lehetett kelni a Dunán Solt és Dunaföldvár között. (Ezt én sajnos kihagytam a múlt században és már régen elment arra az utolsó vonat.)

A Bzmot 200 belső terét magas támlájú ülésekkel rendezték át valamikor. A szürkés mintás üléshuzat már gusztustalanra koszolódott, de vandalizmus nyomát nem látom. A pálya meglepően jó állapotú, minimum 60-ra saccolom a tempót, elviselhető döccenésekkel. Egyre közelebb kerülünk Dunaújváros füstölgő kéményeihez, szúrós szagú széngázt hoz át a szellő a Duna másik oldaláról.

Az 50 kilométer hosszú 151-es vonal 16. kilométerénél van Dunavecse állomás. Innentől már csak négy hobbi utassal és két vasutassal robog az Alföldön a Bzmot. Ha nem lenne bezárás elötti helyzet, lehet hogy most utas nélkül közlekedne a 33762 sz. személyvonat. Úgy tűnik a Kunszentmiklós-Tass - Dunapataj vasúti szárnyvonal története visszafordíthatatlanul a végéhez közeledik. Az M8 autópálya viszont lendületesen épül, a Duna felett átvezető híd szép íve messziről odavonzza a szemet

Vonatunk elrobog egy Dunaegyház felírat mellett. A falu négy kilométerre van a hajdanvolt állomástól, ahol már csak a WC épülete dacol az időkkel, más építményt nem látok a környéken. (Eredeti kép: www.vasutallomasok.hu)

Solton minimum két vasutas teljesít szolgálatot. Miközben a forgalmista írásbeli rendelkezést ad fel a vonatszemélyzetnek, azon derülök, hogy itt és most négy vasutas dolgozik azon, hogy a négy hobbi utas rendben el legyen szállítva. A menesztés után kitérőkön haladunk át, az átmenő fővágány a Duna felé vezetett valaha, de az állomás szélétől már fel vannak szedve a hajdan Dunaföldvárra vezető sínek.

A pálya Solt után sokkal ringatósabb, de a tempó változatlanul jónak mondható, pláne ha például a 13-as vagy a 76-os vonallal hasonlítom össze. Kétoldalt nagyüzemi a táj, hatalmas egybefüggő mezőgazdasági táblák között robogunk.

Dunapatajon az összes utas leszáll, három útitársam lelkesen fotózni kezd, én meg igyekszem minél kevésbé zavarni őket a komponálásban. Csak a vágányzat végső pontjától nézem, ahogy a Bzmot 200 visszaindul a három vasútbaráttal, akikhez visszaúton egy igazi utas is csatlakozott.

Ez a kép egy vasútmániás fórumon bukkant fel, nemsokkal jelen epizód publikálása után. Mégiscsak rákerültem az egyik ismeretlen fotós Dunapatajon készült felvételére, pedig mindent megtettem, hogy feltűnés nélkül elvegyüljek a tömegben ...

A 151-es vonal többi állomása (eredeti képek: www.vasutallomasok.hu)

Dunapataj - Kalocsa

Dunapatajon jó félórám van buszra szállni. Ez az idő a település központjában lévő buszmegállóig elsétálni bőven sok, a kicsit odébb található templomokat megnézni meg kevés. Szerencsére a Kalocsára tartó busz kicsit menetrendje előtt érkezik. Egyedül szállok fel és érkező utas is van. A csotrogány Ikarusz három utassal indul tovább Kalocsa felé. Szerencse, hogy ilyen kevesen vagyunk, mert az ülések igencsak sűrűn vannak beépítve. Ráadásul kényelmetlenek is, kezdek szeretettel visszagondolni a Bz-re. Az üléshuzatok itt is kopottak, de sokkal tisztábbak, mint a Bzmot 200-ban. Az ablakokat szürkére verték az elmúlt napok esői. A busz ráz és imbolyog, még jó, hogy nincs rajta WC, mert talán még nagyobb virtuozitás kéne a rendeltetésszerű használatához, mint a Bz-n a 13-as vonalon ...

Kalocsán bő órám van átsétálni a városon a busz pályaudvartól a vasútállomásig. Tempósan kezdem a járást, de 20 perc múlva már a főszékesegyház is a hátam mögött van. Visszaveszek a tempóból és szert teszek egy nagy kiflire meg egy ásványvízre. Így felszerelkezve indulok az állomás felé, ahol semmi ételezési, italozási lehetőségre nem számítok.

Kalocsa vasútállomása már jócskán külterületen terül el. Az első vasúti jármű, amit megpillantok egy Eaos teherkocsi, mellette farönkök és friss fűrészpor. Kérem itt teherforgalom is van !  A következő jármű hajdan az állomás ékesítésére kiállított ABymot 470. A jármű már ronccsá vált az idők vasfogának hatása alatt, a körben kinőtt bokrok most kopárak, nem tudják eltakarni a maradványokat.

De az igazi meglepetés az indóház maga. A felvételi épületet ügyes kezek kívül-belül mutatósan kipingálták. És bár a vakolat itt-ott már kezd tönkremenni a külső falakon, a kalocsai minták mindenütt szépen pompáznak, különösen a jól rendben tartott belső terekben. Kíváncsi vagyok mi marad ebből egy év múlva, ha tényleg megszűnik itt a vasúti forgalom.

Megveszem a jegyet hazafelé, utána a forgalmi szolgálattevő kinyitja nekem az állomás legszebb helységét, az egykori harmadosztályú várótermet, ahol most a leggazdagabbak a falakat borító kalocsai minták. Közben beszélgetünk pár mondatot, a vasutas szerint tudatos menetrend rombolás következménye a forgalom visszaesése. Szerintem is volt egy időszak a rendszerváltás után, amikor a vasút kapacitás csökkentésel reagált a utasszám csökkenésére és így sikerült egy darabig elérnie azt, hogy a jóval kevesebb utas is zsúfolt vonatokon utazhatott.

De a nagyvárosoktól távolabbi mellékvonalakon a vasúti forgalom visszaesésének legfőbb oka az, hogy autóval szabadabb és kényelmesebb a helyváltoztatás. És aki tömegközlekedéssel utazik Kalocsa és Kiskőrös között, az is erősen megfontolja, hogy érdemes-e átszállnia vonatra, ha már úgyis buszra kellett szállnia, hogy eljusson a külterületi vasútállomásig.

Kalocsa - Kiskőrös

Miközben én a jegyemmel és a pingálásokkal voltam elfoglalva, befutott a kiskőrösi vonat. Sajnos nem láttam, hányan érkeztek, de az biztos, hogy legalább tízen indulunk visszafelé a szólóban közlekedő Bzmot 291 fedélzetén. A motorkocsi hátsó ajtaján szálltam fel, a WC előtti előtérbe jutottam, ahol ocsmány csikkszag terjenget, köszönhetően a padlót borító cigarettavégeknek. A tipikusan elkoszolódottnak mondható motorkocsi utasteréből valakik kitördelték a csomagtartók léceit, nem volt túl csábító a jármű összképe. "Nem csak a menetrenddel van itt baj." - üzentem gondolatban a kalocsai forgalmistának.

14:12-kor indulunk, majd komótosan imbolygunk a síkságon a 153-as vonalon. Az első megálló Szakmár, semmilyen épületet nem látok a közelben. Következik Öregcsertő, ahol talán harckocsikat vagonírozhattak valamikor a masszívnak ható beton feljárón. Ezután gyorsabb a tempó és simábban fut a Bz, még elég jól bírja magát a harckocsikat szállító szerelvényekre méretezett vaspálya.

Kecel környékén szépen rendben tartott szőlőültetvények között robogunk. A Kossuth rádióban egy időben sokat beszéltek a szőlőtőkék kivágásáról, de nem errefelé találkozhattak tömegesen a jelenséggel.

Kecel állomáson végre van egy felszálló, ráadásul szemrevaló. Kecel után talán még nyolcvannal is robogunk a szőlők között és alig döccen a Bz. Kiskőrös előtt egymás mellé ível a 150-es és a 153-as vonal. Kiskunhalas felöl már érkezik a következő vonatom, de egyenlőre még várnia kell a bejáraton. Szintben keresztezzük a merőlegesen átvezetett kecskeméti kisvasút vágányát és megérkezünk Kiskőrös állomásra.

A 153-es vonal állomásai, megállóhelyei (eredeti képek: www.vasutallomasok.hu)

Kiskőrös - Ferencváros

Meglepően sokan vagyunk a peronon. Az utasok kisebbik fele a mutatós Avala IC-re száll fel, én a többséggel együtt a 15:03-kor továbbinduló pesti személyre kapaszkodok fel. Az utolsó By kocsit választom. Első blikkre úgy tűnik, hogy ebben az egy kocsiban több az utas, mint a többi vonatban összesen, amikkel ma utaztam. Persze mindenki a nemdohányzó térfélen foglal helyet, a dohányzó részben csak egy-két elszánt dohányos aszalódik a füstben. Fülöpszálláson már elég jól megtelik a kocsi, legalább három utas jut minden négyesre. A fene se gondolta volna, hogy ilyen sokan utaznak szombaton délután Pestre.

Most is tötyögős a tempó, minden állomáson békésen álldigálunk egy sort. Először azt hittem jócskán késni fogunk, de gyakorlatilag Ferencváros bejáratáig pontosak voltunk. Amikor összeállítottam az összefoglaló táblázatot, csodálkozva tapasztaltam, hogy a ma igénybevett négy vonat közül menetrendszerint a 33762 sz. Kunszentmiklós-Tass - Dunapataj személyvonat a leggyorsabb.

E-mail