Vonatozásaim - 11 / 2006.04.19. szerda  Bp.Nyugati - Nové Zámky - Nitra - Nové Zámky - Bp.Nyugati

GP   Vonatozásaim   XX.század   2001   2002   2003   2004   2005   2006   2007   2008   2009   2010   2011   2012   2013   2014   2015   2016

Nyitra

Nitra nem vasúti csomópont, így eddig eszembe sem jutott ott leszállni a vonatról. De most nem egyedül utaztam és városnézni indultunk. És így utólag az a véleményem, kár lett volna kihagyni, érdemes meglátogatni Nyitra városát.

Bp.Nyugati - Nové Zámky

A Nyugati csarnokának középső peronja mellett jobbra egy szlovák, balra egy cseh szerelvény áll. Mostanában a tizenkettedik vágányon álló debreceni gyorssal szoktam Szolnokra utazni, de most a tizenegyedik vágányon álló, 8:55-kor Érsekújvárra induló szlovák szerelvénybe szállunk fel. A 2122 számú vonatot a 1143  253-1 húzza, öt B és egy BDs kocsi van összekapcsolva, a kocsik egy része ŽSSK, másik része ZSR feliratos. A szerelvényt erősen megviselte az időjárás és bár belülről elfogadhatóak a viszonyok, a vonat kívülről olyan koszos, hogy alig lehet kilátni az ablakokon.

Az árvíz nagyja már levonult, Vác után már gond nélkül robognak az autók az úton a narancs színű választási plakát mellett, amely két hete még a víz kellős közepén állott.

Kismaroson egy ČD szerelvény jön szembe, ennek is Amicus táblák vannak az oldalán, mint a debreceni gyorsnak szokott. De ezen a vonaton joggal voltak rajta a táblák, mert ez tényleg az Amicus, Brno - Bp.Nyugati nemzetközi gyorsvonat. A gyorsvonat jelölés erős túlzás, mert a magyar szakaszon tizennégy helyen áll meg a Nyugatiig.

Nagymaroson még ott vannak a homokzsákok a védvonalon, nem tudnám megmondani, hogy miért, mert a Duna már nem árad, bár bőven van benne víz. Zebegény alsó vége is szárazon van már, itt is látszanak még a védekezés nyomai, de az átlátszó sátoros fürdőmedence már nem egy szigetecskén áll.

Szobról vörös kijárat mellett döcögünk ki, a jelző mellett egy vasutas áll, nagy zöld jelzőtáblát lógatva a kezében. A helytelen vágányon megyünk át az Ipoly felett. Nem messze egy sárga gép áll a másik vágányon, mellette egy csapat dolgozó tanakodik egy kisebb gödör mellett.

Párkányban kellemes meglepetés: a ČD 242 262-4 áll a vonat elejére a Szili helyett. Nem tudnám megmondani, hogy miért, de szimpatizálok ezekkel az öregecskedő Skoda (?) mozdonyokkal. (Tavaly is ezzel a tipussal utaztam a Garam mentén.)

Összeakasztják a vonatot, sziszeg a fék, nézem, hol a féket ellenőrző vasúti dolgozó, de nem látom egyik oldalon sem. Pedig ott volt, mégpedig kalauzunk személyében, aki saját lábával rugdossa a fékpofákat, majd jelez a vezér felé. Ismét ellenőriz, majd újabb jelzést ad. A menesztő már csak erre várt és már indulunk is. Gyorsan elintézték a gépcserét a szlovák vasutasok.

A magyar szakaszon folyamatosan fogyott az utas, a határon szerintem jó ha tízen lehettünk a vonaton. Párkány után fordul a dolog, több a felszálló, mint a leszálló, minden fülkében voltak utasok, amikor megérkeztünk.

Útitársnőm útikönyvünket olvasgatja és nem sokkal Érsekújvár előtt megszületik az ötlet: menjünk Nyitrára !

Érsekújvár

Eredetileg Érsekújvárra és Komáromba készültünk, de Érsekújvár valóban nem túl nagy durranás, Komáromban meg már sokszor jártunk. Úgyhogy vonatot választunk Nyitra felé és megvesszük a jegyeket.

Tizenegy után nem sokkal jár az óra, még a sör után is több mint másfél óránk volt Érsekújvárra. Ennyi szerintem elég is, nem sok változást láttam a legutóbbi látogatásomhoz képest, talán csak annyit, hogy mintha nagyobb lett volna a nyüzsgés az utcákon.

Nové Zámky - Nitra

Nyitra 36 kilométerre van Érsekújvártól, ezt a távot 46 perc alatt teszi meg a Topolcsányig közlekedő Os 5003 sz. személyvonat. Kedvenc dízeltípusom, a Búvárszemüveges áll az ötkocsis vonat élén: 750 183-6, Bh, Bh, BDs, Bh, Bh. A első kocsiba szállunk fel, kívülről időjárás-viseletes, belülről is elhasználódott, elkoszosodott.

A Búvárszemüveges remekül elboldogul az öt kocsival, bár némely indulásnál igen fura csörömpölő hangokat bocsát ki a gépezet. Érdekes, hogy ezeket a hangokat csak akkor hallom, amikor nagyobb állomásról indulunk. De nem hinném, hogy a vágányok számával függne össze a hangeffektus, inkább talán az lehet, hogy a nagyobb helyeken hosszabban állunk, így van ideje lefolyni valahonnan az olajnak, vagy kihűlnie valaminek. A kibocsátott füst nem sok, még az első kocsiban sem nagyon érzem a szagát.

Nyitrán leszállunk és megvárjuk amíg továbbmegy a vonat. Indulásnál a vezér kihajolva hallgatja mozdonyának hangjait, lehet, hogy a csörömpölés foglalkoztatja.

Nyitra

Ezt a képet a www.nitra.sk oldalról tettem ide. Nem igazán jó kép, de jobbat nem találtam.

Az állomáson körül sem nézve követjük a város felé tartó embereket. Nem pont arra mennek, amerre magamtól indultam volna. Mindenki egy szürke kerítés résében tűnik el, így mi is arra megyünk. A kerítés mögött egy bazár működik, nem emlékszem, hogy valaha is zöldség- és ruhaárusok szűk sora között hagytam volna el állomás előtti teret. Mindenesetre érdekesebb, mint egy üres utca.

Nyitra főutcája határozottan kellemes meglepetés, nagy a nyüzsgés és a forgalom. A főutca központi része sétáló utca, színes, városias kavalkád, a kávéházak, cukrászdák előtt hangulatos teraszokon zajlik az élet. És persze sörözők is vannak, ezek között is volt szimpatikus, de gondoltam majd kicsit később nézzük meg beljebbről. A sétáló utca végén nagy, kissé szocreálos tér, legnagyobb vonzereje a szép kilátás a püspöki vár és a város melletti Zobor-hegy felé. Én nem ragaszkodtam volna hozzá, hogy felmenjünk a várba, de útitársnőm szerette volna közelebbről megnézni. És hát szép is a várnegyed, felballagtunk egészen a püspöki várig. Nekem kívülről is tetszett, de útitársnőm belülről is szerette volna megnézni. A vár ékköve a püspöki palota mellett álló viszonylag kis méretű székesegyház, a hozzá vezető lépcsőket szívesen kihagytam volna, de útitársnőm ragaszkodott hozzá, hogy nézzük meg belülről is. És teljesen igaza volt. A püspöki székesegyház kettős belső tere páratlanul szép, igazán megérte a fáradságot, nagy kár lett volna kihagyni.

A templom megcsodálása után még megnézzük felülről a belvárost körbeölelő Nyitra folyót, majd lassan el kellett indulni vissza az állomásra. Sajnos nem maradt idő beülni ebédelni, gondoltuk majd az állomáson bekapunk valamit. Mert én szoktam azt terjeszteni, hogy a szlovákiai állomásokon viszonylag normálisan lehet enni, inni. De ebben az esetben ez sajnos nem jött be, mert Nitra állomáson már nem működik az állomási kocsma. (Bár az épület előtt van egy italméréssel kombinált boltocska.)

Nitra - Nové Zámky

A visszaúttal nem volt szerencsénk, mert nem Búvárszemüveges vonattal, hanem csehszlovák vonatpótló dízelakváriummal utazhattunk, konkrétan: 810 450-7, 011, 011. (Magyarul Bézé két kocsival.) Ráadásul a 16.47-kor induló Os 5068 több mint egy óra alatt leszi meg a 36 kilométeres távot. Ebbe a menetidőbe beletartozik 10 perc várakozás Ivanka pri Nitre állomáson, 8 perc Šurany állomáson.

Ivanka pri Nitre állomáson már odaúton feltűnt, hogy a forgalmász, meglehetősen szokatlanul, szürke pulóvert visel. Most, miközben türelmetlenül várom az indulást, jobban megnézem az illető fiatalembert. A szürke pulóverhez valami színes karszalagot visel, gyanítom, hogy gyakornok lehet, ezért nincs szabályos egyenruhája. A menesztést egy komoly képű, szabályosan öltözött, idősebb vasutas is figyelemmel kíséri.

Minden megállásnál van leszálló és felszálló is, egész úton gyakorlatilag tele volt a háromrészes motorvonat.

Nové Zámky

Az állomási büfében söreink kortyolgatása közben tűnik fel, hogy a Hungária szót povedálja a hangos utastájékoztató. Legurítjuk a sört és loholunk a nastupistéhez, ám mire odaérünk már elindult a vonat. Bár nem is a Hungária EC-vel terveztük a visszautat, de azért jó lett volna elérni, mert sokkal hamarabb hazaérhettünk volna. Ki a fene gondolta, hogy pont ma fog késni a Hungária ?!

Nové Zámky - Bp.Nyugati

A 2121 sz. személyvonat 18:43-kor indul Budapestre. Most is a szép 242 262-4 húzza a vonatot, ám a kocsik ezúttal MÁV állagúak. Egy A és négy B, meglehetősen jó állapotú kocsi alkotja a szerelvényt. Büszkén mondhatom, hogy kívül, belül ez volt a legjobb állapotú vonat amivel ma utazhattunk. Nemzeti büszkeségem akkor hágott a csúcsra, amikor a lestrapált, ám viszonylag tiszta WC-ben működött az öblítés, a kézmosó és volt kéztörlő is.

Štúrovoban búcsút intettünk a ČD 242-esnek és 1356-os Szili akad vonatunk elejére. Magyar vasutas csinálja a fékpróbát, kicsit lassabban megy mint idefelé. A mozdonycsere közben lemegy a szlovák határellenőrzés, a magyar szervek is ott bámészkodtak a vonat végénél, de nem mentek végig a vonaton. Pedig voltunk egyen-ketten utasok is akik vonattal kelünk át a határon, a vasutasokon meg más hivatalos embereken kívül. Szobon leszáll a magyar határőr, kíváncsian bámuljuk egymást, amikor elballag az ablakunk alatt. Mindenesetre javára írandó, hogy nagyon udvariasan köszöntött minket.

Szob után szép lassan kezd megtelni vonatunk, meglepett, hogy ilyen sokan utazunk este Budapestre. Sajnos vonatunk igazi személyvonat, azaz Vác után is mindenhol megáll, örökkévalóságnak tűnik, mire a Nyugatiba érünk a szép és érdekes kirándulás végén.

 

E-mail