[GP]  Vonatozásaim - 8 / 2006.04.03. hétfő
 Bp.Nyugati - Szob - Nagymaros - Bp.Nyugati
>> > (!) < <<     GP   Vonatozásaim   XX.század   2001   2002   2003   2004   2005   2006   2007   2008   2009   2010   2011   2012   2013   2014   2015   2016 

(map) Árad a Duna

(map)

HÉV-vel indultam a Nyugati felé, mert az áradás eléggé összekuszálta az észak budai közlekedést. A szerelvények a Margit hídig közlekedtek és ott is megálltak a felszínen. A Margit híd budai hídfője alá is betört valamilyen víz, egy-egy sávban ment csak a közúti forgalom.

Fura volt a parlament a Margit hídról, a lépcsőkig ért az áradó Duna, olyan volt, mint egy velencei palota. Én még sohasem láttam ennyi vizet itt a Dunában.

A Nyugatiban az élet a szokásos. Az öt jegy automatából csak három működik, ám ebből az egyik csak annyira, hogy ki lehetett választani az utat és be is lehetett dobni a pénzt, de a jegyet már nem adta ki és úgy láttam a pénzt sem adta vissza.

Csak sokkal később döbbenek rá, hogy már régóta nem a sokat kritizált sárga papírra nyomtatja az automata a jegyet. (Utoljára tavaly októberben utaztam sárga jeggyel és először idén januárban az újjal.)

Bp.Nyugati - Szob

15:16-kor végeztem a jegy vásárlással, a tizediken még ott állt a 15:15-ös szobi személy. Gondultam odaslattyogok, hátha még elérem. Kár is lett volna sietni, mert mint kiderült, a vonat elején nincs mozdony. A szerelvény 7 részes Bhv classic inga, a szokásos művészi mintákkal összebarmolva. Letelepedtem az első kocsiban, 15:27-kor megérkezik mozdonyunk, egy V63-as, konkrétan a 1163 144-7.

Fél négy után pár perccel indulunk, egy időben a félórás váci személlyel. Egy darabig balról mellettünk halad a hat részes BDVmot 006 szerelvény. A jobb oldalunkon pedig egy Bhv classic szerelvény fokozza az izgalmakat. Azután a jobb oldali vonat Zugló felé kanyarodott, a BDVmot meg leállt az állatkert mellett.

Vonatunk megállt Rákosrendezőn, de ez egyedül csak engem lepett meg. A többiek tudták, hogy a 2164 sz. vonat nem zónázó, hanem gyorsított személy, azaz Vácig is több helyen megáll. A vonat tempója ellen nem lehetett kifogás, a Gigant a vonatra engedélyezett maximummal húzhatta a szerelvényt.

Vácig az ülőhelyek nagyobbik fele el volt foglalva az első kocsiban. Ott azután szinte mindenki leszállt, de felszálló is volt bőven.

Vác után már látszik, mennyire árad a Duna. A Nagymarosra vezető út is víz alatt van jó darabon keresztül, csak a közlekedési jelzőtáblák állnak ki a vízből, meg egy nagy narancs színű választási óriásplakát.

Nagymaros előtt ismét járható az út, de Kóspallag felé terelik a rendőrök az autókat, mert Nagymaros főutcája víz alatt áll. Félelmetes az utcákon csillogó víz látványa még a vonat ablakából is.

Úgy tűnik, mintha Zebegény alsó vége is teljesen vízben lenne, de alaposabban megnézve kiderül, hogy csak egy-két rosszacska régi ház ázik. A szebb, újabb házak dombocskákon állva dacolnak az árral. Két ház között még egy átlátszó tetejű fürdőmedence is van, úgy láttam kéklik benne a víz.

Szob

Szobon megnézem, ahogyan a Gigant félreállítja a szerelvényt és szólóban visszaindul Vác irányába. A vezér látványosan gyorsítja fel a gépet, az egy-két arra járónak tetszik a mutatvány.

Eredetileg itt akartam körülnézni a következő vonatig, ami közel egy óra szokott lenni, de most szinte azonnal van indulás, úgyhogy inkább én is megindulok visszafelé.

Szob - Nagymaros

A 2143 sz. zónázó vonat 16:45-kor indul a nyugatiba. A hétrészes Bhv posta ingát a 1243 345-4 számú gép tolja. A szerelvényt alaposan megviselte a tél, alig látni a megáradt Dunát a koszos ablakon át.

Menet közben a vizet nézve azon töprengek, leszálljak-e Nagymaroson körülnézni. Mert ha én dolgoznék a gátakon, baromira nem kedvelném az árvízi turistákat. De győzött a kíváncsiság, tehát Nagymaroson leszálltam, igaz majdnem a sínek közé, mert az automata ajtók mind a két oldalon nyithatóak voltak és a peron nem az állomás felöli oldalon volt.

Nagymaros

Forgatom a fejem, merre legközelebb a Duna. Egy idősebb hölgyet vettem észre, aki a vágányokon átvágva eltűnt az ott tárolt tehervagonok mögött. Én is arra vettem az utat és valóban az volt a legrövidebb járás a városka alsó széléhez. Ott azután az első utcán lementem a Dunához.

Félelmetes érzés a parton a nyúlgát mellett ballagni, miközben a homokzsákok túloldalán kötésig ér a Duna. Olyan törékenynek, gyengének tűnik a hatalmas vizet kordában tartó gátacska. Nyugtalanító a védett oldalon szivárgó, folydogáló vizecskék látványa is. Több erecske igyekszik lefelé a lejtőn és tűnik el az út melletti kanálisba. Meglep a dolog, ezek szerint Nagymaros csatornarendszere független a Duna vízszintjétől.

Az volt a benyomásom, hogy a védekezés szervezett és szakszerű. Úgy láttam a felhasznált anyagok is jó minőségűek, a homokkal töltött búzászsákok már csak a múlt emlékei.

A hajóállomás vízben, a főutcán is áll a víz, de úgy tűnt, mintha a házakat nem ürítették volna ki, pallókból és bakokból épült járdán lehetett közlekedni. Valószínűleg ez a rész mindig is vízveszélyes volt és a helyiek ennek tudatában építették fel házaikat. Egyébként békés tavaszi napsütés volt, csak a kutyák voltak idegesebbek a szokottnál, de az is lehet, hogy most csak jobban hallatszottak, mert minimális volt a járműforgalom.

Az utcák csendjét csak egy hangszórós autó töri meg, a polgármester köszöni meg a lakosok eddigi munkáját és további kitartásra biztatja őket, mert még hosszú napokig tarthat az áradás.

Nagymaros-Visegrád - Bp.Nyugati

Közel egy órás szemlélődés után a hatkor induló 2153 sz. zónázóval indulok haza. Bhv ingát vártam, de a Bmxt 010, Bmx, Bmx, BDVmot 010 szerelvény érkezik.

Természetesen az utasok között is az árvíz a téma. A helyiek is szörnyülködve nézik a soha nem látott mennyiségű vizet.

Nagymaros déli csücske teljesen vízben, erre az utcára mondhatta valaki a napokban a TV-ben, hogy menthetetlen. A camping helye is, ahol vagy 37-38 éve az építőtáborunk állt, most összefüggő vízterület.

Miután eltűntek a vízzel borított részek a sínek mellől, körülnézek a vonatban is. Én alapvetően szimpatizálok a BDVmotokkal, de az állapotukat siralmasnak tartom. Lestrapáltak, koszosak, összebarmoltak. A csúf külsőségek ellenére jó tempóban robogunk Pest felé. Bevallom, nem tudom mi a megengedett legnagyobb sebesség, ezért félve írom le, hogy időnként mintha 120-szal is mentünk volna. Érdekes, hogy valahonnan olyan dübörgés hallatszik, mintha dízel motor hajtaná vonatunkat. (A motor előtti kocsiban ültem.)

Váctól egészen végig megállás nélkül haladtunk, még a Nyugati bejáratán sem kellett várakoznunk. A Duna árad, az emberek meg teszik a dolgukat, építik a gátat, működtetik a vasutat, élnek.


Utóirat: Élménybeszámoló a vonaton

Élménybeszámoló a vonaton Még a télen készült el a Piros kalapos árvízi turistalány élménybeszámolója a vonaton c. képem. (Röviden címe: Élménybeszámoló a vonaton.) A kép gyökerei tulajdonképpen a 2002-es árvízi benyomásokig nyúlnak. Akkor augusztusban jártam Komáromban a megáradt Dunát megnézni, természetesen vonattal: 2002.08.17., Bp. Kelenföld - Komárom - Győr - Bp. Kelenföld, árvízi turizmus.


 

      [GP] >> > (!) < <<