Egy depressziós övezetet érintve indultam Debrecenbe, de kellemes meglepetés ért, mert szép tájakon, aránylag forgalmas vonalakon, színes mozdonyokat megcsodálva, szép állomásokon átszállva, vonatozhattam egy jót.

Amikor metróval a Keleti pályaudvarhoz érkezem, alig tudok lelépni a mozgólépcsőről, mert az ellenőrök miatt feltorlódnak az utasok. Felkészülök, hogy át kell gázolnom az előttem állókon, de szerencsére oldalt el tudok menekülni. A metró ellenőrei magukra vonták úri haragomat, valami ilyesmi szavakat intéztem feléjük. "Eltorlaszoljátok a mozgólépcső kijáratát, hülye barmok !"

A lelki sokk káros hatását egy korsó sopronival próbálom kivédeni, amit egy nyerő kupakkal fizetek ki.

A Keleti pályaudvar aluljáró szintjén veszek jegyet, ahol már egy ideje szalagokkal egy sorba rendezik az utasokat. Az emberek még nem tanulták meg az új rendszert, sokan próbálkoznak a kijáraton át a pénztárakhoz jutni. Kicsit ijesztő a gyűjtősor hosszúsága, de szerencsére gyorsan megy a dolog, mert 4-5 pénztár is dolgozik.

A vonaton elég sok utas van, szerencsére találok egy szabad kettes bokszot, bár a napos oldalon. Itt az első kocsiban csak elvétve akad 1-2 szabad ülőhely, csak Füzesabonytól leszünk kicsit kevesebben. Az első peronon 1-2 bicikli is utazik. Az előtér nem csak alkalmi kerékpártároló, dohányzó is egyben, valamint onnan nyílik a kocsi egyetlen WC-je.

Füzesabonyban várunk pár percet a debreceni vonatra, de nem láttam átszálló utast. Mezőkövesden is ácsorgás, szembe IC-re várunk. Az elsuhanó szerelvényben a 3G IC kocsik között lehúzott ablakú első osztályú vagont vélek felfedezni.

A helytelen vágányon indulunk tovább. Nem sokkal később vihar tépte fák és felsővezeték szerelő gépek mellett haladunk el. Hosszú szakaszon a vihar csúnyán összekuszálta, sőt egy jókora darabon teljesen letarolta a sínek melletti erdősávot. A tömegesen derékba tört fák látványa elég ijesztő, eddig csak képen láttam ilyet.

Ami viszont örvendetes, számomra szokatlanul sok tehervonattal találkozunk útközben, ez mindenképpen kellemes meglepetés.

Leszállás előtt végig sétálom a vonatot. A kocsik egyik WC-je helyén kerékpártárolókat alakítottak ki, de egy biciklit sem látok az erre kialakított helyeken. Azon tűnődöm, hogyan is vannak jelölve ezek a kerékpártároló peronok a kocsi külsején a felszállók számára, de nem jut eszembe semmi, ráadásul érkezésnél is elfelejtem megnézni.

A szerelvény belseje elhasznált, de ki van takarítva. Kipróbálok egy WC-t is, aránylag rend van, működik az öblítés és a kézmosó.

Miskolc-Tiszai pályaudvaron a sötét és szürke alagsori kocsmák után, a felszínen rendezett viszonyok fogadják az utazót. Már régóta tervezem kipróbálni az állomási éttermet, amely most ráadásul emődi tehéntánccal is kecsegtet, de ehhez több idő kellene, így csak járkálás közben eszek meg egy jókora rántott szeletet, és meglátogatom a büfét. A kocsmaajtóban sörrel a kezemben figyelem az életet a síneken, amelyet most pezsgőbbnek találok, mit legutóbb.

A Bézé láttán egy pillanatig haboztam, nem kéne-e inkább megvárni a következő vonatot, de hát beláttam, mifelénk úgysincs vonatozás Bézé nélkül.

Elég sokan vannak mind a három kocsiban. A kalauz szerint iskola időben még ennél is sokkal többen utaznak ezzel az ütemen felül közlekedő vonattal.

Miskolc-Tiszairól kifelé haladva továbbra is a mai viszonyokhoz képest élénk teherforgalomban, színes mozdonyokban gyönyörködhet az utazó. A pálya kétvágányos, villamosított. Vonatunk szépen egyenletesen robog.

Bőcs mellett a Hernádban még mindig jó sok víz van, az ártéren is sok helyütt áll még a víz. Már tudjuk mire képesek ezek a folyócskák, bár az árvíznek már nem nagyon látni nyomát a vonatablakból.

Szerencs állomás is kellemes meglepetés. Az indóház igen szépen fel van újítva, a nemrégiben látott Sátoraljaújhelyhez hasonlóan. Sőt itt még az állomási kocsma is működik. Egy depressziós övezetbe készültem, egy szép és működő állomásra érkeztem.

A nyíregyházi vonaton is sokan utazunk, de nem vagyunk annyian, mint az előző kettőn.

A jegyvizsgáló még indulás előtt leszállított négy suhancot, mert nem volt jegyük. Elmentükben mindenféle gorombaságokat és fenyegetéseket kiabáltak vissza, még jobban kiérdemelve a többség ellenszenvét. Szerencsére vannak még emberek, akik határozottan kiállnak a szabályok betartása mellett, és talán annyiban is jobb a helyzet, hogy mostanában mintha kicsit visszafogottabbak lennének a pesti belvárosi hangadók, akik tipikusan a deviancia pártján szoktak állni, de érdekes, hogy ők maguk nem költöznek a szegénytelepekre, csak távolról tiszteltetik velünk a másságot. Bár az is lehet, hogy csak taktikai elem volt az irracionális másság tisztelet a politikai polgárháborúban.

A táj nagyon szép, északon a Zemplén vonulatai pompáznak, miközben vonatunk Tokaj felé kanyarodik. Valószínűleg a Tokaji borvidék szelleme az, amely jótékonyan hat erre a régióra.

Áthaladunk a Tiszán, errefelé már alföldire vált a táj. Emlékszem, 1998-ban vonatoztam utoljára Mezőzombor és Nyíregyháza között, az akkori menetrendben a legkedvencebb DB szerelvényem tett erre egy fordulót, mielőtt visszaindult volna Bécs felé. Mostani vonatunk egy másik világ, de erre sem lehet panaszom. Igaz minden lestrapált, elhasznált, de nem látom vandalizmus nyomát, a takarítás is megfelelő. És hát az egykoron elsőosztályúként közlekedő Bp kocsik még most is kényelmesek egy személyvonatban.

A nemrégiben még csili-vili nyíregyházi indóház kezd elpiszkolódni. De a nagyobbik baj az, hogy az üzletek döntő többsége üresen áll. Szerencsére még működik egy kisebb söröző az emeleten, a játékgép éppen egy tízezer feletti nyereményt zakatol ki magából. Sörözés közben eszembe jut, hogy a felújítás után volt egy működő lift, ami kuriózum az én prakszisomban magyar állomásokon. Nos a lift már Nyíregyháza állomáson sem működik.

Volt egy kis dolgom a mellékhelyiségben is, 110 forint volt a belépő. (A Keletiben csak 100 forintot fizettem, igaz a nyíregyházi szebb.)

A Záhony - Bp.Nyugati vonat 18 percet áll Nyíregyházán, és mivel "gyors", két helyen nem áll meg Debrecenig. Ennek ellenére 70 km/óra az átlagsebesség, gondolom a viszonylag nagy állomástávolságok, meg a jó pálya miatt.

Az első három másodosztályú kocsi minden fülkéjében ülnek, a negyedikből sokan kiszállnak Újfehértón, így ott több fülke kiürül. Az utolsó peronon két kerékpár is utazik.

A szerelvényről a "nap legótvarasabbja" szavakat jegyzem le, de ennek ellenére nem drámaian rosszak a viszonyok, csupán csak a szokásosak. Úgy látszik, ide már nem hat el Tokaj szelleme.