Egy nagyon szép Skoda gőzmozdony látogatott Magyarországra, ráadásul egy szerelvény élén érkezett az országba. Ritka látványosság manapság a gőzvontatású vonat, ezért Vácra indultam megnézni a 498.104 sorozatszámú szlovákiai Albatroszt és vonatát.

Vácig a 10:07-kor induló zónázóval (432 213, 6*Bhv, BDt) utazok, a délelőtti időponthoz képest meglehetősen
sok az utas.

Érkezés után az állomás túloldalán, a sínek melletti úton ballagok Verőce felé. Kellemes, árnyékos könyöklőt
választok. Egy éppen arra tolató Bézé tárgya a próbafelvételnek.

Forgalom az nem nagyon van ilyentájt, óránként elmegy minden irányba egy-egy személyvonat. Tehervonatot összesen csak egyet láttam, még gyaloglás közben, egy Szergej húzott néhány kocsit észak felé. Miközben az üres síneket bámulom, próbálom felidézni a 33 évvel ezelőtti építőtáborozást, amikor Vác fölött a vasúti töltést szélesítettük, miközben ötpercenként Szergejek dübörögtek el mellettünk, tipikusan 72 kocsis tehervonatokkal.

Jóval több, mint egy óra várakozás után érkezik az Albatrosz. Pillantok alatt elhúz az őrhelyem előtt. Jóformán alig láttam belőle valamit, mert nem tartottam be saját alapszabályomat: először bámészkodni, utána fényképezni. Így aztán az Albatrosz-les eredménye néhány gyenge fotó, meg egy kis füstszag.

A vonat végén egy Bardotka utazik, a füstben nem tudom megítélni, jár-e a motorja. A kérdés nemsokára eldől, jellegzetes dízelröfögést hallok, amikor a vonat kigyorsít Vác állomásról. Szóval a gőzvontatás kissé kamu, hiszen a dízelgép gyorsítja a vonatot. A sínek egykori királyát már nem engedik egyedül a vágányokra. Sic transit gloria mundi.

Kutya melegben baktatok vissza az állomásra. Ott pezseg az élet, sokan várnak a fél egy körüli induló 6 vonat kiáramlásra. A pénztáraknál nem kell sorba állni, de folyamatos a jegykiadás.

Az állomási kocsma szimpatikusabb, mint korábban. Tetszik a jópofa dekoráció, meg hogy nincs dohányfüst, és ami a lényeg, jól csapolt, finom sört ihatok.

A felemásan sikerült Albatrosz-les után egy kis halra vágyom, ezért a nagymarosi Duna-parti halsütőhöz indulok a 12:34-es szobi vonattal (432 200, 5*Bhv, BDt). Az utolsó kocsi jól kihasznált, sokan vagyunk induláskor. De nem utaznak messze a többiek sem, Nagymaros-Visegrádig jól kiürülnek a hátsó kocsik.

A Duna-parton eszem egy falat halat, iszom egy illeszkedő fröccsöt, azután kiballagok a település régi főutcáján Nagymaros állomásra. A vonat (14:08, BDt, 5*Bhv, 432 200) rendben érkezik, ezen is aránylag sokan utaznak. Bár ezzel a vonattal Váctól már kevesebb, mint félóra lenne a Nyugati, de én inkább a 71-es vonalon utazok tovább.

A 14:34-kor induló, BDVmot 018, Bmx, Bmx, Bmxt összeállítású vonaton is kifejezetten sokan vannak, sőt Vác-Alsóvároson is van bőven felszálló, de már a második megállóban, Csörögön alaposan kiürül a szerelvény, és innentől már sokkal kevesebben vagyunk, mint indulásnál, pedig mindenhol van utascsere.

A kellemes dombok közötti vonatozás élvezeti értékéből sokat elvesz az eszméletlen hőség. A gépezetnek is melege lehet, mert igen komótosan lassul. Eleinte azt hittem, hogy csak a vicinális vonalvezetésű 71-es vonalhoz illeszkedik a tempó, de Rákospalota-Újpest után sem csillantja meg gyorsulási képességeit az utolsó előttiként gyártott magyar motorvonat sorozatnak ez a példánya. De végül nem nagyon késtünk, nem lényegesen többet, mint a többi vonat ma a 70-es és a 71-es vonalon.

Este volt még egy fellépése az Albatrosznak. A Gyertyafény expressz elején volt tortadísz a Nyugati pályaudvar és Rákosszentmihály között. Onnan a Sisi dekorált GySEV Taurus vitte tovább a kocsmavonatot, amelynek Orient-expressz étkezőkocsijaiba 50.000, a többi étkezőbe 25.000 forint volt egy jegy. És a gödöllői királyi váró is végre úri népeket fogadhatott falai között.