Autómentes vonatozás

Immár hagyománynak tekinthető, hogy az autómentes napon, forgalmi engedéllyel lehet jókat vonatozni. Először 2008-ban volt ez a kedvező lehetőség, és szerencsére azóta is minden évben nagyokat tudtam, tudtunk vonatozni. Eddig mindig a Dunántúl volt a célterület, ma azonban kelet felé indulunk útitársammal.

Egy időben sokat jártam ilyesmi vonatokkal Szolnokra, de mostanában odáig délelőtt nincs közvetlen, pótjegy nélküli járat, úgyhogy Ceglédig tart az első szakasz. A vonaton kevesen utaznak, ami ebben az idősávban tipikusnak mondható.

Az utazás amúgy eseménytelen, csak a szokottnál több kelet felé várakozó tehervonat szokatlan. Később rájövök, hogy a Tisza híd átépítése miatt torlódtak fel.

Cegléden aluljárózás nélkül át lehet szállni, csak egy teljesen felesleges, alacsony kőfallal keretezett "kertecskét" kéne megkerülni a vágány végénél, de legtöbben inkább átvágunk rajta.

A záhonyi személy rövid szerelvénye fülkés és termes kocsit is kínál, én a termest preferálom, mert abból jobban lehet szemlélődni. Sokan leszólják a By kocsikat, de nekem semmi bajom velük, ez a példány is nagyjából rendben van.

Szolnokon a szomszéd vágányokon két tehervonat várakozik kelet felé, az egyikük kokszot szállít és a szerelvény vége, ki tudja miért, a váltókon áll. A mellettünk álló konténervonat indul tovább elsőként, utána a kokszos szerelvény kék Laminátkája is nekiveselkedik, de az csak kihúzza a vonatának a végét a váltókörzetből. Viszont a kicsit utánunk érkező, Brassóba tartó Transsylvania IC-ét is elmenesztik, így papírforma szerint már buknánk a szajoli csatlakozást.

Szolnok állomás után először a Zagyva fölött halad át a vonat, majd az átépítés alatt álló Tisza-híd következik. A híd elé váltókat építettek be, azt hittem csak a hídrekonstrukció idejére, de később kiderült, hogy az új forgalmi kitérő (Millér) részei lesznek. (Hogy minek ide forgalmi kitérő, nem értem, nyilván valami forgalomszervezési oka lehet.)

A Szolnok és Szajol állomások közötti Tisza-híd Magyarország második legforgalmasabb vasúti hídja. A régi kétvágányú híd helyett két híd épül, egy-egy vágánnyal. Most már csak a régi híd egyik vágánya üzemel, ettől délre erősen épül az új híd, egyelőre a szárazföldön.

Nem késtünk túl sokat, de egyébként sem kell aggódni a csatlakozásmulasztás miatt, mert ha nincs vágányzár, a szentesi vonat Szolnokról indul, így most velünk együtt érkezett az utasok többsége. A három részes Bézé vonat középső kocsijában foglalunk helyet, ott 10-12 utas indul útnak.

Martfűn három közepes méretű, magánvasúti dízel áll, kettő román, egy csehszlovák gyártmány. MÁV Szergejekkel is találkozunk, ezek valószínűleg a répavonatokkal kapcsolatban dolgoznak most erre. Jó dolog a cukorrépa, mert örvendetes fellendülést hoz az amúgy gyér helyi teherforgalomba.

A pálya végig jó karban van, szépen fut rajta a Bézé. A kunszentmártoni keresztre a menetrendben tervezett hét perc várakozás gyakorlatilag kompenzálja az eddigi késésünket.

Szentes indóháza továbbra sem jeleskedik az utasok kényeztetésében, legalábbis ami az ételt, italt illeti.

Régen utaztam utoljára Uzsgyival, és bár az orosz járműgyártás szégyenfoltjának szoktam nevezni, mégis nagyon meglepődöm a látványon, ami a 002-es példány fedélzetére lépve fogad. Az ablakok legalább fele teljesen átláthatatlan a rétegek közötti párától. A csúnya lámpaburák igénytelen rögzítése csupa rozsda. Az ülésekről nincsenek rossz korábbi emlékeim, de most azok is sokkal rondábbnak tűnnek, ráadásul kemények is. Nincsenek karfák és fejtámlák, az amúgy is vékony ülőpárnákban teljesen összetöpörödött a bélés. Az egyetlen jó, a kényelmesen sortávolság.

Szerencsére az időjárás továbbra sem igazodik a nagyon borúlátó előrejelzésekhez, és legalább az eső nem akadályozza, hogy ismét egy pillantást vessünk a Tiszára.

Mire célba érünk, egy-két ablak mintha kezdene kiszáradni, mert már kicsit át lehet látni némelyiken, nyilván a reggel az országon átvonuló esőzónában ázhattak be.

Kiskunfélegyháza vendéglátása tovább karcsúsodott legutóbbi ittjártam óta. Már csak egy büfé ablakocska van nyitva, de ott kapunk kávét és ásványvizet.

A Kecskemét és Baja között közlekedő Uzsgyi szerencsére sokkal szebb és jobb, mint amivel érkeztünk. Az üléseken karfa és fejtámasz, a világító testek is sokkal kulturáltabbak. És ami a lényeg, ki lehet látni az ablakokon. A menettulajdonságaira sem lehet panasz, jól tempózunk a villamosított 155-ös vonalon, amely valamikor egy Kelebia - Záhony korridor részét képezte.

Kiskunhalason irányváltás van, 12 percet ad rá a menetrend, de most enyhe késéssel érkeztünk, nem állunk ilyen sokáig. Jelentős az utascsere. Eddig is akadt utas, és bár minden bokszban ült ember, talán csak az ülőhelyek fele lehetett elfoglalva. Most lényegesen többen vagyunk, de még mindig vannak szabad székek.

Azt feltételeztem, hogy Kiskunhalas után lassúbb lesz a tempó, de szerencsére a 154-es vonal is jó állapotban van, nem csökken lényegesen vonatunk sebessége. Utoljára jó régen vonatoztam erre, lehet akár 30 is év eltelt az óta, úgyhogy minden újdonságként hat. Mindkét oldalon kukoricatáblák sorakoznak, de cukorrépaföldek is lehetnek erre, mert a nagyobb állomokon szorgosan rakodják a nagy, szürke répahegyeket hosszú vagonsorokba. Egy Sulzer, odébb egy Szergej vár szabadjelzésre hosszú tehervonataikkal.

Jánoshalma állomáson sokan leszállnak, kb. megint annyian lehetünk, mint Kiskunhalas előtt. Errefelé már nem annyira alföldies a táj. A pálya állapota továbbra is jó, egész úton vonatszerű sebességgel közlekedett az Uzsgyi.

Érdekes volt annyi év után megint erre vonatozni. A vasút állapota jobb, mint vártam. A sínek mellett érdekesen váltakoznak a múlt és jelen létesítményei, nekem tetszik az összkép.

Amikor legutóbb Baja állomáson szálltam át, (történetesen pont egy autómentes napon,) még ettem egy szendvicset és ittam egy sört az állomási büfécskében. Kicsit számítottam erre most is, de sajnos a büfé éppen zárva tart. Útitársam rábeszélt menjünk el a sorompóig, mert ott valami büfét látott érkezéskor a vonatablakból. Jól látta, az ott vásárolt hot dog volt az egyedüli meleg étel, amihez ma szerencsénk volt.

Természetesen a panoráma kocsit foglaljuk el, azaz a Bzx hátsó peronján utazunk. Akár különkocsiként is felfoghatnám a dolgot, hiszen az út legnagyobb részén csak mi ketten utazunk ebben a vagonban.

Az első pompás látvány az idők folyamán különösre formálódott bajai Duna híd. Nagyon régen csak egy sáv volt, amin vagy a vonat ment vagy az autók, de csak az egyik irányban. Anno még Trabant autóval keltünk itt át, de nem emlékszem különösebb várakozásra, igaz akkor még lassúbb volt az idő. Később a híd két oldala egy-egy sávval bővült, ám azokat csak a könnyű járművek használhatták, a kamionoknak még egy darabig osztozniuk kellett a vonattal a középső pályán. Később megerősítették a közúti sávokat és a végre egyedül a vonaté lett a középső pálya.

A Dunántúlra érve a Gemenci erdőn robogunk át, melynek nevezetes állomása Pörböly, ahol a gemenci kisvasút végállomása is van. A kisvasúti részen nincs most mozgás, de sok teher- és személykocsi sorakozik a területen.

Bátaszék szép nagy csomóponti állomás, most meglehetősen kihaltnak tűnik. Rövid várakozás a Sárbogárd felől érkező vonatra, és máris indulunk tovább az 50-es vonal talán legattraktívabb szakaszára, melyen egy jó hosszú alagút is van Mőcsény előtt.

A pálya erre is jó állapotú, szépen fut rajta a Bézé.

Dombóváron iszunk végre egy finom frissítőt a kellemes kis büfében, majd IC-re szállunk, mert közeledik az este, és már egyébként is elteltünk egy jó vonatozás élményeivel, úgyhogy nincs más célunk, mint gyorsan és kényelmesen hazaérni. Erre a Sopianae IC teljesen alkalmasnak bizonyult, sötétedésig bámuljuk a sínek melletti világot, utána meg csak öregurasan lazítunk Kelenföldig.

Számolgattam, mennyibe is került volna ez a vonatozás, ha nem az autómentes napon utazunk. Három jeggyel: Nyugati - Szentes, Szentes - Dombóvár, Dombóvár - Kelenföld: 10.695 Ft. Két jeggyel: Nyugati - Baja, Baja - Kelenföld: 9.645 Ft. Vagy Dombóvárig illetve Dombóvártól váltva: 9.305 Ft. De Elvira ad ajánlatot egyjegyes, Nyugati - Kelenföld változatra is a fenti útvonalon, melynek ára mindössze: 6.935 Ft.

A korábbi autómentes napok:
  • 2008. Bp.Déli - Szombathely - Sopron - Győr - Bp.Déli
  • 2009. Bp.Keleti - Dombóvár - Nagykanizsa - Bp.Déli
  • 2010. Bp.Keleti - Dombóvár - Baja - Sárbogárd - Pusztaszabolcs - Bp.Kelenföld
  • 2011. Bp.Déli - Pécs - Zalaszentiván - Ukk - Tapolca - Bp.Déli
  • 2012. Bp.Déli - Zalaszentiván - Szombathely - Kőszeg - Szombathely - Csorna - Bp.Keleti
  • 2013. Bp.Déli - Dombóvár - Kaposvár - Tab - Siófok - Bp.Déli (nincs még beszámoló)