A szentendrei helyiérdekű

Óbudát csak egy vicinális keresztezi, szoktam gondolni. Ám ez kétszeresen nem igaz, mert egyrészt éppen most épül át kétvágányosra a 2-es vonal, másrészt meg a kerület legfontosabb tömegközlekedési eszköze a szentendrei helyiérdekű vasút, legújabb nevén a H5-ös HÉV. De a HÉV-re valamiért nem szoktam vasútként gondolni. Pedig főiskolás koromban még teherfogalom is volt a vonalon. A mai Kaszásdűlő és a Bogdáni út között pedig egy teherpályaudvar működött, Filatorigát állomás.

Minden évben megfordulok egyszer-kétszer Szentendrén, de HÉV-vel több mint 15 éve utoljára. Most Szentendrén akadt dolgom, amit összekötöttem egy kis HÉV utazással. A vonalon MXA szerelvények dolgoznak, most ugyanazzal a nagyegységgel (azaz két háromkocsis szerelvény) volt szerencsém oda-vissza utazhatni. Az NDK-ban gyártott MXA motorvonat szerelvények 1975-1983 között érkeztek Budapestre, ahol azóta is megbízhatóan robotolnak. A kocsik lépcsőfokai mindig is kényelmetlenül magasak voltak, különösen ma, az alacsonypadlós nagyvasúti társaikhoz képest azok. Az ülések is igencsak szűkösek, még a mai fapados vonatbelsőkhöz képest is. De mégis van valami bumfordi báj ezekben a szögletes vonatokban.

A vonal nem csak az óbudaiakat és az agglomeráció ingázóit szolgálja ki, hanem rengeteg turista utazik rajta a főváros környékének talán legattraktívabb kisvárosába, Szentendrére. Idén hosszú volt a tél, a szentendrei boltosok már alig várják a szezon beindulását. Ma végre süt a nap, több helyen már kint ebédelnek a turisták az éttermek elé terített asztaloknál.

A H5 HÉV vonalon csúcsidőben gyakorlatilag ötpercenként mennek a vonatok a Batthyány tér és Békásmegyer között. Ezt a járat sűrűséget valószínűleg a nagyvasúton nem lehet megvalósítani, hiszen ott különféle vonatnemű ablakosok és tehervonatok is közlekednek, a fővárostól elágazó irányokba. De az is igaz, hogy a szentendrei HÉV mentén sehol nem láttam előugrani vasutast zöld tárcsával a hivatalából, mint a néha átdöcögő bézés, igazi vasútvonalakon.