Utoljára a régi 2-es vonalon

Márciusban ugyan szinte mindig szokott esni a hó, de hamar el is szokott olvadni. Idén március idusán a legnagyobb magyar útonrekedés volt a hófúvás miatt, és a hónap utolsó napjaiban megint sűrűn esik a hó. De a tavasz idén sem fog elmaradni, mint ahogyan a 2-es vonal Budapest - Pilisvörösvár szakaszának kétvágányúvá átépítése is elkezdődik a jövő héten. A havas tél talán utolsó napján indulok még egyszer végigvonatozni a 2-es vonal még működő szakaszán, és vetek egy futó pillantást az autóbuszos vonatpótlásra is.

Óbuda vasútállomásának vágányzatát hó borítja. A hó eltűnése után nem sokkal a mostani 9 átmenő vágány is eltűnik, és ha jól olvasom a terveket, egy 6 vágányos, kétperonos állomás épül majd helyette.

Vetek egy búcsúpillantást a jelen állapotokra, majd beállok melegedni a mindig tiszta váróterembe. Egy takarítónő dolgozik éppen, komótosan jön-megy, tesz-vesz, de alapos munkát végez.

A mostani hóesés nem okozott komoly gondot a közlekedésben, az én vonatom is
rendesen érkezik. A dupla Desiro második egysége szinte üres. A motorvonatban
normálisak a viszonyok. Nem utaztam mostanában Desiróban, kicsinek és fapadosnak
találom a székeket, jó közel van a szemközti ülés, ami szerencsére most üres.

Negyedóra alatt kiérünk Pilisvörösvárra, ami most végállomás. Érkezés előtt három nyelven kapunk tájékoztatást a vonatpótló buszokról. Konkrétum csak annyi, hogy ügyeljünk arra, hogy az úti célunknak megfelelő buszra szálljunk fel.

A buszpótlás három ágon valósul meg. Az E jelű nagy buszok mennek Esztergomba, az S jelű kisbusz jár Szabadságliget megállóhelyre, és a K jelű buszok kötik be Klotild ligetet a hálózatba. Utóbbi kis buszokra csak a Klotild liget kiírás szerepel, így a biztonság kedvéért megkérdem a sofőrt, hogy ugye Piliscsabáig megy a busz. A sofőr próbál átterelni az E jelű járatra, de végül kihúzom belőle az igen választ.

Így hát egy Iveco kisbusszal indulok városnézésre. A székeket óvodásokra méretezhették, de csak négyen vagyunk utasok, így azért el lehet férni. A konvoj két kisbuszból áll, nem tudom hányan utazhatnak a másodikban, lehet senki sem, tekintettel a gyér forgalmú napszakra.

A Pázmáneum után letérünk a 10-es főútról, és izgalmas csalinkázásba kezdünk rossz állapotú pici utcákban. Bár megnéztem utazás előtt a térképet, mégis meglep, hogy Esztergom irányából lukadunk ki Klotild liget megállónál. Itt leszáll három útitársnőm, egyedül utazok tovább Piliscsaba állomásig.

Az utcák keskenyek és sok a kátyú, de a házak szépek, még így az olvadó havas, lombtalan környezetben is. Nyáron lehet igazán szép ez a település.

Piliscsaba állomás vágányainak hűlt helyét hó fedi. Az időjárás nem kedvez az építőknek, de azért zajlanak olyan munkák, amiket ebben az időben is el lehet végezni. A szagot követve felkeresem a mellékhelyiséget, utána a pénztárablaknál kérek egy kiegészítő jegyet Budapest bérlethez Óbudáig. A pénztárosnő informál, hogy Ürömig kellett volna kérnem. Sok kiegészítő jegyet vettem már, de eddig még nem kellett volna tudnom az érvényesség határát jelentő megálló nevét.

Kocsma persze nincs, de most nem is hiányzik. Csak arra jut idő, hogy átsétáljak a hírek szerint az utolsó napjait élő felüljárón.

A visszaúthoz az E jelű, Esztergom és Pilisvörösvár között közlekedő vonatpótló buszt választom. A két sárga színű, Volán felségjelű MAN busz menetrend szerinti időben érkezik. Az első kocsiban elég sok utast látok, így a másodikba szállok fel. Ebben lehetünk vagy tízen. Pázmáneum buszmegállóban minimum megduplázódik az utasok száma, de szerencsére így is jó lazán vagyunk.

Most a dupla Desiro első egységét választom, így ugyanabban a motorvonatban utazom mint idefelé, lévén ugyanaz a szerelvény indul vissza Budapestre, mint amelynek második egységében megérkeztem. Az első egységben mindig többen szoktak lenni. Ez most is így van, de még így is nagyon kényelmesen el tudunk helyezkedni a meglehetősen üres vonatban.

Szép a havas táj, de valahogy érződik a mindent befedő hó állagán, hogy igazándiból már tavasznak kéne lenni.

Menetrendszerűen érünk Óbuda állomásra, és menetrendszerűen indul pár perc múlva a 118-as busz is Óbuda központja felé.

Valamikor a kilencvenes években, valakinek támadt egy ötlete, miszerint össze kellene kötni a Pilis környékén elő szlovákokat Szlovákiával, a csallóközi magyarokat meg Magyarországgal, és úgy találta, hogy a kapcsolatok, valamint a sorvadó vasúti forgalom fellendítésére igen alkalmas eszköz egy Budapest - Dorog - Komárom - Dunaszerdahely - Pozsony nemzetközi gyorsvonat.

Ám a papíron nagyszerű gondolat a gyakorlatban halva született ötletnek bizonyult. A beindított két gyorsvonatpár nem lendítette fel a forgalmat, leginkább csak a két főváros közelében voltak utasaik, a nemzetközi forgalom elenyésző jelentőséggel bírt. A 2-es vonal csillaga továbbra is lefelé áldozott.

A 2-es vonal újra fellendülése akkor következett be, amikor Budapestről egyre többen költöztek a főváros körüli településekre. Ezek az emberek természetesen elsősorban autóval közlekednek, de a megnövekedett lakosságszám, és az egyre zsúfoltabb utak, egyre több embert terelnek a vasút felé. Úgyhogy mára oda jutottunk, hogy nem lehet tovább halogatni az egykor végzetesen sorvadni látszó vicinális vonal korszerű, elővárosi vasúttá fejlesztését.

Így aztán ez a vonatozás a régi nyomvonalon már nem ismételhető, legközelebb már csak a szép új kétvágányú pályán vonatozhatok az egyik kedvenc vasútvonalamon.