Változások és változatlanságok

Egyre kevesebb helyen lehet átvonatozni a magyar határon. Viszont vannak irányok, melyek örvendetesen fejlődnek. Leginkább Bécs felé szembetűnő a több, szebb vonat, de gyakorlatilag megvalósult a kétórás ütem Pozsony irányába is. Nemrégiben Románia felé is több lett a vonat, ráadásul az idéntől CFR vonóerő húzza a szerelvények egy részét a MÁV vágányokon is. Mindennapos látvánnyá váltak a Keletiben a román mozdonyok, a szlovákok és az osztrákok mellett.

Nem vagyok naprakész, merre milyen szerelvények járnak manapság, így kellemes meglepetés, hogy nem piros villamos, hanem piroscsíkos Bhv inga indul Szolnok felé. Mert bár februárban lehúzható ablak nélkül is lehet vonatozni, mégiscsak jobban szeretek hagyományosabbnak mondható vonatokkal utazni.

A szerelvény vége fecske BDt vezérlő. A bécsi elővárosi vasút már régóta használ valamiféle kisállatot dekorációnak, most a START is bevezette a fecske stílust. A fecske módi szerint felújított kocsi belső terét elsőre pillantásra szebbnek találom a régebbieknél, és az ülések is kényelmesebbnek tűnnek. De csak a próba kedvéért üldögélek itt egy kicsit, mert aránytalanul sokan ülnek ebben a szép a félkocsiban, míg a szerelvény többi vagonjában, a délelőtti időpontnak megfelelően, bőven lehet válogatni a szabad helyek között.

Most először utazom zónázó vonattal ezen a vonalon. A zónázó vonatok történetének első fejezete a váci volt, ami azóta is a legszimpatikusabb nekem, mert nem áll meg a Nyugati és Vác között, így valóban gyors és kényelmes összeköttetést teremt a nagy és a kis belváros között. Ez a vonat Kőbánya felsőn és Rákoson is megáll, utána átrobog a többi külvároson, Sülysápig meg sem áll.

Éljen és virágozzon az óriásplakát ipar - ez lehet a magyar gazdaságpolitika jelszava manapság, mert amerre járok, mindenhol gusztustalan politikai kampány plakátok ugranak a szemem elé. Recesszió idején valószínűleg nem lehetne mással megtölteni ezeket a felületeket, de nekem nem is hiányoznának.

Még fakók a gödöllői dombság halmai, de ma szerencsére hétágra süt a Nap.

Sülysáp a zónahatár, többen szállnak fel, mint le. A délelőtti időpontnak megfelelően elég gyéren vagyunk a vonaton. Magyarország egy gazdag ország, futja az ütemesen és gyakran elég üresen szaladgáló vonatokra. De az utasok biztosan szeretik az ütemes menetrendet. És persze nekem is jó, mert régen alig lehetett délelőtti vonatot találni, ám az ütemes menetrend nagyon megkönnyíti egy hobbi vonatozgatás összeállítását.

Nagykátáig aránylag normálisak a pályaviszonyok, onnantól vicinális a tempó, és a táj is alföldire vált. Zagyvarékas nagyon kiépült a vasút mellett, legalábbis azokhoz az időkhöz képest, amikor arrafelé dolgoztam egy ideig. Az út vége felé még elhasználtabb a pálya, hangosan csörögve küzdenek a kocsi alvázai.

Szolnok állomás a magyar vasút büszkesége volt a múlt század hetvenes éveiben. Az akkor modernek számító, magasfogadós rendező-pályaudvar ma jobbára roncstelepként funkcionál. A személyforgalom továbbra is jelentős, de valószínűleg nagyobb tömegekre gondolt a kissé gigantomániás méretezésű vágányrendszer és aluljáró tervezője.

Az indóház emeleti részén az átkosban nagy alapterületű étterem működött, aztán mintha valami üzlet vergődött volna ott egy darabig, mostanában meg üresnek látom. Bezárt az első vágány melletti büfé is, ahol régebben annyi rántott húsos szendvicset ettem. A pénztárcsarnokban sok az üres üzlethelyiség, de szerencsére működik egy pizzás, ahol aránylag jó ízű pizza szeletekhez juthat a megéhezett utas. Egy ivó is működik, ahol a kőbányai sörgyár termékeinek majd teljes kínálatát ki lehet próbálni, normális körülmények között.

Az ütemes menetrend az utasok részéről is feltételez annyi rugalmasságot, hogy napirendjükkel még jobban a vasúthoz igazodnak. De nem teszik, inkább tolonganak a reggeli, déli meg délutáni vonatokon, ahelyett, hogy a délelőtti üres vonatokon terpeszkednének. Ez a vonat is elég jól megtelt, zömmel hazatartó középiskolásokkal. Jónéhányan álldogálnak, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy többségük leülhetne, ha a táskák kevesebb helyett foglalnának el.

Először ülök sokadmagammal együtt egy Uzsgyi négyes bokszban. Lehet hogy az ülés nem szélesebb, mint a többi elővárosiban, de elég messze vagyok a szemközti utastól, van hely a lábaknak. Tiszatenyőn sokan leszállnak, innentől már jut ülőhely az én táskámnak is.

A pálya elég jó, jól halad rajta az Uzsgyi. Martfű állomáson Szergej vonta tehervonat, meg egy zöld-sárga Búvárszemüveges látványa örvendezteti az utazót. Szembe is közlekedik egy Uzsgyi, azon sincsenek sokan. Kunszentmárton előtt lehetünk úgy 30-an a mi vonatunk fedélzetén.

Nincs vonatozás Bézé nélkül. Nyolc-tíz utas van a szóló motorkocsiban induláskor. A pálya elég vacak, dülöngélve csattogunk. Egy évig még biztosan küzd erre a Bézé, és biztosan megmarad még egy darabig a többi hasonlóan leépült, politikai alibiként üzemelő vicinális is. De nem lennék meglepve, ha a következő választási diadal után a hatalom szép csendben megszűntetné a forgalmat jónéhány végletesen leamortizálódott mellékvonalon.

A Kunszentmárton - Lakitelek vonal legattraktívabb pontja a tiszaugi Tisza híd. De sajnos csak déli irányban lehet megcsodálni a szépséges, nyugodt folyót a vonat ablakából. Észak felé pont eltakarja a kilátást a közúti híd, pont úgy, mint ahogyan a Lágymányosi híd eltakarja Budapest panorámáját a Déli összekötő vasúti hídon vonatozó utas elől.

Lakitelek állomáson lenne idő egy italra a szimpatikus Víg bakterben,
de inkább a négyes csúcstalálkozót szemlélem meg:
    - 6341 017 Szolnok felé,
    - 6341 022 Kecskemét felé.
    - Bzmot 214 Kiskunfélegyháza felé
    - Bzmot 213, Bzmot 291 Kunszentmárton felé.

Nincs túl sok utas egyik vonatban sem.

Induláskor talán négy utas lehet az Uzsgyi fedélzetén. A pálya errefelé már sokkal vacakabb, mint korábban Martfűig volt az előző Uzsgyi alatt. Durván csattog, billeg a motorvonat.

Tiszajenő alsón öt ember meg egy bicikli száll fel, ezzel átlépjük a tízes utas számot. De sokan ezután sem leszünk, kevesen érkezünk a végállomásra.

A Záhony - Cegléd személyvonat négy B, egykoron gyorsvonati kocsiból áll. Viszonylag soknak tűnik a felszálló, de nagyon lazán elférünk a vonatban, egyedül terpeszkedek a harmadik kocsi egyik fülkéjében. A kocsi, korához és a viszonyokhoz képest nincs rossz állapotban, és takarítva is volt.

Elképzelhetőnek véltem, hogy Ceglédtől piros villamos közlekedik, de szerencsére vezérlő + 6 Bhv ingát tol a Szili. Nagyra tartom a Flirt motorvonatokat, de ezen a távon már jobban szeretek igazi vonattal utazni. Felszálláskor az utolsó kocsiban láttam utasokat, előrébb már alig volt valaki.

Közben besötétedik odakint, barátságtalan a kopott Bhv-ban szinte egyedül utazni. Később aztán elkezdenek szállingózni az útitársak, de az ülések döntő többsége egész úton üres maradt.