Nézegetem a térképet, merre lehetne egyet vonatozni Budapest környékén. Egyre nehezebb rövid körutakat találni, mert drasztikusan megritkultak a vonalak a magyar vasúti térképen. Legelőször az 1-es és a 20-as vonal közötti űrön akadtam fel, most meg a 140-150 közötti fehérségen képedek el. Először akkor volt hasonló döbbenetem, amikor megszűnt a Solt-Dunaföldvár vasúti átkelés és egy Bajáig tartó vasútmentes sáv keletkezett a Duna mentén. Ráadásul úgy szűnt meg a mondott vasúti összeköttetés, hogy én soha nem vonatoztam át a dunaföldvári hídon. A már soha nem pótolható Duna feletti vonatozás helyett a Kosár hidat szemelem ki az átkelésre, de sajnos arra a hídra még nem építettek síneket.

A metró végállomáson megy a szokásos szöveg: "... kérem szálljanak le, és erre figyelmeztessék utastársaikat is". "Tessék leszállni" - szólal meg engedelmesen egy férfihang. Nem tudom ki volt a humor gazdája, pedig összesen csak négyen voltunk, ebből egy nőnemű.

Kőbánya-Kispest egyik lépcsőjénél egy rossz állapotban lévő emberi roncs próbál felállni a földről. A biztonsági őröknek éppen másfelé van dolguk, egy jobb érzésű járókelő próbálja felrángatni a gyanús nedvességben fetrengő szerencsétlent. Lehetetlenre vállalkozott, de ő legalább megpróbált segítni.

A Szili négy rondán összebarmolt kocsit vontat. Az egyikre egy csomó ezüstöt fújtak, józan ember inkább elinná az a pénzt, amibe ez a rengeteg festék kerülhetett.

A kívülről legkevésbé rosszul kinéző harmadik kocsiba szállok fel. (Leszállásnál kiderült, hogy ennek a kocsinak "csak" a másik oldala van összefújkálva.) Belül elég vacakul néz ki, firka, örökre fixálódott mocsok a falon, pláne a hajlatokban, a padlón az alibi felnyalás is régebben lehetett. Az első szabad évtized, a liberalizmus öröksége.

A vonatok óránként ütemesen közlekednek errefelé. Az utasok eloszlanak a bő kínálatban, így elég kevesen vagyunk ezen a vonaton.

Pesten és a 150-es vonalon mindenfelé nyüzsögnek a mindenféle színű Teknők. Kicsit olyan, mint Ferihegy, ahol minden repülőgép egyforma, két motorral a szárnya alatt, csak a színezésben különböznek.

Útközben két hason összeállítású vonattal is keresztezünk, Dunaharasztin és Délegyházán. Mindkét vonat szinte üresen tart észak felé.

Szép tavaszias idő, fütyölnek a madarak. Rosszarcúak faágakat gyűjtenek egy legallyazott erdősávocskában. A fiatal korom arról is szólt, hogyan fogynak el az állati erővel vont járművek az utakról. A rendszerváltás óta ismét egyre több a lovas kocsi, most meg egy szamaras kordé álldogál a sínek mellett. Gyermekkoromban tehén vonta kocsikat is láttam, kíváncsi vagyok, mikor látok újra, bár lehet, hogy a tehén már túl ritka a kincs.

Kiskunclacházán ismét kitérőbe járunk, szembe négykocsis üres vonat közlekedik. Valaha szovjet légi bázis működött itt, mostanában meg tartalék repülőtérként emlegették a területet, arra az esetre, ha Ferihegy már nem bírna hová terjeszkedni. A légi forgalom nem indokolná, hogy polgári repülőtér működjön itt, viszont a védett madarak miatt szükség lenne rá. Legalábbis némely "zöldek" a madarakra hivatkozva akarták megakadályozni azt, hogy itt új repülőtér épüljön. De ha itt valóban őshonos madarak élnek, azok valószínűleg szeretik a repülős gépeket, hiszen negyven évig a MIG-ek szomszédságában fészkeltek.

Kunszentmiklós-Tass állomáson rendes érkezés, lassú behaladás mellett.

Szép állomás, de a váróterem sajnos nem vandál mentes. Még büfé is van, de nem kívánok meg semmit, beérem egy rosszacska kávéval a várótermi automatából.

A Szili körbejárt, a vonatom visszaindul, üresen marad mind a nyolc vágány. Az indóház mellett vasutasok üldögélnek a tavaszi napsütésben a következő munkára várva. Már a buszmegálló felé ténfergek, amikor áthalad végre egy tehervonat.

Az Ikarusz busz kb. 6 perc késéssel fordul be az állomás előtti megállóba. Mintegy 15 utasa van, legalább a fele suli utáni kisdiák. A buszban egy-két firka, egy-két koszfolt, esőverte ablakok, szűk kis székecskék. Falunéző kóbolygás következik Tass, Szalkszentmárton és Dunavecse településeken. Tulajdonképpen érdekes belülről is látni ezeket a helyeket, nem csak elzúgni mellettük a vasúton.

Miután a busz bejárja "Tolnát-Baranyát", 8 utas és a sofőr kelünk át a Duna feletti, szépre sikerült új hídon.

Már régen megkedveltem a dunaújvárosi Duna partot, a sok zöld területet, meg a jó nagy területű szoborparkot. Most nem nagyon látok már szobrokat. A szép új világ nem kedvez a szabadtéri fém alkotásoknak, erősen megcsappant a kiállított darabok száma.

A belvárosban elég jól át lehet kelni a négy sávos úton lámpa nélküli zebrán is, megállnak az autók. Egy városi busz rádudál egy autósra, aki nem engedte ki a buszmegállóból. Pesten mások a szokások, vagy tán más KRESZ érvényes a fővárosban? Mert Pesten békésen vár a busz, míg összes autó el nem halad mellette.

Egy kínai büfébe térek be ebédelni a mozi mögött. Érdekes, hogy a kínai gyorséttermek kínálata mennyire egységes az egész országban. De nincs okon panaszra, nagyon finom volt a csirke is, meg a tészta is, amit ettem.

Dunaújváros indóháza csak pusztult amióta utoljára itt jártam, de az állomási ivó most is a jobbak közé tartozik.

Hígan vagyunk a szóló Flirtben, talán minden harmadik boksz, ha foglalt. Élvezem, ahogy dinamikusan gyorsulunk, lassulunk.

Pusztaszabolcsig nem nagyon volt utascsere, ott viszont szinte mindenki leszáll, de legalább ugyanannyian, ha nem többen szállnak fel helyettük. Itt hozzákapcsolnak még egy egységet a vonathoz.

A szomszéd bokszban nyugdíjas igazolással vásárolt 90%-os jeggyel utazik egy talán 40-es, látszólag tök épp férfi, egy hölgy társaságában. A kalauz nemigen nézte meg tüzetesen a nyugdíjas szelvényt, de én kíváncsi lettem volna rá, mert a pasas sokkal fiatalabb volt, mint én. Leszálláskor a két utas nem bírta magával vinni a szemetüket, két kólás doboz, egy cigis doboz, használt jegyeik maradtak utánuk. A jegyvizsgáló takarította el a hagyatékot, mérgelődés nélkül. És egyébként is elég sok jó kedélyű ember utazik ezen a vonaton.

Ercsi állomáson "Köszöntjük kedves vendégeinket" felírat díszeleg, a fél indóház meg be van falazva, gyanítom, összefüggésben a környéken látható szakadt házak lakóival.

Érdekes, buszozással tarkított vonatozás végén, rendben érkezem a Déli pályaudvarra.