Az idei rendezvény sajnálatos újdonsága az, hogy megszűnt a Nyugati pályaudvartól a Vasúttörténeti Parkba közlekedő Eklektika Expressz, így villamossal érkeztem az év legnagyobb gőzmozdonyos eseményére. (Bár a buszmegálló közelebb lenne, de így legalább vaspályán utazhattam.) Elvileg utazhattam volna még Esztergom felé közlekedő Desiróval is, de sajnos csak egy-két vonat állt meg a Vasútmúzeum megállóba. Ezekről is csak a MÁV Nosztalgia Kft honlapja ír, Elvira nem tud ilyen vonatokról.

A meghirdetett műsor szerint még tartania kellett volna a mozdonyok versenyének, amikor beálltam a rövid és lassú sorba jegyet vásárolni, de a versenypálya felől áramló népes embercsapat arra utalt, hogy nemhogy csúszás nincs, de még hamarabb is befejeződött a tervezettnél a mozdonyok versenye. Ezen különösebben nem lepődtem meg, de azon igen, hogy milyen üres a körfűtőház előtere. Mindösszesen a lengyel Pt 47-65 és a német 03 203, valamint a három kismozdony sorakozott fel.

Alaposabban körülnézve azért szépszámú nagymozdonyt tudtam megcsodálni:
    • 424 247 (a nagymozdony mezőny győztese)
    • 109 109
    • 109.13 (osztrák)
    • 03 204 (német)
    • Pt 47-65 (lengyel)

A kismozdonyok mezőnye viszont a vasárnapi versenynapjukra is elég karcsú maradt:
    • 27 (a kismozdony mezőny győztese)
    • 22 034
    • 422 0108 (szlovák)

Mintha az V. Nemzetközi Étkezőkocsi Találkozó mezőnye is karcsúbb lenne az idén, de sokfelé vannak standok, ahol enni-inni lehet, ám erről én most közvetlen tapasztalatokat nem szereztem.

Viszont közelebbről megnéztem végre egy szerkocsiból átalakított hóekét és megtudtam mire is használták az érdekes szerkezet tartályát. Tiszteletemet tettem a komáromi biztosítóberendezés pultjánál is, amely 1936-tól 2007-ig (!) működött az állomáson.

Az új vasúti megálló felé hagyom el a Füstit. Bár nem számítottam vonatra, a biztonság kedvéért megkérdezem a hátsó kapunál dolgozókat, mikor megy a következő. Holnap - válaszolták. És valóban, épp akkortájt megy el egy-egy dupla Desiro mindkét irányba, lassítás nélkül húznak át a Vasútmúzeum durva kavicsos peronjai mellett. Így nem sok értelme van ennek a megállónak.

Most is jól éreztem magam a Füstiben, de remélem legközelebb ismét az Eklektika Expresszel tudom meglátogatni.