Már legalább kétszer jártam vonattal Oroszlányban, de eddig nem jutottam túl az állomáson. Legutóbb, 2004-ben, némi kíváncsiság ébred bennem, mi lehet az indóház előtti kellemes tavacskán túl, de a következő vonat csak két óra múlva indult volna vissza, annyi időt meg nem akartam rászánni akkor. Ma már gyakorlatilag óránkénti ütemben a legkorszerűbb vonatok közlekednek Tatabánya és Oroszlány között. Egyesek szerint ez jelentős utasszám növekedést generál, így nem csoda, hogy a mai egészségügyi sétám helyszínéül Oroszlányt választottam.

Úgyszólván üres a dupla Flirt első része, amikor a Déli pályaudvarról elindulunk. Kelenföldön sokan felszállnak, így minden négyes bokszra jut 1-2 utas.

Ennek a vonatozásnak egyik célja, hogy szép színes magánvasúti mozdonyokat lássak. Az első észlelés egy Csaurusz kicsiny darabkája, amennyi két kocsi között kilátszik belőle. (Később ezt a gyenge kezdést, erős visszaesés követte, mert ezután már csak MÁV mozdonyokat és Tauruszokat láttam.)

Tipikusan mindig a menetirány-szerinti jobb oldalon foglalok helyet. Ez egy régi beidegződés, hiszen azon az oldalon vannak a jelzések, amit a kíváncsi utas a ablakon kilesve jól megszemlélhet. Pontosabban kiskorában megszemlélhetett, hiszen az akváriumokban maximum a GPS-ét lesheti az, akinek van olyanja. Tehát most a másik oldalon ülök és erősen koncentrálok a szembe jövő szép színes magánvasúti mozdonyok megcsodálására, de mint már tudjuk, nagyjából feleslegesen, mert Tatabányáig csak egy szóló Szili és két Gigant vonta ablakos vonat robogott el mellettünk Pest felé.

A Flirt most is jó benyomást tesz rám. Szimpatizálok ezekkel a fürge akváriumokkal, csak egynémely hangokkal nem bírok megbarátkozni. Az egyik a szuszogás, mintha Dart Véder ülne valamelyik szomszéd bokszban, vagy valaki a Civil rádiót hallgatná, ahol ha a derék műsorvezető éppen nem okosakat mond, akkor legalább szuszogásával jelzi jelenlétét. Az idegesítőbb hang az időnkénti erős csattanás, mintha éppen feldőlne valami vagy döngve becsapnák a WC ajtót.

Szárliget állomáson 8 vágányt számlálok. Ezekre valószínűleg a hajdani Tatabánya felső állomás zsúfoltságának csökkentése miatt volt egykoron szükség. Az 1-es vonal rekonstrukciója után már elkerülték a vonatok Tatabánya felsőt, mára már a Pest felőli bekötést is megszüntették, de nem is volt rá semmi szükség, mert Tatabánya felső teljesen kihalt a szénbányászat megszűnése óta, pedig gyermekkoromban még a szombathelyi gyors is ott állt meg, és akkoriban a gyorsvonatoknak még nem volt szokásuk mindenhol megállni.

Ma az egykori Tatabánya alsó (még korábbi neve Bánhida) a nagyállomás. Az 1989-ben épült csúnyácska és a sok lépcsőzés miatt kényelmetlen indóház mellett nemrég felépült egy új pláza, mellette buszpályaudvar. Ma már semmi sem fekete a szénportól, mint régen a tehervagonokkal zsúfolt tatabányai állomások voltak.

Nincs sok utas, csak egy népes gyermekcsoport élénkíti az amúgy szinte üres vonatot. Valami "maradi" iskolába járhatnak, mert a pedagógusok próbálják kicsit visszafogni őket. De nem a gyerekek miatt nem lehet hallani a hangos utastájékoztatást, egyszerűen csak túl halk vagy rossz az erősítés.

Környén menesztés van, ezután már nem annyira meglepő, hogy nem rozsdásak Kisbér felé a 13-as vonal sínkoronái. Később mondta valaki, hogy egy rövid darabon, Bokodig van még teherforgalom. (Ha már a 13-as vonalnál tartunk, áprilisban Pápán jártunk, onnan Franciavágásig fényes még a sínkorona.)

A Flirt egész vonatszerű tempóban halad. A régi Szili vonta kétkocsis vonat sokkal nyögvenyelősebben közlekedett erre, de természetesen ennek nem a Szili, hanem az akkori pályaállapot volt az oka. Meglepetésemre Kecskéd alsón legalább négyen szállnak fel a vonatra.

Oroszlány határában valamiféle duzzasztott vizek mellett haladunk el, evezősök edzenek rajta, teljesen békebeli a kép. A végállomáson még megvan mind a kilenc vágány, de csak az fényes, amire érkeztünk és az is csak az indóházig. Sok ember van állomáson, a szülök várják a vonattal érkező gyermekeiket.

A végállomáson működik a pénztár és büfé is van az indóház mellett. Egy gyors rozsdanézés után a városba indulok. A teherforgalom szempontjából halott állomás után egy lepusztult szocialista iparvárosra számítok. De tévedtem. Bár az állomás előtti tavacskát éppen leeresztették és iszapgödör fogadja a látogatót, a város rendezetten éli életét. Oroszlány szerintem tipikus szocialista iparvárosként épült fel, melynek élete a bányászatra és az energiaiparra alapozódott. És bár a bányászat már történelem, úgy látom, a város lakói megtalálták helyüket új gazdaságban, legalábbis nem érzem azt a lepusztultságot, mint sok más hason sorsú településen tapasztaltam régebben. A házak a szocializmus korai szakaszában épültek itt, de egy átlagos életvitelű magyar kisvárosban sétálok.

Oroszlány honlapja ugyan nem említi a nevezetességek között, de számomra a város legérdekesebb épülete a befalazott ház, amely szerintem jól illusztrálja a történelmet a város felduzzadásától napjainkig.

A korai szocializmus épületei közül egy hangárszerű áruházhoz érek, majd tovább ballagok a szénosztályozó bejáratáig. Azt nem tudom, hogyan kell múltidőben a szénosztályozó szót leírni, de az biztos, hogy nem sok szén jött ki onnan mostanában a szénosztályozót az állomással összekötő vágányokon. Ám a vasút szilárdan kitart a vártán, ha mégis megindulna a szén, az állomás készen áll a fogadására.

Kb/sacc 35 utas érkezik a 211 férőhelyes vonattal, visszaindulásnál 5-8 utas lehet. A forgalmista meneszti a vonatot, a váltókezelő is kibújik őrházából tiszteletünkre. Nagyon kíváncsi lennék, ők ketten vajon mit gondolnak tevékenységük fontosságáról. Bár a forgalmistának, a valószínűleg nélkülözhetetlen tárcsalengetésen felül, lehet az is a feladata, hogy vigyáz a pénztáros biztonságára, de hogy a váltókezelő mivégből ücsörög kuckójában, azt elképzelni sem tudom, lévén váltót elég ritkán állíthatnak Oroszlány állomás rozsdás vágányaihoz.

Útközben is volt valami minimális utascsere, így 11 utas száll le Tatabánya állomáson.

Nincs félház a Flirtben, amikor a második egység fedélzetére lépek. Épp egy iskolás csoport közepébe cseppentem, kicsit odébb már kevesebben vannak, így 30%-ra saccolom a telitettséget.

Videokamerával megfigyelt terület - sugározza a korszellemet az utastájékoztató tábla, de szerencsére néha a következő állomást is kiírja.

Alsógallán leszállnak a diákok, a telítettség kb/sacc 10%-ra esik. Előre megyek a helyükre, itt nem hallom Dart Védert, viszont sokkal erősebb a néha csattanó rejtélyes döngő. De szerencsére nem esett szét a vonat és rendben megérkeztünk a Déli pályaudvarra. Jó utam volt, bár szép színes magánvasúti mozdonyt, a kelenföldi résen keresztül megpillantott Csauruszon kívül, nem láttam.