GP • Vonatozásaim • 2007 / 11 • 21 km • 07.08.31. péntek  Óbuda - Bp.Nyugati, Rákosrendező - Óbuda

Vonatozásaim XX.század 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

Már nagyon régóta nem vonatoztam és a bor is elfogyott idehaza. Így összekötöttem a hasznosat a kellemessel és borért indultam vonattal. De se a borbarátok, se a vasútbarátok ne várjanak nagy dolgokat, mert kannás borért mentem Óbudáról Angyalföldre.

Összefoglaló táblázat a lap alján

Óbuda állomás képe nem sokat változott, amióta utoljára erre jártam. Üres vágányok, leghátul két-három nyitott kocsi rakodik valamit. Az egész cseppben a tengerként mutatja a magyar vasút változó szerepét. Az ősök építettek ide egy csomó vágányt, nyilván azért mert szükség volt rájuk. Ma már csak kettőt használnak rendszeresen a személyvonatok, egy harmadikon néha rövid tehervonatot látok, meg hátul szokott rakodni néhány tehervagon. Azaz ma a vágányok harmada is bőven elég lenne, és még sokkal rövidebbek is lehetnének.

Viszont a sűrű elővárosi személyforgalom miatt nagy szükség volna még egy sínpárra az állomások között. Az egyvágányos pálya hajdani megalkotói nem gondoltak az ütemes menterendre, melyet a menetrendszerkesztők ráhúztak az esztergomi vonalra. Nem is működik simán a dolog, legalábbis én nem emlékszem olyan vonatra, amely pontosan érkezett volna Óbudára Esztergom felől. Ma is 5 perc késésről tájékoztat a hangosbemondó, ami végülis nem olyan sok, ráadásul ma nagyjából pontosnak bizonyult az előrejelzés, tényleg csak öt perc körül késett a 2023 sz. személyvonat. Ezalatt volt idő megszemlélni a várakozó kifelé tartó dupla Desiro első tagját, 6342 010, amelynek bal elejét vastag fekete filccel összefirkálta valaki. Ráadásul az első utasablak végig van repedve.

Végül hat perc késéssel érkezik a három részes Desiro kígyó Esztergom felől. A harmadik egységbe szállok fel, gyakorlatilag tele van, zömmel valószínűleg kiránduló diákok.

A Duna felett visszavesszük a sebességet, a mellettünk haladó kerékpáros lazán megelőz bennünket.

Leszállás után végigsétálok a vonat jobb oldala mellett. Az utolsó egységen (008) három repedt ablakot számolok, meg egy csomó össze van karcolva. A középső egységen (001) "csak" egy csomó összekarcolt ablakot látok. Az első egységen (007) négy ablak van megrepedve és itt is egy csomó össze van firkálva. Vajon mitől lehet ez a rengetek repedt ablak, vajon műszaki okok miatt vagy ennyire barbárok volnánk ?

A jegyellenőrző karám már teljesen megszokottan működik a Nyugati pályaudvar Váci út felöli oldalán. Most az egyik kijáratnál meglehetős sor alakult ki, itt tudnak jegyet váltani azok, akik nem találkoztak a vonaton jegyvizsgálóval. Kalauzt ugyan én sem láttam útközben, de egyesített bérletemnek hála, sorban állás nélkül kisétálok egy másik kapun.

A túloldalra indulok a másik karám megszemlélésére. A pénztárcsarnokon ballagok át, elég sok pénztár működik, 5-6 emberből álló sorok állnak a nyitott ablakok előtt. Ez nem sok egy pénteki napon, bár az iskolaév még nem kezdődött el.

A túloldali karámot most láttam először, meglep, hogy csak 18-20. vágányokat kerítették el. Most csak egy vonat áll itt, egy Nyíregyháza-Záhony felé induló gyorsvonat. A szerelvény egy szolnoki piroscsíkos inga, először azt hittem, hogy csak az utastájékoztató tábla szeszélyéről van szó és a vonat valójában egy személyvonat. De később a hangos utastájékoztató is megerősíti a dolgot, és hozzáteszi azt, hogy Szolnok után szinte mindenhol megáll a gyorsvonat.

A karám kapujában egy csíkos mellényes hölgy pecsételi a jegyeket. Átvillant az agyamon, hogy vajon hogyan teszi ezt esőben. Később egy esős napon is arra vetődtem, de akkor senki sem őrizte a vizes karámkapukat.

A Nyugatit elhagyván a leendő kormányzati negyed mellett ballagtam fel a Ferdinánd hídra. Ennek az eleje felé van egy szakasz, ahonnan rá lehet látni egy titokzatos műhely kapujára, ahová sínek vezetnek be a híd alól. Persze ez a kapu csak a hídról bámészkodó számára titokzatos, valójában ez egy karbantartó műhely a sok közül.

A híd alatti műhely kapujában álló bizottsági kocsinak a híd alól kilátszó végének kellő megcsodálása után továbbballagok a Lehel csarnokba, aholis perfektuálódik az utazás célja, a borvásárlás. Feltöltött lámpásomat lóbálva Rákosrendező állomás felé indulok. A Lehel csarnok és a Margit-híd közötti városrészt meglehetősen ismerem, de a csarnok és a vasút közötti negyeden meglepődöm. Bár mindenfelé építkeznek, de még tömbökben állnak a leromlóban lévő házak, ahol nem olyan arcú emberek élnek, mint a másik oldalon. Szerencsére hamar túlérek ezen a részen, de sétám további szakasza sem a város legjobb részein vezet át.

A Kerepesi felüljáró alatti sorompónál bukkantam ki. A fénysorompó vöröset villog, de vonatot nem látok. Nem tudom hová vezet ez a zsákutca táblával kezdődő útszakasz, a sínek mellett kitaposott ösvényen Rákosrendező felé indulok. Nemsokára egy IC előz meg, a jelek szerint Nagykátán át közlekedik Szolnok és Debrecen felé. Érdekes érzés egy villanásnyit bepillanthatni a gaz és szemét közül az első osztályú IC kocsiba.

Rákosrendező állomást közelítve a hajdani rendezőpályaudvar felé kanyarodok. Szépen növekednek a fák az egykori irányvágányok helyén. Hosszasan nosztalgiázok a semmibe ágazó megmaradt váltók körzetében, majd a működő személypályaudvar felé indulok. Alig késem le az esztergomi vonatot.

Azt gondolná az ember, hogy Rákosrendezőn a madár sem jár. De ez nem így van. Bár az állomás gyakorlatilag nem rendelkezik tömegközlekedési kapcsolattal és tulajdonképpen saját maga hajdani területe veszi körül, minden vonatról szállnak le és felszállók is vannak minden irányba. A személyszállító vonatok ütemesen jönnek mennek, de teher vagy tolató mozgás nem volt fél hat és hat között. Két M44-es álló motorral várja következő feladatát.

Mégiscsak érdemes volt lekésni a fél hat körüli vonatot, mert dupla Uzsgyi szerelvény képezi a következő esztergomi vonatot. A második egységbe szállok fel, az időponthoz képest nem vagyunk sokan, minden bokszban ül egy-két utas.

A második egység közepén, a harmonikával szemben találok kényelmes helyet. Jól választottam, mert a legizgalmasabb látvány maga a jármű két részét összekötő harmonika, ami időnként ijesztő vitustáncot jár a saját nyikorgó zenéjére.

Miután az Uzsgyi az összeköttetés ijesztő rángatózása ellenére mégsem esik darabokra, megint eszembe jutnak a Desirok repedt ablakai. Most hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy az a rengeteg repedés a pálya állapotok következménye, illetve az alkalmatlan Siemens konstrukcióé.

Közben Óbudára érünk, következik az orosz rulett, nyílik-e vajon az Uzsgyi ajtaja ? Mert korábban elég sok bárca tarkította az ajtókat, bár az is igaz, hogy amióta a szentesiek üzemeltetik az Uzsgyikat, a helyzet javulni látszik. Az átalakított ajtókat már gombokkal lehet működtetni. A gombnyomás után először hosszas dudaszó hangzik, valószínűleg ilyenkor nyílik ki a lépcső, amelyből két fok is rendelkezésre áll az ajtók alá behajtva. Óbudán van valami peronszerűség a vágányok között, csak a felső lépcsőfok kinyitására van szükség.

Leszállás után a vonatra visszapillantva tűnik fel, hogy leszerelték az oldalsó ütközőket a jármű elejéről. Az ütközők egykori helyét a motorkocsitól elütő színű sárga téglalapok jelzik.

A dupla Uzsgyinak van ideje szusszanni egyet, mert a befelé tartó vonat most is késik 5-10 percet. Én meg hazaindultam a kanna borral.

Vonat	Útvonalam	Ind	Érk	Km	Idő	Km/ó	Szerelvény
2023	Óbuda - Bp.Nyugati	15:18	15:40	12	0:22	33	6342 008-7, 6342 001-2, 6342 007-9
2056	Rákosrendező - Óbuda	17:56	18:12	9	0:16	34	6341 024-5, 6341 027-8

E-mail