Bp.Keleti - Kisterenye - Kál-Kápolna - Bp.Keleti
|
Vonatozásaim
XX.század
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
|
Agónia és cirkusz
a Mátra északi oldalán |
 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Hol volt, hol nem volt, túl az Üveghegyen, volt egyszer egy magyar vasúti dolgozó, aki jó hangosan, hogy az utasok is hallhassák, azt mondta egy ismerősének: "Tiszta cirkusz ez már, nem vasútvonal." Diagnózisa pontosan jellemezte a 84-es vonal állapotát. Az orránál fogva vezetett magyar társadalom a rég halott vonalakon döcögő Bz-k sorsa fölött hullat krokodil könnyeket, miközben alig vesz tudomást arról, hogy a sínek közelében sorjázó ócska házacskákban a jövő Magyarországának érik a sorsa.
Bp.Keleti - Hatvan
A 10:40-kor induló szürke ingavonat a megszokott képet mutatja. Belül elfogadható viszonyok, a vonat külső szürkesége meg jól beleillik a szürke világba most. A hó nélküli téli szürkeség ellenére szép a Gödöllői dombság. A vonaton csend van, az utas szám szerda délelőtti. Az utasok jó része diák korú, Gödöllőn jó sokak leszállnak, a felüljárón át az egyetem felé tartanak.
Az első kocsi WC-je meglepően tiszta, WC papír, kéztörlő áll a kedves utas rendelkezésére, ám víz nem fakad sehonnan sem.
Teherforgalomnak nem sok nyoma van az állomásokon, Hatvan rendezőn is többnek tűnik a tárolt vagonok száma az aktívaknál. A gurítás persze már csak történelem. A mostani tolató munkákat már az attraktív formájú, de nem túl nagy teljesítményű Púposok is jó el tudják végezni.
Hatvan
Utazásom időpontjában ezt kínálta Hatvanban az ütemes menetrend:
| érk. | ind. | vonat | viszonlyat |
| 11:46 | - | 5747 személy | Szolnok - Hatvan |
| 11:54 | - | 3052 személy | Bp.Keleti - Hatvan |
| 11:56 | - | 5847 személy | Somoskőújfalu - Hatvan |
| 11:58 | 12:00 | 5512 gyors | Bp.Keleti - Eger |
| 12:01 | 12:02 | 5517 gyors | Eger - Bp.Keleti |
| - | 12:04 | 5824 személy | Hatvan - Somoskőújfalu |
| - | 12:05 | 3025 személy | Hatvan - Bp.Keleti |
| - | 12:15 | 5724 személy | Hatvan - Szolnok |
Indulhattam volna 25 perccel később is Budapestről, de tudatosan a személyvonattal jöttem, hogy Hatvanban hét perccel több időm legyen az átszálláshoz. Meg egyébként is jobban szeretek személyvonattal utazni, mert így minden megállásnál van egy kicsi lehetőség beleszimatolni a vidék levegőjébe, rácsodálkozni egy-két részletre, amit az állomáson átrobogó gyorsvonat utasa nem fedezhet fel.
A 10 perc sajnos kevés egy alaposabb körülnézésre, csak a peronról nyújtogatom a nyakam. Hatvan állomás a szokásos képét mutatja, az egyetlen új látványelem az Uzsgyi. Merthogy Salgótarján felé az orosz dízel akváriumok biztosítják az ütemes menetrendet. Most konkrétan a 6341 030-2, 6341 026-012 páros készül Somoskőújfaluba készülni. Kívülről magukon hordják a tél minden szutykát, belülről is koszolódnak de még tartják magukat.
Hatvan - Kisterenye
A 12:04-kor induló dupla Uzsgyi első egységének ajtaja laposan ki van tarkázva bárca foszlányokkal, az ablakok meg egyformán szürkék, így a második egységet választom. Nyolcan vagyunk a második egységben, elsőben valamivel többen voltak. Az ütemesen érkező gyorsvonatokról is vannak átszállók, talán megduplázódott az utasszám, ám így is nagyon kényelmesen elférünk.
Indulás után az Uzsgyi habozás nélkül felgyorsít és nevéhez méltó tempóban robog kifelé Hatvan állomásról. Nem örültem a hírnek, miszerint akváriumok közlekednek a 81-esen a lehúzható ablakú vonatok helyett, de lehet, hogy csak ezzel a dinamikusabb járművel sikerült összehozni az ütemes menetrendet. Egy darabig maradéktalanul élvezem a tempót, azután elkezdenek zavarni a padló alól felhallatszó fura kotyogó zajok. Mintha nem forgózsámoly lenne alattunk, hanem egy kotyogó, csobogó erdei patak.
Közben szép lassan telt a második egység, Selypnél már majdnem minden négyesben ült valaki. A második félórában már komótosabban haladunk észak felé. Szép tájakon vezet át a 81-es vonal és még szebb lenne a látvány, ha a hegyek nem olvadnának bele a szürkeségbe.
Az Uzsgyi ülései elfogadható kényelmet kínálnak. Véletlenül fedeztem fel, hogy az asztalka aljába sörbontót szereltek be. A klímát amúgy mávosan sikerült üzemeltetni, eleinte hűvös volt, később hőség.
Egész úton volt egy hiányérzetem, mintha sehol nem lennének teherkocsik.
Kisterenye
Arra ugyan nem számítottam, hogy Kisterenye tele lesz szenesvagonokkal, mint a szocializmus idején, de az szívszorongató látvány, hogy Kisterenye állomás 8 vágányán egyetlen tehervagon sem áll. Jobbra a csonkán a Bzmot 250, balra a raktárépület magasságában az M43 1137 parkol, más vasúti jármű nem látszik.
Az állomás szomorú látványát megunván, a szemben lévő, így téli kopárságában is vonzó parkba indulok járni egyet vonatom indulásáig. A parkban álló szép kis kastély előtti sétaúton viszonylag sok ember megy dolga után. Energikusak, jókedvűek, senki sem siet. A parkban dolgozó kertész és én vagyunk a kisebbség.
Megelőzők egy csapat suhancot, az egyik kövér fiú egy rúgós késsel hivalkodik. "Megmutatom a temetőt" - viccelődik valaki hangosan a hátam mögött. A park után szegényes házak között vezet az út, inkább visszafordulok a kastély felé. Szemben a vidám kis társaság, középen a késes fiúval, az egész utat elfoglalja. Szerényen lehúzódva tisztelem a másságot. Bár elég fiatalok még, de azért megkönnyebbülök, amikor kikerülök a villogó szemek látóköréből.
(Nem sokkal később egy nemzeti színekkel álcázott liberális tömeggyűlés után találkoztunk egy csapat derék fiatalemberrel, akik az utca közepén vonultak, fekete ruhában, bakancsban, az egyik történelmi lobogónk alatt. Ott jutott eszembe ez a kisterenyei jelenet, miközben a feleségem az egyik, én meg a másik járda felé igyekezetünk kitérni előlük. Van egy mondás: gyáva embernek, népnek nincs hazája.)
Kisterenye - Kál-Kápolna
A séta után befészkelem magam a Bzmot-ba. Hatan vagyunk utasok, ebből fele hobbistának tűnik. Érkezik Salgótarján felől a csatlakozás, meglepetésemre két utas száll át vonatunkra, az egyik valódi utas, esetleg vasutas, a másik úrral már vonatoztam együtt a Dunántúlon.
Négy utast gondolok igazinak, őket csak azért nem lehetne egy személyautóval elszállítani, mert a jegyvizsgáló már nem férne el.
Még indulásnál az egyik alkalmi/hobbi útitárs bevonult kamerájával a Bzmot vezetőfülkéjébe, társát nem láttam a vonaton. De nem kell sokáig kétségek közt vergődnöm, a hiányolt ember autóval követi a Bzmot-ot és izgalmas fotókkal dokumentálja utunkat.
A valódi utasok száma már Nemti megállóban megcsappan, 2:4-re vesztésre állnak. Mátramindszenten akkurátusan menesztve lettünk, utascserét nem láttam. Valószínűleg innen még vannak faszállítmányok, ezért lehet még szolgálattevő.
Mátraballán kifújjuk magunkat. A dohányos igaziak rágyújtanak, a hobbisták egy része szép felvételek igyekszik készíteni. Itt is van menesztés, de az állomás másik két vágányán régen nem járt már vonat.
Szép mátrai tájakon döcögünk át. Kár, hogy nem a zöldülő tavaszban zárják be a vonalat, szebb lenne a búcsúm. Azon töprengek, vajon miért csak egyszer vonatoztam ezelőtt erre eddig. Ráadásul az első útra is csak viszonylag későn került sor Magyarország bevonatozásának történetében, pedig sokáig a Mátra fővárosa, Gyöngyös, volt az origóm. Egy logikus magyarázat az lehet, hogy a vonatozás nekem akkor azt jelentette, hogy lógok kifelé a vonatablakból és bámulom a pályát, a jelzéseket, a vasúti járműveket, a vasutasok tevékenységeit és persze a tájat, a vasút körüli életet. Ezen a vonalon már akkor is Bzmot-ok közlekedhettek, onnan meg csak annyi az élvezet, mint halnak az akváriumból.
Mátraderecskén egy le- és két felszállót örökít meg az MTV. Tehát immár 3 igazinak látszó utasunk van, három vagyunk alkalmiak, egy ember a vezetőfülkében filmez, a társa kívülről fotózza vonatunkat és ezt az egészet egy MTV stáb is megörökíti. Van is mit filmezni itt, mert tényleg gyönyörű a táj. És a vasút is nagyon szép lehetett, amikor még tehervonatok is közlekedtek erre. De most csak kamionokat látok a hajdani Mártratherm telephelyén. A vasút másik oldalán meg füstölgő kéményű vályog házak sorakoznak. Nincsen széngáz, nyilván fával fűtenek. Persze nincs itt már működő bánya egy sem.
Recsk-Parádfürdő előtt megállunk a tilos bejárati jelzőnél. Kíváncsi lennék, hogy valóban forgalmi okból kellett-e megállnunk vagy csak részei lettünk egy show-nak. Az állomáson pezseg az élet, szorgoskodnak a kamerások, fényképezőgépesek, az MTV operatőre a legaktívabb. Négyen leszállnak, közöttük a kamerás a vezetőfülkéből. Egy felszálló volt, nem tudtam eldönteni, hogy valódi vagy alkalmi. Mondjuk, egy valódi, három hobbi utassal indulunk, a jegyvizsgáló végre beköltözhetett a mozdonyvezető mellé.
Recsk valaha, amikor még működtek a bányák, nagy teherfogalmú állomás volt. Ám erre ma már csak a mindenfelé kanyargó rakodó és kiszolgáló vágányok emlékeztetnek. A vágányokon régen nem járt vonat, de a növényzetet időnként karbantartják, mert kilátszanak a rozsdás sínkoronák.
Sokan sokat sulykolják, hogy el fogják lopni a síneket, ha leáll a vasút. Nos errefelé van halott vágány bőven, de a vonat ablakból nem láttam hiánynak nyomát. És egyébként is, a pálya bontása nehéz és felszerelésigényes munka, nem elég hozzá két szorgos biciklista a kocsmai záróra után. Pedig nyomorgó lakik erre bőven, Recsk külterületén is sorakoznak a putrik.
A Bzmot viszont bizonyítani akar, elszántan száguld négy utasával és a két vasutassal a fedélzetén. Kőkútpusztán kettővel, Tarnaszentmárián eggyel bővül az utasok száma. Meglepően sok vasutas dolgozik a vonalon, többnyire a sorompókat kezelik.
Verpelét 4 vágányából 3 csupa rozsda, ám a vasúti regula elengedhetetlenné teszi a menesztést, ami szép akkurátusan meg is történik.
Verpelét után kiérünk a hegyek közül, a vonat jó tempóban robog a viszonylag jó állapotú pályán. Feldebrőn már sorompókezelő sincs, a kalauz tekeri le és fel a sorompót.
Tófalun ismét felszállót üdvözölhetünk, így 5 valódi és 3 hobbi utassal közelítünk végállomásunk felé. Kál-Kápolnán a pest felöli váltókörzetben találkozunk a Keletibe tartó gyorsvonattal. Boros flaskával felszerelt vasútmániás kolléga gúnyos tapsra fakad.
Kál-Kápolna
Egy óra van a következő pesti gyorsig, az első percek eltöltésében készségesen segít a pénztáros hölgy. A pénztár ablak előtt nem áll senki, a pénztáros hölgy békésen beszélget a túloldalon egy kolléganőjével. Amikor közelítek feléjük hirtelen halaszthatatlan dolguk támad valahol. Egy darabig álldogálok az ablak előtt, de nem akartam volna megzavarni őket, még a fizető utasnál is fontosabb dolgaik intézésében, inkább körözök egyet a sivár helyiségben. De már az elöbb is jól láttam, még egy szelet csokihoz sem tudok hozzájutni ebben a szocreál palotában.
Közben előkerült a pénztáros és hosszasan küzd egy helyjegy kiadásával. Javára szól, hogy nem az ebédidőmből vette el az időt, mert az állomáson a várakozáson kívül más kényeztetésre nem számíthat az utas. Igaz az állomással szemben van egy pizzás meg egy kocsma, de ezekhez nincs most kedvem, inkább a régi szép csehszlovák időkön merengek, amikor minden valamirevaló állomáson finom sört csapoltak.
16:20-kor befut a kisújszállási vonat, 12 utas száll le a Bzmot 388, Bzx szerelvényről. A mozdonyvezető sajátkezüleg kapcsolja szét a vezérlés kábelét, de az akasztást már egy erre hivatott szakember végzi, aki közreműködik a körüljárás többi műveletében is, komoly képpel lengeti sárga zászlóját.
A állomás vágányai egyébként üresek, csak a néhány áthaladó vonatra kell figyelni a síneken folyamatosan keresztülbóklászó helybélieknek. Az emberek békések, csak az egyik emelte fel kicsit tréfálkozva a hangját, amikor a zászlós vasutas figyelmeztetni merészelte, hogy álljon már kicsit odébb a biciklivel, mert fellöki a tolató Bzmot.
Kál-Kápolna - Bp.Keleti
A 16:28-kor továbbinduló Sátoraljaújhely - Budapest gyorsvonat utolsó előtti By kocsijába kapaszkodok fel. 15-20 utas van a nemdohányzó, kb. 5 a dohányzó szakaszban. Az ablak koszos, odakint szürkeség, de a vonat vonatszerű sebséggel robog.
Sokszor éreztem már azt, hogy bár a kocsik lestrapáltak, elkoszolódtak, sokszor még össze is vannak barmolva, de ennek ellenére robogunk a síneken, dolgoznak a vasutasok, működik a vasút. A mocsok meg a vandalizmus nem elsősorban a vasút, hanem az egész magyar társadalom szégyene.
![[GP]](ButGP.gif "Gullner Pages")
|