Magyarországon 1953-ban vonatoztam először. És utána is minden esztendőben, a családi emlékezet szerint. Az első biztos vonatos emlékeim 1960 körül eredeznek. Akkor Sátoraljaújhelyen laktunk és a nyarakat Nagyanyámnál töltöttem Kőszegen. Természetesem vonattal utaztunk, az utazás egész napos kaland volt. Az alábbi térképet az Elvira rajzolta. A 2003.07.01.re kért ajánlatok IC-vel is több mint 8 óra hosszúak, Veszprém felé ma kb. 11 óra lenne az út, a 60-as években valami ilyesmi lehetett. az időtartam. Reggel indultunk, este érkeztünk.

Sátoraljaújhely és Budapest között nem kellett átszállnunk. A vonatot gőzös húzta, amit útközben legalább egyszer cseréltek. Sátoraljaújhelyről hegyes orrú gőzössel indultunk, ahogy utólag a vasúttörténeti parkban beazonosítani próbáltam, 328-asra gondoltam. Ám 2005.03.01-én kaptam egy e-mail-t, amelyben egy volt sátoraljaújhelyi lakos, (gyanítom, vasutasdinasztia tagja,) ezt írta:

Az 50-s években Sátoraljaújhelybe 327 sor. un. "hegyesorrú" mozdonyok voltak állomásítva, ezek a mozdonyok jártak Sátoraljaújhely - Miskolc - Budapest vonalon. A mozdonyokon nem volt füstterelő lemez. A 328 sor. mozdonyok a 60-as évek közepén kerültek állomásításra Celldömölkről Sátoraljaújhelyre. Ezek is "hegyes" orrúak voltak, de volt rajtuk füstterelő lemez.

Ez bizonyára így volt. Még egy kis adalék ehhez témához: A sátoraljaújhelyi fűtőház mozdonyai.

Mindenesetre a MÁV vontatójármű albumban találtam egy 327-es képet és tényleg sokkal ismerősebb volt a 327-es, mint a 328-as. Füstterelő lemezekre meg egyáltalán nem emlékeszem, ezekre az akkor feleslegesnek gondolt holmikra csak később csodálkoztam rá a 424-eseken. Úgy emlékszem, nem különösebben kedveltem akkoriban a 424-eseket. Sátoraljaújhelyen a városon kívül egy dombon laktunk, ahonnan jól szemmel lehetett tartani a Sátoraljaújhely - Sárospatak vonal forgalmát. Ott rögződött, hogy az "igazi" gőzmozdonynak hegyes az orra és természetesen nincsen füstterelője sem. Így már teljesen érthető, hogy hosszú idő kellett, hogy valamennyire megkedveljem a 424-est, amit a kor legendás nagygőzöseként tartanak számon.

Szóval 1960 körül hegyesorrú gőzös húzta a vonatot Szerencsig vagy Miskolcig. Ott mozdonycsere volt, 424-es képe dereng fel a múlt ködéből. Az is egy halvány emlék, hogy mintha Hatvanban is lett volna mozdonycsere. (Lehet, hogy két féle módi volt: Szerencs és Hatvan, vagy csak Miskolc ?)

A kocsik belső tere hármas tagolású volt. Középen néhány fülke, a két végén termes. A termes üléselrendezése is olyan volt mint a fülkéké elválasztó falak nélkül. Vagyis itt is négyen ültek egymás mellett és a folyosó nem középen volt, hanem az egyik ablak mellett. Én akkor a fülkéket preferáltam volna, de szinte mindig a termes részben utaztunk. Az Apám helyesen ítélte meg a dolgot, ma már én is a termes kocsikat szeretem jobban.

A szerelvény kívülről fekte volt, a mozdony is, a kocsik is. Később nagy reveláció volt számomra a kék színű MÁV kocsik feltűnése. Színes gőzösöket csak modellvasút prospektusokban láttam 1974-ig, abban az évben élőben is találkoztam zöld gőzösökkel Lengyelországban. 1974-ben Magyarországon még jártak gőzösök, de már nagyon kevés helyen. Lengyelországban még jó sok gőzös közlekedett a fővonalakon is.

Sátoraljaújhelyről a Keletibe érkeztünk, a szombathelyi vonat a Déliből indult, nem voltak átlós vonatok. Az átszállási idő mindig elég szűkös volt, villamossal mentünk át egyik pályaudvarról a másikra. A szombathelyi gyorsot motorkocsik húzták. Két motorkocsi és 4-6 kocsi volt a szerelvény. Imádtam ezeket a motorvonatokat, legtöbbször a motorkocsiban utaztunk, ahol egész úton tanulmányozhattam a gépezet izgalmas hangjait. Ezek a motorkocsik azóta is kedvenceim. (A Bbmot 641-ről csináltam képet a nemezetközi motorkocsi találkozón, 2004.07.10-én.)

Szombathely és Kőszeg között változatos vonatok közlekedtek. A 275-ös vagy 375-ös gőzös gépezetek két tengelyes kocsikat húztak. De gyakran közlekedtek két tengelyes, ritkábban három tengelyes motorkocsik is. Én akkoriban két félét különböztettem meg: az egyiknek két hűtő volt a tetején a motorkocsi két végén, a másiknak csak egy hűtője volt a kocsi közepe felé.

A gyerekkori kalandokból a XX. század végén Magyarország teljes bevonatásának terve kezdett kiteljesedni, ám a tervet csak a XXI. században tudom megvalósítani, ha egyáltalán.