Kisvonattal a természetvédelemi területre

Izgalmas volt eljutni Kaszópusztára, mert a GPS bosszút állt azért, hogy állandóan kinevetem és felülbírálom őt. Már a keszthelyi indulásnál is mindenféle mellékutakra küldött, de a végső csapás egy nagyon rossz minőségű betonút volt, ami néhány kilométer után földútként folytatódott. A földút opció természetesen ki volt kapcsolva, így csakis a sértett géptyúk bosszújáról lehet szó.

Néhány nagyobb dagonyánál komoly kétségeim voltak a mai vonatozással kapcsolatban, de végül odaértünk egy-két perccel a hivatalos indulás előtt.

Az emberek békésen várakoznak a szépen kialakított, nyugalmat sugárzó környezetben. Nekünk is jut pár perc lazítani az izgalmas erdei autózás után. Körbejárom a vonatot, kicsit soknak tűnik a három kocsi az utaslétszámhoz. Az egyik dolgozó meséli, hogy az előző üzemnapon csoport érkezett, és akkor kellett a három kocsi.

A tizenegy turista kényelmesen elterül a két hosszú nyitott kocsiban. Csendes erdők között döcög a kisvonat, sajnos csak 3 kilométer az egész vonatozás.

Amikor nézegettem menetrendet, nem nagyon tudtam mit fogunk csinálni másfélórán keresztül a Baláta tó mellett, a visszaindulásig. De nagyon izgalmas a háromszáz hektáros ős láp a szigorúan védett erdők között, így repül az idő. Vezetőnk szakszerű és érdekes magyarázatai is nagyban fokozzák az élményt. A láp mellett fészkelő réti sas pár is csak a vonatra, illetve a csoport érkezésére várt, és komótosan vadászni indul.

A láp felett hidakon lehet egy rövid kört tenni, így közelről is meg lehet csodálni azokat a részeket, ahova nagyon nehéz lenne másképpen bejutni. A láp talán legkülönösebb növénye a vízben úszó Aldrovanda vesiculosa, amely rovarokkal táplálkozik, így gyökérzetre sincs szüksége az élethez.

Baláta csak megállóhely, nincs mód körbejárni a mozdonnyal, így tolatva döcögünk vissza.

Kaszópuszta kicsiny település, erdőgazdasági központ. Kaszó nem csak a kisvasutak barátai számára ismerős név, hanem vadászok számára is nevezetes hely. Szerettünk volna valami helyi vadat ebédelni, de az étteremben sajnos már vége az igazi turista szezonnak, és csak bejelentett csoportokat fogadnak.

A Kaszó - Szenta kisvonat beutazását már régóta terveztem, de addig-addig halogattam, míg három kilométerre rövidült a menetrendben meghirdetett szakasz. Bár a vonal még végig járható, csak nagyritkán megy rajta vonat. Kaposvár és Gyékényes között a nagyvonatból láttam néha a szentai végállomást, régebben még rönkszállító kisvasúti kocsikat is.

Szenta viszonylag komoly nagyvasúti állomással rendelkezik, amelyhez meglepően rossz közúton lehet bejutni. Átsétálok a síneken a kisvasút végállomásásra, ahol már életnek semmi nyoma. Mármint csak a kisvasúton nincs élet, a nagyvasúti vagonok még nagyban szállítják innen a fát.