A leghosszabb kisvasút

A Lenti - Kistolmács kisvasúton 32 kilométeren közlekedik személyszállító vonat, és sok szárnyvonalán szállítanak még farönköket. Ez az egyik legnagyobb működő kisvasúti hálózat Magyarországon, személyszállításban pedig a leghosszabb viszonylat.

Lenti a kisvasúton kívül is érdekes hely, pláne mióta megnyílt a hatalmas fürdője. A termálfürdő körüli szállodákban, panziókban jóformán csak osztrákok dagonyáznak. Sok szép göcseji kirándulást lehet innen tenni, és közel van az Örség is.

A kisvasút végállomása is kulturáltan néz ki. Nem túl sok, de a vártnál több utas szemlélődik a két nyitott és egy fedett kocsiból álló szerelvényen.

A két nyitott kocsiban lehetünk vagy tizenöten, közöttük sok gyermek. A vonaton tudunk jegyet venni, ám a kalauznak útközben számos egyéb feladata is van. Ö biztosítja a nagyvasúti és a közúti kereszteződéseket. Lentiben a nagyvasútat sorompók fedezik, később közúti fénysorompó következik, melyet kézzel kell be-, kikapcsolni. A legtöbb helyen persze nincs fénysorompó, ilyenkor tárcsával szalad a kalauz leállítani a közúti forgalmat.

Lentiben a nagyvasút mellett vezet a pálya, de a város után bekanyarodunk az erdőbe. Az hittem ez lesz az út unalmas szakasza, ám szerencsére tévedtem. Szép erdőkben haladunk, a kisvonatnak több elágazása is kanyarog a fák között. A pálya a leágazásokban is jó állapotú, nyilván faszállító vonatok járnak rajtuk.

Csömödér előtt ismét keresztezzük a nagyvasutat, itt már egy helybéli dolgozó biztosítja az áthaladást. A kereszteződéshez közel van a kisvasúti bázisállomás, de a vonal egyenesen tovább vezet Kistolmács felé. Vonatunk először elhalad a telep mellett, majd visszatolatunk Csömödér kisvasúti főpályaudvarára.

Csömödéren szusszanunk egy félórácskát, de szerencsére van mit megnézni. Itt van a kisvasúti hálózat bázisállomása, sok érdekes járművel. Büfé is működik, és persze WC is, ami azért fontos, mert a vonaton nincs ilyesmi lehetőség, az út meg nagyjából kétszer egy óra.

A Csömödér - Kistolmács távra kicsivel többen indulunk, az új utasok autóval jöttek idáig. Ezen a szakaszon változatosabb a táj, erdők, dombok, falvak mellett haladunk el. Még leszállók is voltak valamelyik falu mellett. De a többség csak a vonatozás öröméért utazik.

Kistolmács végállomás kissé érthetetlen helyen van, mert a WC-én kívül, semmi, de semmi nincs, ameddig a szem ellát. Az utasok pisilnek, fotóznak, és várják a visszaindulást. Mi pedig egy alig járt csapáson az erdő felé indulunk.

Az erdőt aztán a szó szoros értelmében lepókhálózzuk, mert kevés turista járhat erre, viszont sok a pók. Ettől eltekintve kellemes a kirándulás.

Bázakerettye felé közeledve szaporodnak az erdőben a hajdani olajbányászat tárgyi emlékei. A használaton kívüli olajpumpák már erősen amortizálódnak, sokat megbontottak már a fémtolvajok.

Bázakerettyén a Bonne Chance szálló mellett bukkanunk ki az erdőből. Ez egy igen kellemes hely, finoman beebédeltünk.

Közben egyre jobban beborul. Mire átsétálunk Bázakerettye alsó állomásra, már szemerkél az eső.

Szerencsére rendesen érkezik a kisvonat. Az egyre jobban nekieredő eső miatt az utolsó, zárt kocsiba szállunk. Az utasok többsége még a nyitott kocsikban gyönyörködik a vizes tájban. Valóban érdekes így is a vidék, de élvezetesebb volt idefelé, a napsütésben.

Csömödéren van 20 perc várakozás, de most nem nagyom szélednek szét az utasok, mert szakad az eső. Sokan csak idáig vonatoztak, autóval mennek tovább. A maradék 8 utas a fedettben folytatja az utat Lentiig, a nyitott kocsikban nem marad senki.

Tolatva hagytuk el Csömödért, csak az elágazás után kezd előrefelé dolgozni a mozdony. Mire Lentibe érünk, már alig szemerkél. A visszaúti eső ellenére is nagyon klassz kirándulás volt.