A múltat végleg eltörölni

Székesfehérvár állomás II. számú irányítótornya az egyik legérdekesebb vasúti épület volt a Kárpát-medencében. A torony 1954-ben épült. Az állomás mostani átépítésének terveit úgy készítették el, hogy a torony lerombolása elkerülhetetlen legyen. Ezen a döntésen az erőtlen civil tiltakozás sem tudott változtatni. A torony utolsó perceit indultam megtekinteni.

Ebben a késő délelőtti órában a Déli pályaudvar meglehetősen kihalt.

Budapest határáig gyakorlatilag élménycsökkentő falak között haladunk. A legkülönösebb az a szakasz, ahol a vasút és a párhuzamosan futó autópáya közé is zajvédőfalat építettek.

Álmosító unalmas szürkeség odakünn, kevés utas idebent. A 001 sorszámú Flirt jó állapotban van, bár az üléseken már vannak nyomai a kopásnak.

Százhalombattán felszáll egy házaspár, két gyermekkel, a férfi egy nagy zsákot tol egy babakocsiban. Utánuk még egy pár lép fel a vonatra, valami kenyérlángosszerűséget esznek papírtálcából. Az eddig csendes belső tér hangos beszélgetéstől lesz élénk. Én csak arra gondoltam, mi lenne ha jönne a kalauz.

Jött. A zsákos ember elővette a jegyeiket, a másik pár először halkan, aztán egyre hangosabban próbálja meggyőzni a jegyvizsgálót, hogy övék is az az előbbi három jegy. A kalauz csendes és határozott, a kövérkés pár egyre hangosabb és durvább.

Közben Dunai Finomító állomásra érkezünk. A kalauz leinti a vonatot, amitől a két bliccelő még agresszívabb lesz.

Jön a forgalmista:
- Kell segítség kolléga ?
Csak a bliccelő válaszát hallom:
- Hívjál rendőrt !
- Köszönöm, csak ezt akartam hallani.
A bliccelő felpattan és torkaszakadtából üvölti a varászigét:
- Rögtön rendőrt hívsz, ha cigányt látsz, te köcsög !

Kicsit aggódom, hogy meddig fog tartani az intézkedés, de szerencsére a bliccelő párocska lekászálódik a forgalmistánál reklamálni, így csak 5 percet késünk. Indulásnál még látom, hogy a feleslégessé vált papírtálcákat nemes egyszerűséggel az indóház előtti zöld pázsitra dobták.

A többi utas a hasonló eseteket beszéli meg, még a gyerekekkel utazó pár sem érti, hogy miért nem váltott jegyet a másik kettő. A befalazott indóházú Ercsin ők is leszállnak, ismét álmosító unalom terül el a vonatban.

Jut eszembe, ma van a kulturált közlekedés napja  :)

A két motor közötti Bzx-be szállok fel. Az első és a hátsó egységben voltak utasok, de én egész úton egyedül utaztam a különkocsimban.

Mivel Székesfehérvár állomás keleti oldala a torony bontása miatt le van zárva, ez a vonat is Szabadbattyán állomásig közlekedik. Ezért kitérőzés nélkül haladunk át Börgönd állomáson, hiszen az eredeti fő irány is Pusztaszabolcs - Szabadbattyán volt.

Kissé meglep, hogy Desiro közlekedik személyvonatként Siófok és Székesfehérvár között, de egyszerű a magyarázat, Székesfehérvár nem csak, hogy fejállomás, hanem még feszültségmentes is ebben a két és fél napban. A vonat elég jól kihasznált, minden bokszban vannak utasok.

Még javában tart az állomás átépítése, de az aluljáró késznek tűnik, még a liftek is működnek. De most nem foglalkozom az indóházzal, sőt még a négymozdonyos szerelvényeket sem nézem meg, csak a toronybontás érdekel.

Később iszom egy sört a Bakterban. Sajnos már nagyon ritka az olyan jól használható állomási evő-, ivóhely, mint a fehérvári. Most már megnéznék egy olyan szerelvényt is, amilyen érkezésemkor állt bent az állomáson. A két végén Csörgő, utána befelé egy-egy Szili, középen a kocsik. De sajnos momentán nincs bent egy ilyen érdekes kombó sem.

A vonatpótlózás látszólag izgalommentesen zajlik a székesfehérvári indóház előtt. Mindenkit el tudnak igazítani a buszok mellett álló vasutasok, és a sofőrök is készségesek. Ebben az időpontban 3 DAKK (leánykori nevén Tisza Volán) busz indul Gárdonyba. Mindenkinek jut hely, az Ikarus buszok elég kényelmesek, már amennyire egy busz kényelmes lehet.

Gárdonyban is vasutasok igazítják az utasokat a megfelelő peronra, ahonnan egy dupla Flirt szerelvénnyel utazhatunk tovább. A második egység szinte üresen indul Gárdonyból, de Érd-alsó után már minden bokszra jut utas.