Mi újság a Felvidéken ?

Már több mint egy éve nem jártam a Felvidéken, és bár szeretnék már új vonalakra is eljutni, egyelőre csak ismétlő körre indultam.

A vonatban, a speciális ČD vagonon kívül, csak fülkés START kocsik vannak. A fülkék többsége üres, legtöbb utas talán az első osztályú kocsiban és a kerékpárszállítóban várja az indulást.

A körvasút rákosrendezői végének vágánykapcsolatait bámulom, amikor nyílik a fülkeajtó. Egy fehéringes ember lép be, elsőre azt hiszem jegyvizsgáló, nekik szokásuk a legérdekesebb pillanatokban a jegyet kérni. De nem, emberünk közli, hogy számlát is ad. Nehezen fogom fel, hogy valami alapítványnak gyűjt. Még jóformán el sem indultunk, máris egy újdonság :)

Vác után ketten maradunk a 258-as kocsiban, egy ferdeszemű lány szundikál egy fülkében, én meg csodálom a Dunakanyart egy másikban.

Párkányból mozdonycsere miatt kb. 7 perc késéssel indulunk tovább, ami az Érsekújvárra tervezett hat perces átszállás miatt izgalmas.

A magyar kalauz csak igen röviden és magyarul beszélt, angolul csak annyit: next stop. A szlovák hosszasan beszél szlovákul, utána, amennyire követni tudom, ugyanazt elmondja angolul is. Minkét nyelven percre mondja a késést és okát, a mozdonycserét is. Később megkérdeztem tőle a csatlakozást, 10 percet vár a privigyei vonat, volt a válasz.

Dupla szerencsém van, elérem a privigyei csatlakozást, ami ráadásul igazi vonat: egy Cargo Bardotka, három régi kocsival. Közös peronos átszállás van, a forgalmista gyakorlatilag egyszerre meneszti az EC-t és a személyt. A Bardotka röffent egyet-kettőt, és már fut is a rövid vonat. Gyorsabban indulunk, mint a Hungária, így még látom, hogy azt a vonatot az a Gorilla húzza, amelyik már Pesten a szerelvényben volt, de Párkányig egy Szili előfogatolta. Nem tudom, mi volt ennek az értelme, de az biztos, hogy az emiatti késés izgalmassá tette az átszállást.

Nincs tele a vonat, de csak az utolsó kocsiban találok megfelelő négyes bokszot. Ez kényelmes, de sajnos ide már nem nagyon hallik el a dízel, amely egy cseppet sem erőlködik ezzel a három kocsival.

Most utazom először otthon kinyomtatott szlovák belföldi jeggyel. A magyar kalauz okos telefonnal ellenőrzi az ehhez hasonló hazai jegyeket, a szlovák azzal az érintőképernyős célszámítógépével, amit minden egyéb munkájához is használ, beleértve a terhelési kimutatást, és más papírmunkákat is.

Nyitraivánka állomásán két 812-ből álló vonattal keresztezünk. Itt elvileg 9 perc várakozást ír a menetrend, ez most kompenzálja a megcsúszott indulás miatti késésnek azt részét, amelyet eddig még nem hagyott a háta mögött a Bardotka.

Egy fiatalember nem tudja, hogy most válik pontossá vonatunk, reklamál a kalauznál, hogy miért állunk. Utána hangosan telefonál. A késés, meg a szocialista vonat szavakat értem meg. Utóbbiakat nem dicsérőlég hangsúlyozza, pedig sokkal élvezetesebb ebben a vonatban utazni, mint valami akváriumban.

Nyitrán gyakorlatilag teljes utascsere zajlik. Előtte is, utána is, több szabad négyes boksz közül lehet választani az utolsó kocsiban.

Sarlókajszán sajnos véget ér az utazás a "szocialista vonaton". A Bardotka kiröffen az állomásról, én meg egy sör reményében vizslatok körbe. De már itt is az új szelek fújnak, csak az állomás előtt van egy kocsmabódé, én viszont állomási restire pályáznék.

Resti nincs, viszont áll az állomáson egy motorvonat, amely Privigye felől érkezett, és Érsekújvár felé fog indulni, sorozat száma 861 011. Most találkozom először ezzel a korszerű, Ruttkán gyártott járművel. Nem tudom mennyire gazdaságos kis sorozatban motorvonatokat építeni, de nekem mindenképpen szimpatikusabb, ha az állam vasúti járműveken keresztül pumpál pénzt a gazdaságba, mintha focistadionokat épít.

Szóval szimpatizálok a szép új szerelvénnyel, de örülök, hogy régi, igazi vonattal utazhattam, amelyhez hasonlók valószínűleg már nem sokáig fogják megörvendeztetni az erre vonatozó hobbi utasokat.

A Lipótvár felé tartó vonat Nyitráról indult, idefelé már láttam a bardotkás vonat ablakából azt a dupla motorkocsit, amellyel utazni fogok. De akkor nem voltam eléggé figyelmes, mert csak itt és most derül ki számomra, hogy egy ikresített Bézéről van szó. A csehek és a szlovákok szeretnek mindenféle Bézé átépítéseket végezni, rutinjuk van benne. Talán ezért érzem sikerültebb kísérletnek ezt az iker motorkocsit, mint a Magyarországon készült hasonló iker Bézét.

Nyitránál megnéztünk egy kisebb hegyet, de Lipótvár felé már dombos a táj, hegy még a távolban sem látszik. A vonal jó állapotú, normálisan halad rajta az iker Bézé - azaz a 813.

Ez a kalauz már nem olvassa be a jegyem kódját, csak az előző kolléga kézjegyét ellenőrzi, majd lepecsételi az A4-es papírt.

Récsénynél kicsit késve keresztezünk egy másik 813,913 párossal. Egyéb vonatra nem emlékszem erről a szakaszról.

Újvároska vagy más néven Lipótvár szép nagy indóházzal büszkélkedhet, még a városkáról szóló Wikipédia cikket is az állomás képe illusztrálja. Érkezés után rögtön belebotlok egy kis büfébe, ahol Staropramen sört csapolnak. A parányi helységben a csaposon kívül, csak egy törzsiszákos tartózkodik. Magyar szemmel nagyon furcsa, hogy a kocsmában szabad dohányozni.

A sör után körülnézek az indóházban, meg előtte a terecskén, melynek szemközti oldalán egy elég normálisnak tűnő söröző működik. Ezt most nem próbálom ki, viszont felfedezem az állomás nagyobbik kocsmáját, ahol Gambrinus sört csapolnak. Talán mondanom sem kell, szimpatizálok Leopoldov állomással :)

Maga az állomás nemrég lehetett felújítva a 120-as vonal rekonstrukciója kapcsán, bár ez az aluljárón már nem látszik.

A következő szakaszt egy számomra újdonság Skoda emeletes ingaszerelvénnyel utazom végig. A vonat Pozsonyon át Malackáig közlekedik, jelzése "S20 Malacky".

Egy-két utas lézeng a szerelvényben, nyugodtan lehet szemlélődni. A belső terek elég jól néznek ki, de nekem túl piros-fehér minden. Az viszont nagyon tetszik, hogy minden bokszban két konnektor van az asztalkák alatt. (A korábban ott megszokott szemeteseket az ülések alá helyezték át.) Bevallom, irigylem a cseheket, hogy ilyen (és még ilyenebb) járműveket gyártanak a saját régi márkanevük megőrzésével.

Késve indulunk, mert elengedünk egy késett gyorsvonatot. A mi vonatunkkal ellentétben a gyorson jó sok utas volt, a meglehetősen lepukkant kinézetű vagonokban. Azt hittem, blokkra követjük a gyorsot, de még előre engedünk egy átrobogó IC-t is. Végül 8 perc késéssel indulunk. A vonat a Flirt-ökre emlékeztető dinamikával gyorsul ki az állomásról a nagy ívsugarú kitérőkön át. A nyílt vonalon is szépen simán robog a tolt emeletes inga.

Az állomáson rengeteg a nép, az S20-ra is jó sokan vártak. Az érkező-induló vonatokon is jócskán van utas. A Galántára induló vonaton is jó sokan vannak, de felszállás előtt még kívülről csodálom meg a Pantográfot. Jól össze van barmolva szegény, szerencsére Magyarországon jórészt már sikerült eltüntetni a vandalizmus nyomait a vonatokról.

Végigballagok belül is a szerelvényben, elhasznált minden, de a belső térben nem nagyon látom a vandálok keze nyomát. Szerencsére találok még egy üres bokszot az első egységben.

Kicsit ez a vonat is késve indul. A várakozást egy fura incidens zavarja meg. Felront a vonatra egy narancs pólós, rövidnadrágos középkorú ember, és nagyon kiabál egy fiatal sráccal. Nem értem, mi a probléma, csak a fényképezés, meg a szolgálat szavakat vélem kihallani a szóáradatból. Egy idő után a férfi abbahagyja a kiabálást és a hadonászást. Leszáll, de kisvártatva ismét felrohan, és ha lehet, még hangosabban nehezményez valamit. Kiabálás közben a fiatal srác torka felé nyúl, és ütésre lendíti a kezében tartott ásványvizes palackot. De ettől tovább már nem merészkedik, és végkép távozik. Az utasok különösebb reakció nélkül nézték végig a műsort, maga az érintett srác is igyekszik semleges arcot vágni.

Négy perc késéssel indulunk, és ezek után már nem történik semmi említésre méltó, békésen bambulok a lehúzott ablakban az alföld jellegű tájra.

Szerednél visszatérünk a kétvágányú Nagyszombat - Galánta pályára, amely a történelmi Magyarországon és a szocializmus idején egy fontos észak-déli tengely volt. Manapság már jó ideje nem jár ablakos vonat Leopoldov és Sered állomások között.

Galántán Érsekújvár és Pozsony felé is lenne azonnal csatlakozás, de én inkább megvárom a következő vonatot és körbesétálom az indóházat. Valamelyik réges-régi átszállás idejéből egy nagy, füstös és magyarul lármás állomási kocsmára emlékszem, aminek persze mára már híre-hamva nincs.

A kocsmára emlékeztem, de arra már nem, hogy itt, az állomáson lakott gyermekkorában egy ideig Kodály Zoltán, akinek édesapja itt volt állomásfőnök.

A Pozsony - Érsekújvár gyors is "szocialista vonat", azaz Laminátka húzza a hét régi kocsiból álló szerelvényt. Sokan leszállnak Galántán, ennek ellenére még jól tele van a vonat, de azért lehet találni egy-két szabad helyet a fülkékben. Az első kocsi folyosóját választom, ott bámészkodom a lehúzott ablakban. A táj nem túl izgalmas, de azt érdekes figyelni, hogyan robog a Laminátka hét kocsis vonatával.

A közbenső két megállóban is sokan leszállnak, ám az utasok nagy része végig utazik Érsekújvárig, szépen áramlik a nép a vonatról az aluljáróba. Én még végig sétálok a vonat mellett, és látom, hogy két kusett kocsi is volt a szerelvényben.

Sokan utaztak Érsekújvárig a Hungáriával is, de a vonaton is aránylag sokan maradnak, zömmel nemzetközi utasok. Nem emlékszem, hogy korábbi útjaimon ilyen sokan szoktunk volna lenni a vonat útjának ezen a szakaszán. Egy termes vagon van a szerelvényben, ott telepszem le.

Már idefelé is feltűnt, hogy errefelé kattog a vonat a síneken. A retró érzést erősíti egy szembe közlekedő tehervonat is, amely nem egyforma kocsikból lett összeállítva, és így nem olyan egyhangú képet mutat, mint a mai irányvonatok, hanem a kocsik változatossága a régi szép időkre emlékeztet, amikor még nyüzsögtek a változatos tehervonatok e tájakon is.

Párkányhoz közeledve hegyek kéklenek fel a látóhatáron, az ott már Magyarország. Párkányban, ki tudja miért, egy Szili áll a Gorilla elé. Huszonhárom percre hízott késéssel indulunk tovább.

Az utolsó meglepetés ma az, hogy Vácon az utolsó másfél kocsi mellé nem jut peron, bár ez most senkit nem zavar.

Lassan csorgunk be a Keletibe, kb. fél óra lett a késés. Elégedetten kászálódok le a vonatról, egy érdekes vonatozás élményeivel gazdagabban.