Berlin - Zittau - Olomouc - Budapest, 1/5   Vonatozás 2004/7/1, 2004.06.22. kedd

A nagy vonatozás, prológus

Még az olcsó vasúti jegyek időszakában marad megvalósulatlan a Berlin - Drezda szakasz bevonatozása az egykori KGST egyik legforgalmasabb tengelyén, a Berlin - Prága - Budapest - Bukarest vonalon. Az easyJet piacnyitó árainak köszönhetően most nyílt lehetőség ezt a szakaszt is perfektuálni egy három napos nagy vonatozás keretében:

- 1. nap: Berlin - Zittau,
- 2. nap: Zittau - Olomouc,
- 3. nap: Olomouc - Komárno,
- Epilógus.

Ez összesen 1.043 km vonatozás, ebből 705 km újdonság.

A prológus innen már az odarepülésről szól, akit csak a vonatozás érdekel ugorjon itt Berlin Schönefeld vasútállomásra, a vonatozás kezdetére.

Budapest - Berlin SXF az easyJettel

A repülőtérre stílszerűen metróval és busszal megyek ki. Próbálok idegen szemével körülnézni Kőbánya - Kispesten, az épület közepesen szakadt, de most legalább árusok nincsenek. A reptéri buszon jó sok hátizsákos légiutas kinézetű ember utazik, ezeknek nagy része Ferihegy 1-nél leszáll. Az easyJet szerencsére a 2B-ről indul.

Elég korán kiérek, a két easyJetnek dedikált check-in pult egyike előtt nincs senki. A kissé kényszeredett beszállító lány csak a személyimet kéri, az E2S516V booking referencémre nem kiváncsi. A számítógépes rendszer hosszú percekig mélázik valamin, az összes pultnál várni kell. Végül megkapom a beszálló kártyámat.

Mikor a terminálba léptem a határőröknél nem volt senki, mostanra kialakult egy rövidebb sor. Szerencsére új ablak nyílik, így itt sem kellett sorban állnom. A határőr bepötyögi a számítógépébe a személyim adatait.

A tranzitban jó sok utas várakozik, jórészt nyaralóknak nézem őket. Nézelődés közben kellemes meglepetés ér, megjött az easyJet gépe, de nem B737, amire számítottam, hanem az EK jelű A319. És hosszú sor alakul ki a beszálláshoz. Ennek most jelentősége van, mert nincs helyfoglalás a beszállókártyán. Utálok sorba állni, így békésen bóklászok tovább, amikor sokadszorra végre felfogom a hangos tájékoztatást, miszerint az első harminc utast kérik a beszálláshoz. Nekem jó kicsi sorszámom volt, így a sor mellett felsétálok a fedélzetre.

A gép kívül, belül nagyon jól néz ki. A berendezés elemein ügyesen ismétlődik az easyJet alapszíne, a narancssárga. Először elöl gondolok leülni, de végül inkább hátra cuccolok, hátha ott kevesebben lesznek. A gépen 26 sor van, a 22A-ra ülök le. Jó sűrűn vannak a sorok és az üléstámla is túl keménynek tűnik. A 20B ülésnek nincs meg a háttámlája, ezért biztonsági okokból a 20-21 A-C helyekre nem ültetnek senkit. Végül kényelmeses, lazán elférünk, kb. a helyek valamivel több mint 2/3-a lehet elfoglalva. Az utasok döntő többsége fülre német.

Időben indulunk, 13:15-kor. Ez volt a 75. felszállásom. Szép idő van, kis bongyor felhőkkel. Ezek kis bongyor felhők mindig zötyögéssé teszik a fel- és leszállást. Kinézve Kőbánya-Kispestet, a Ferencvárost és a Keletit ismerem fel - természetesen a pályaudvarokról van szó. A gép északi irányban repül, most láttam először a Dunakanyart felülről. Innen is szép, nemcsak vonatból. Később a kapitány elmondja, hogy Katowice felé repülünk.

A személyzet narancssárga pólóban dolgozik, szokatlan számomra repülőgépen az egyenruhájuk, inkább egy gyorsbüfére emlékeztet. De az egyenruha maga nemében jól néz ki és a személyzet profi módon dolgozik. Tolják a kocsit, kérek egy kávét, jólesik a meleg folyadék. A kávé 2,50-be került, nagyjából egy tizedébe a repülőjegynek.

Németország felett borultabb az ég, izgalmas leszállásnak ígérkezik. Zötyögünk felhőből felhőbe. Beérünk egy vad eső zónába, az ablakon folyik a víz. De mire a betonra érünk, elvonul a zápor.

Nagyjából menetrendszerűen, 14:50 körül érkezünk Schönefeldre. Utoljára 1987-ben jártam itt, akkor sem volt nagy repülőtér, azóta sem lett nagyobb, csak a beszálló csövek újak talán, legalábbis nem emlékeztem rájuk. Egy Condor és egy LTU A32S áll az épület előtt, kicsit távolabb egy YAK40. Ettől azért több gépre számítottam.

Arra készültem, hogy életemben először az EU soron megyek be, de ott sokan vannak. A non EU ablaknál viszont senki. Itt adom oda a személyimet egy barátságos határőrnek. Rutinszerűen megnézi és máris mehetek tovább. Mivel feladott csomagom nem volt, rögtön indulok az állomásra. Ez pár perc séta, nem ügy csomag nélkül. Az NDK időben busz ingázott a repülőtér és az állomás között. Most csak egy kis villanyjárművet látok, amire az volt írva, hogy ingyen igénybe vehető a reptér és az állomás között.

Következik az 1. nap: Berlin - Zittau.