Óbuda-Esztergom, Štúrorvo-Komárno, Komárom-Keleti   Vonatozás 2004/1, 2004.01.16. péntek

Szezonnyitó iskolakör

Bámulom Óbudán a kilenc üres vágányt és ismét tudatosul bennem, hogy az átmenő fővágány az egykori HÉV teherpályaudvar felé megy. Másnap megnéztem a Vasúti Lexikont, a Budapest-Esztergom-Füzitői HÉV első szakasza Esztergom-Tokod-Almásfüzitő 1891.XI.9.-én nyílt meg. 1895.XI.17.-én nyílt meg az Óbuda-Dorog-Esztergom, valamint a Dorog-Tokod vonal. Az Óbuda-Körvasút elágazás vonalon 1896.XI.3.-án indult meg a forgalom.

Kíváncsi voltam milyen szerelvény lesz a 2052 sz. személyvonat. A szezonnyitás alkalmához illően egy Desiro kígyózik át a bejáraton a Duna felöl: 6342 010-3. Szép vonalú vonat, bár a szemből nézve kissé komor a látvány. (Az asszony azt mondta a MÁV menetrenden lévő képre, hogy olyan, mint 'dartvéder'.) Mindenesetre fura az áramvonalas vonat a 60 km/órás pályán.

Már körbenézegettem korábban a Desirot, de most vagyok először utas a típuson. Az alacsony padló jó magasan van az óbudai 'peronhoz' képest. A belső tér nagyon kellemes látványt nyújt. Sok az utas, páran állnak, bár jó néhány ülőhelyet csak táskák, ruhadarabok foglalnak el. A vonatban határozottan emberszag van. Az utasok jó része inkább egy lepukkant Bz-vel lenne kompatibilis. Végül egy táska átadja nekem a helyét, leülök. Az ülés szebb, mint amilyen kényelmes. A kocsiban az ajtók előtere nincs leválasztva, a le- és felszállás közben hideg szellők jönnek-mennek, de ez jelen esetben még jól is esett.

Később felköltöztem az első osztály előtti részbe, ide három lépcsőn lehet feljutni. Meglepődve fedeztem fel itt az 'emeleten' ezt a jelet:

Ettől persze a valóságban sokkal szebb volt kirakva, ezt a csúnyácskát az Elvirában találtam, ezzel a jelentés magyarázattal: "mozgáskorlátozottak részére fenntartott hely". Én ezt máskép tudtam, de akárhogyan is, elég fura gondolat az emelt részen kijelölni helyeket gyengélkedő emberek számára.

Az előtérben 4 kuka van, biztosítva a szelektív hulladékgyűjtést. Kíváncsi voltam mi lehet bennük. És vajon hogyan ürítik őket. Az ürítést nem volt alkalmam kifigyelni, de a kukákba némi vívódás után belepillantottam leszállás előtt. Csak az elsőben volt egy-két apróság, a többi üres volt.

A Desiro után rohanás következett az esztergomi autóbusz pályaudvarra. A vonat érkezés és a busz indulás között 10 perc állt rendelkezésemre. Kimértem, azt a távolságot 10 perc alatt nem tudom megtenni. De szerencsém volt, a párkányba tartó busz éppen megállt a buszpályaudvar előtt. Mint kiderült a járat már elindult, csak véletlenül volt egy technikai stop, amit én ki tudtam használni. A sofőr rendes volt, így helyet foglalhattam a Vértes Volán Credo típusú a párkányi vasútállomásig közlekedő kisbuszában. Legutóbb szlovák Mercedes kisbusszal utaztam ezen a vonalon, a Credo-ban sokkal kényelmesebb üléseket tettek, de valahogy nagyon zsúfoltnak tűnt, pedig talán csak tíz utas lehetett.

Gyorsan és kényelmesen átértünk a párkányi állomásra. Megvettem a jegyemet 98 koronáért Komárnoig, azután egy becherovkával és egy sörrel enyhítettem az esztergomi loholás stresszét.

Štúrovo szép nagy állomás, a rendszerváltás előtti óriási teherforgalomra méretezve. Most is van néhány tehervonat, de sok az üres vágány. Itt is és innentől kezdve minden állomáson rengeteg élelmiszer szállító vagont tárolnak.

Útvonalam és menetrendem Párkány és Komárom között:

Štúrovoból a 240 103-2, Bh (21-08), Bh, BDs (82-40), Bh összeállítású szerelvénnyel indulok. Kívülről eléggé esőverte volt a vonat, de firkát nem láttam rajta. Belül elég gyengén volt takarítva, a kosz kezd stabilizálódni az ülések alatt, kezdtem otthon érezni magam. Benéztem a WC-be is, nem tiszta, nincs se víz, se papír. Nem vagyok mániás WC ellenőr, de legutóbb ezen a útvonalon irigylésre méltó állapotok voltak a WC-kben és kíváncsi voltam, hogy ez általános erre, vagy csak véletlen volt. Most úgy tűnik, hogy csak véletlen volt. De összességében sokkal komfortosabb volt, mint egy hazai Bhv szerelvény. Megvannak a kukák és a csomagtartók, éppek az ülések, a hőmérséklet is kellemes. És falfirkát csak a WC-ben láttam. A szlovák Bh kocsiban az ülés kényelmesebbnek tűnik, mint a Desiróban. A szomszéd négyesben magyarul kártyáznak, de a téteket szlovákul mondják be.

Minden megállásnál száll le-fel több-kevesebb utas, összességében jó, ha félig van a vonat amikor Érsekújvárra érünk. Újvár állomáson megcsodálok egy-két búvárszemüveges dízel, majd 5 korona ellenében leellenőrzőm a kifogástalan WC-t. A büfében ettem egy rosszacska szendvicset és ittam egy finom sört.

Éppen csak körülnéztem, már indulni kell tovább. Ugyanarról a peronról indult a Csárdás Budapest felé. Sok volt a leszálló, de viszonylag sokan utaznak tovább, feltételezésem szerint Párkányig. A szlovákiai belföldi utasoknak bizonyára tetszenek a szép Bvmz MÁV kocsik. Nekem is tetszene, ha ilyenekkel utazhatnék pl. Szolnokra ...

A Csárdás EC végén volt egy ČD kocsi, ami a tábla szerint Wien Südbhf.-ig közlekedik. Ezt nem igazán fogtam agyilag, feltehetően slamposság miatt maradt rajta a tábla.

A révkomáromi vonat élén a 240 098-4 és négy kocsiból állt, az első annak rendje és módja szerint alaposan össze volt barmolva. Az utolsó, Bte (21-08) kocsiba szállok fel. A kocsi két végén lehet felszállni. Csak az egyik végén van WC. (Víz nincs, egy kevés papír még van.)

Nem emlékszem, hogy utaztam volna korábban Bte típusú kocsiban. A berendezés praktikusnak tűnik. Az utolsó kocsi tele van kisdiákkal, lármásan nyüzsögnek, ahogyan illik. Csak magyar szót hallok. A hátsó peronon álltam meg, onnan figyelem a pályát, Bajcsig tök egyenes. A második megállásnál már minden kisdiák leszállt, üresnek tűnik a vonat. Átsétálok az utolsó előtt Bte-be. Ez is régen használatban lehet, de még jó állapotban van. (WC-jében se víz, se papír.)

Komárno állomáson zajlik az élet, indul a csatlakozó Studenka Dunaszerdahely felé és egy tehervonat Újvár felé.

Rövid városnézés során, megemlékező látogatást tettem az Európa udvarba.

Átsétáltam a hídon és jegyet vettem a komáromi állomáson, 906 Ft volt, de a pénztáros csak 910-ig adott vissza. Ez újdonság nekem vasúti pénztárban. Itt is iszok egy sört, majd kiballagok a peronra bámészkodni. A vasutasok most is jól időzítették a Komárno felöl közlekedő konténeres tehervonatot. A vonat most elég rövid, legtöbb kb. 10 kocsi lehetett, csak kettőn volt konténer és természetesen 240-es húzta.

Komáromból a 925 sz. gyorsvonattal indulok Budapestre. A vonat kb. 5-10 perc késéssel érkezik. A kocsik eléggé szakadtak, de még mindig jobbak, mint amilyenekkel Szolnok felé szoktam találkozni. Sok az utas, Tatáig a folyóson álldogálok. A folyosón szabadságos katonák pezsegnek, elég lármásak, de messze nem olyan bunkók, mint én voltam katona koromban. A fülkében az ülés alatt tombol a fűtés. A MÁV-nál nagy gond a fűtés, sokszor vagy hideg van, vagy gutaütéses hőség. Ebben a fülkében is nagyon meleg volt, de ez most jól esett, mert átfáztam a komáromi peronon.

A Dunáig eseménytelen utunk volt, azután hosszasan állunk a Déli vasúti összekötő hídon. Sajnos a város felöli kilátásba otrombán beletakar a Lágymányosi híd. Kb. 15 perc késéssel értünk a Keletibe.