Vonatozásaim - 30 / 2006.09.13. szerda  Bp.Déli - Tatabánya - Pápa - Hegyeshalom - Bp.Keleti

GP   Vonatozásaim   XX.század   2001   2002   2003   2004   2005   2006   2007   2008   2009   2010   2011   2012   2013   2014   2015   2016

Tizenharmadikán
a 13-as vonalon

Legalább 25 éve volt az, amikor a 13-as vonalat berajzoltam vonatozásaim térképére. Most hogy ismét arra jártam, az volt a benyomásom, hogy ez a vonal kevésbé pusztult le önmagához képest, mint a magyar vasút átlaga. A különbség mondhatni csak annyi, hogy akkor egy fekete színű, most meg egy piros kéttengelyes motorvonattal döcögtem végig a már akkor is hanyatlóban lévő vasútvonalon.

Bp.Déli

Tizenharmadika van, így nem csoda, hogy a jobb oldali automata pénzbedobójába beleragadt az ötven forintos érmém. Még szerencse, hogy nem a papírpénzzel kezdtem a jegy kifizetését. Egy darabig küzdök a zabramasinával a pénzemért, eredménytelenül. Végül a középső automatánál veszem meg a jegyemet. Kedves MÁV, jössz nekem ötven forinttal !

Bp.Déli - Tatabánya

A 8:35-kor induló 4822 sz. személyvonat 4 kocsiját (3  Bhv, BDbt) a V43 1314 húzza. Az első kocsiban telepszem le. A legelső WC ajtaján 2 narancs színű tacepao, miszerint a WC nem működik, szíveskedjék a kedves utas egy másikat felkeresni. Ám ez nem zavarja egyik egyszerű útitársnőnket. Kicsit később, a vele utazó másik egyszerű női személlyel lehúzzák mindkét oldalon az ablakokat és az előtérbe távoznak, ezúttal cigarettázni. Dohányfüst illata kavarog a huzatban.

Tatabánya

 

Tatabánya állomást valamikor igen kunsztosra szánták építeni, ma leginkább barátságtalannak és lepukkantnak mondanám az épületet. Süteményes, lángosos meg mindenféle boltok és kocsmák működnek benne, az emberek barátságosabbak, mint a környezet.

A pénztárterem is szürke hangulatú. Pápára kérek jegyet Kisbéren keresztül. A pénztáros hölgy arcán egy parányi mosoly fut át, "nicsak, egy ismét egy vasútbarát" - gondolhatja.

A peronon nézelődök, amikor befut a bécsi eurórégió vonat: 1116-004-1 húz öt Cityshuttle kocsit. Nem tudom miért éri meg az ÖBB-nek Tatabányáig közlekedni, de ha MÁV dolgozó lennék, akkor próbálnám csipkedni magam, hiszen az "oroszok már a spájzban vannak" híres Sinkovits szerepet aktualizálva: "az osztrákok már Tatabányán vannak !"  Bár az is lehet, hogy elcsüggednék, mert az ÖBB vonat minősége erősen felülmúlja a MÁV színvonalát.

Tatabánya - Pápa

A 39422 sz. személyvonattal indulok Pápára. 10:35-kor vágunk neki a távnak, öt perc késéssel - a fene tudja miért, talán mert csak most volt érkezése a menesztőnek. Indulásnál a Bzmot 269 fedélzetén 5 utast, a BDzx kocsiban 6 felnőttet és két kisbabát számoltam össze. (Ezeket a számokat annak tudatában kell nézni, hogy egy késő délelőtti vonatról van szó, amikor a potenciális utasok nagy része dolgozik vagy iskolában van.)

A BDzx kocsiban utazom, abban még a régi, alacsony ülések vannak, jobb belőle a kilátás. A döcögés és kerekek csattogása a régi szép időkre emlékeztet, amikor egy olyan fekete motorkocsival döcögtem végig a távot, mint amilyen a képen is látható. (A kép egyébként egy régi naptárból való, Csepreg állomáson készítette ismeretlen szerzője az utolsó vonatról 1974-ben. A motorkocsin jól látszanak a búcsú virágai, de csak egy néni nézi tűnődve a hajdani Sárvár-Répcevis vonal utolsó vonatát.)

Szák-Szend megállóban leszáll a két bébi és a szüleik, meg legalább még egy utas. Ez a legnépesebb leszálló csapat, pedig a romos, ócska felvételi épületen kívül semerre semmilyen építményt nem bírok felfedezni. A megállóban egy busz várja a leszállókat. A busszal egy vonatra szálló utas is érkezett. Érdekes, hogy itt a semmi közepén ilyen sok le- és felszálló van.

Császár után már csak hárman utazunk a pótkocsiban, egy szegényes külsejű idősebb hölgy, egy városias külsejű idősebb úr és jómagam. Az idősebb úr egész úton figyelmesen nézelődik és egy autóatlaszon követi utunkat. Szerintem a hölgy egyedül utazna, ha nincsenek a hírek a vonal bezárásásról ...

A kocsi pakli része üres. Fura elképzelni, hogy itt valaha egy csomó küldemény és egy vasutas dolgozó utazott. Az üres kocsi úgy ficánkol, hogy néha azt hiszem, hogy vadlovon ülök. Vergődés ez, amit csak igen tágan értelmezve a szót nevezhetünk vasútnak.

Szerencsére Kisbérre kicsit korábban érünk, így majdnem tíz perc van járni egy kicsit a szilárd anyaföldön. Kisbér egyébként a Komárom-Székesfehérvár vonal jóvoltából, igazi hosszú vonatok befogadására lenne alkalmas. De most a mi vonatunkon kívül csak a Bzmot 330, egy pótkocsival, árválkodik a valaha mozgalmasabb napokat látott állomáson. A felvételi épület jó állapotban van, a pénztárat nemrégen építhették át, az ivó is működik.

Kisbéren egy új valódi utas csatlakozik a két alkalmi utazóhoz, hárman zötykölődünk a BDzx-ben a szép, dimbes-dombos tájban. Észak felé kinézve fel-fel tűnik Pannonhalma karizmatikus épülete, dél felöl a Bakony vonulatai gyönyörködtetik a szemet.

Láziban leszáll a valódi utas, Veszprémvarsányba már csak a két hobbi utassal a pótkocsi fedélzetén billeg be vonatunk.

 

Veszprémvarsányban ismét lehetőség van egy kis lazító sétára, 14 percet áll itt vonatunk. Az állomási kocsma sajnos nem működik már, a szemközti fogadó is halottnak tűnik. A felvételi épület egyik ablakán "Tiltakozunk a vonalbezárás ellen" plakát van kiragasztva, az aláírásgyűjtésre felszólító hirdetmény kibocsátója elfeledte odaírni a saját nevét.

Veszprémvarsányban négyes csúcstalálkozó van. (Ezt lenne hívatott dokumentálni a jobboldali rosszacska felvétel.) A Bzmot 317 szólóban indul tovább Tatabánya felé az ötödik vágányról. Két részes a mi vonatunk: Bzmot 269, BDzx, a másodikon Pápa irányában. A három egységből álló veszprémi vonat a negyediken áll: Bzmot 308, Bzx, Bzmot 346. Győr felé indul a leghosszabb vonat a harmadik vágányról: Bzmot, Bzmot, Bzx, Bzx. Jópofa Bz kavalkád !

A mi vonatunk BDzx kocsijában 6 utas ül a 12:23-as továbbinduláskor. Ez az utasszám szerintem magasabb, mint az imént összegyűlt járműegységek utasszámainak átlaga. A mi vonatunk utolsó kocsijában ülő többi utast vasúti dolgozónak vélem, az autóatlaszos úr Veszprém felé vette az irányt, ha jól láttam.

Veszprémvarsány után az első megállóhely Románd. Ez akár az egész vonal címere is lehetne: egy alacsony, ferde, kopott feliratú tábla, meg egy félig összedőlt pad.

A táj továbbra is nyájas. A pálya döcögős, kattogós, dülöngélős, pont mint idáig is. Kellemesebb lenne itt a vonatozás egy lehúzható ablakú, négytengelyes járművel.

A Papteszér előtti sorompónál az utasokkal teli, Bakonytamási-Pápa táblás autóbusz türelmesen megvárja míg átimbolygunk az átjárón. Pápateszér után egyedül maradtam a 39422 sz. személyvonat második kocsijában.

Nem sokkal ezután kimerészkedtem a mellékhelyiségbe. A WC viszonylag tiszta, a kézmosóból folyik a víz, bár eleinte csúnya rozsdás a színe. A vonat hektikusan rángatódzik, a WC rendeltetésszerű használata ördögi ügyességet kíván. Hangosan felnevetek, amikor eszembe jut egy TV riport alanya, aki azt mondta, hogy azért nem szeret busszal utazni, mert felkavarodik a gyomra. Na, ezt a vonatot sem tudnám ajánlani a szerencsétlennek.

A vonal közbenső szakaszain több helyen vannak nyomai annak, hogy valaha több vasúti berendezés, kitérő, rakodó, működött erre. A régi idők megmaradt emlékei az örökre szabad állásba rozsdásodott alaki jelzők. Franciavágás viszont ma is működő állomásnak látszik, fényjelzőkkel, forgalmi szolgálattal. Van egy fatelep az állomás mellett, onnan állítólag van valamicske teherforgalom is. Az biztos, hogy innentől már élőbbnek tűnik a 13-as vonal.

A végállomásra érkezés előtt a vonat a pápai repülőtér betonjának végénél halad el. Azt hittem már régen bezárt ez a katonai repülőtér, de világítanak a pályafények és rendezettnek látszik minden, bár gépmozgást nem látok.

Pápa

Pápa szépen felújított állomásán két Dácsia rotyog egy sor teherkocsi élén, várva az indulást Celldömölk felé. Egy darabig legeltetem a szememet a szép tehervonaton, azután betérek egy frissítőre az állomási büfébe. Meglepetésemre a büfé mellett egy kellemes kis étterem is működik. De most nem próbálom ki, inkább egy rövid városi sétára indulok.

 

Korábban már többször jártam Pápán, de most először érkezem a városba vasútállomás felől. Pontosabban nem is a városban, hanem egy kellemes parkban kötöttem ki. A park felől a templomtornyok felé tartva új arcát mutatja a város. A belvárosba a buszpályaudvaron keresztül vezet az út. Sok autóbusz áll ott, rengeteg diák vár a hazaútra. A környékbeli utcákból is sok diák tart a buszpályaudvar felé. Kicsivel két óra után érek vissza a vasútállomásra. Itt is a diákforma utasok dominálnak, de lényegesen kevesebben vannak, mint a buszpályaudvaron.

Pápa - Csorna

A 30924 sz. személyvonat 14:24-kor Csorna felé, Bzmot 269, szólóban. Csak jóval később esett le a tantusz, hogy ez a jármű volt az előző vonatom első fele. Viszont barátságos kalauzunkat már régi ismerősként üdvözlöm, hiszem már Tatabánya óta együtt utazunk.

A motorkocsi belseje kopott, koszos, elhasznált, de ki van takarítva és az még az ablakok sincsenek összebarmolva. Külön kellemes meglepetés, hogy a függönyök nagy része is megvan. (A vasúti kocsik függönye a kultúra egyik fokmérője nálam, amióta a vasúti járművek szétrombolása és összebarmolása szokásba jött a múltszázad legvége felé.)

A pálya meglepően jó állapotban van a 14-es vonalon. Tipikusan 48 kg-os sínek vannak a betonaljakra szerelve. Majdnem végig 60 km/órás sebességgel robogunk, elég simán fut a Bzmot, csak a sínszálak végeinél döccenünk kicsinykét. Teherforgalomnak nem látom nyomát, de a vasutasok szerint ősszel még járnak répaszállító vonatok.

Nem is igazán értem, miért hozták ilyen jó állapotúra ezt a pályát, mert a térképet nézve nem vezet sehonnan sehová. Nagyobb településeket sem láttam a vonal mentén, szerintem a régi időkben sem lehetett túl jelentős forgalom rajta. Manapság napi hét pár személyvonat közlekedik Csorna-Pápa viszonylatában. A forgalom irányítás központosított, a vonatszemélyzet rádión jelent a forgalomirányítónak. Ha az állomás kijáratában közút keresztez, a kalauz egy kulccsal indítja a sorompó lezárását. A vonat csak fél perc múlva, a kereszteződés kiürülése után kap szabad jelzést. Vonat keresztnél a két vonat két jegyvizsgálója egy falra szerelt dobozba zárt naplóba irkál be valamiket és onnan jelent telefonon a forgalomirányítónak. Ennek a legutóbbi momentumnak nem igazán látom az értelmét, de ettől eltekintve összességében elfogadhatónak tartom ezt az üzemmódot, így legalább állomási személyzetekre nincsen szükség. Viszont a rugós váltó felvágásának látványával nem tudok megbékülni, pedig hát praktikus dolog, a villamosnál már időtlen idők óta jól bevált megoldás.

Szóval a pálya jó állapotú, a forgalom szervezésében is történtek egyszerűsítések, napi hét vonatpár közlekedik, ennek ellenére a vonal állítólag rajta van a megszüntetendők listáján. Pedig nekem úgy tűnik, hogy itt még évekig elballagnának a Bzmot-ok, anélkül, hogy az infrastruktúrára költeni kellene.

Jól tempózik a Bz, repül az idő, pillanatok alatt Csorna állomás bejáratához érünk. Miközben a szabad jelzésre várunk, a távolban egy Hegyeshalom felöl érkező ikermotorkocsin akad meg a szemem. Eddig csak képen láttam ezt a Bzmot-ból és egy pótkocsiból összeépített szerkezetet. Közben az állomáson lezajlanak a tolatómozgások is, a bejárat szabadra vált, begördülünk Csornára. Kivételesen érdekes és tanulságos vonatozás után búcsúzom a barátságos vonatszemélyzettől.

Csorna

Csorna állomáson zajlik az élet. Itt válnak szét, illetve egyesülnek visszafelé, a soproni és a szombathelyi IC szerelvények. A személyszállító vonatok mellett viszonylag sok tehervonat is van a vágányokon. Sajnos nincs idő nézelődni, indulnom kell tovább Hegyeshalom felé.

Csorna - Hegyeshalom

Ismét szerencsésnek érezhetem magam, az imént érkező ikermotorkocsi indul 15:22-kor visszafelé, a 63 12 001-8 teljesíti a 39813 sz. Csorna-Hegyeshalom személyvonatot.

Kíváncsian szemlézem ezt az újabb 'hogyan építsünk a Bz-ből vonatot' kísérletet. Nos összevetve az 6312-est az Interpicivel vagy a szlovák 812-essel, azt kell mondjam talán még ez a legjobb próbálkozás. Bár erősen kétlem, hogy egy kéttengelyes járműből kényelmes alkalmatosságot lehet faragni, a 6312-es belső tere elsőre kifejezetten jó benyomást tesz rám. A látvány kellemes, az ülések olyanok, mint a Desiróban. A klíma is elég jól működik. Először elöl, a kocsi 'A' végében ülök le. Ám indulás után erős WC illatosító szagot hoz be a klíma, így inkább hátrább telepszem le, a nagyobb és kevésbé hűvös, de jobb levegőjű térfélben.

Elöl majdnem minden négyesben ültek, hátul egy picit kevesebben utaznak. Jánossomorja után alig maradunk néhányan a vonaton. Az utasok nagy részét itt is diáknak nézem, viszonylag kulturáltan zajonganak.

A 16-os fővonalnak látszik, tágas, hosszú állomásokkal. A pálya kifejezetten jó állapotú, simán robog rajta a Bz leszármazott, csak a két rész közötti átjáró nyikorog egy kicsit. A hangos utastájékoztatás végig korrektül működik, bár én biztosan nem tennék minden megszólalás elé ilyen hosszú és hangos szignált. A belső térben kijelző is van, de elfelejtettem megfigyelni hogyan működik.

Hegyeshalom

Hegyeshalom állomáson akkor szálltam át utoljára, amikor még állt a vasfüggöny. Akkor külön zóna volt kialakítva a határátlépő vonatok számára. Most talán a második peron lehet az Ausztria felé induló vonatoké, üldögél is ott néhány szerv egy padon, de senki nem szól hozzám, amikor fel-le sétafikálok az indulni készülő brucki Talent mellett. Az attraktív motorvonat amúgy tök üresen, mindössze egy mozdonyvezetővel a fedélzetén indul útjára.

 

Az állomásépület felé veszem az irányt. Szokatlanul széles, füves terület választja el a vágányoktól, tudja a csuda miért alakult így. Az impozáns indóház legnagyobb részében mindenféle irodák vannak, csak egy csekély része szolgálja közvetlenül az utasokat. A kicsiny pénztárcsarnokban két pénztárablak van kialakítva, mindkettő függönye be van húzva. Csak később veszem észre a meglepő feliratot, miszerint a pénztár csak a délelőttös műszakban dolgozik. Az állomási kocsma már egyáltalán nem működik. Csak egy magányos hölgy üldögél kicsiny boltjában, ahol újságot, italt, édességet, meg egyéb ilyesmiket árul. Pontosabban árulna, ha volna kinek. De rajtam kívül csak három németül beszélő srác van a területen, ők is inkább csak a WC-t látogatják.

De szerencsére a kedves boltos hölgy útba igazít a közeli ivóba, ahol fröccsöt tudok magamhoz venni. Nem sokat időzök, indulok vissza a peronra nézelődni. Bár sok látvány most nincs, hacsak nem a Rajka felöl érkező egy kocsis személyvonat. A második peronon szaporodnak az egyenruhások, de most sem szól hozzám senki, amikor elballagok mellettük. Két vonat érkezik majd Ausztria felöl, előbb egy eurórégió, nem sokkal később az EC25.

Befut az ÖBB eurórégió, 1116-os húz 6 Bpz kocsit, alig látok utast rajtuk. A magyar határőrök felszállnak a vonat elején, eközben a vonat többi részén zavartalanul le-föl szállnak az utasok. Bár nincs sok ember a peronon, az én laikus szememnek kaotikus a látvány ahogyan a határellenőrzés történik. Jönnek, mennek a népek, egy határőr egyenruhás női személy időnként szót vált némelyikkel. A határőr hölgy odaér hozzám és aziránt érdeklődik, hogy az eurórégióval érkeztem-e. Mondtam neki, hogy nem. Tudomásul veszi és továbbmegy. Én meg felszállok a közben befutó EC-re.

Hegyeshalom - Bp.Keleti

Az EC 25 (Dortmund Hbf. - Budapest-Keleti pu.) jó hosszú ÖBB szerelvény: 1116 018-1, Amz, Amz, WRmz, Bmz, Bmz, Bmpz, Bmpz, Bmpz, Bmz, Bmz. A vonaton többen vannak, mint gondoltam, de azért jócskán van választék üres helyekből.

Bécs - Budapest között kétségkívül legjobb választás a vonat. A mai napon három repülőjárat is van, a Tyrolean Airways propellátoros Dash 8-asai repülnek, kb. 50-60 perc repülés Schwechat és Ferihegy között. Ezzel szemben ma hat közvetlen vonat közlekedik a két főváros között, a menetidő kb. három óra. A három óra versenyképes idő, ha a reptérre kijutás idejét és a check-in time-ot is figyelembe vesszük. És ezen a távon talán még olcsóbb is a vonat, különösen Budapestről a kedvezményes kiránduló jeggyel.

Mivel Hegyeshalomban nincs pénztár, a vonaton veszek jegyet. Egy kicsit arra számítottam, hogy bonyodalmak lesznek, de a jegykiadás normálisan, korrektül zajlott. A vonat magával hozta az osztrák nyugalmat és kényelmet.

Győrben 10 perc várakozást ír a menetrend. Vajon miért ?  Most arra volt jó, hogy 2-3 perces késésünket kompenzáljuk. Kelenföldön mintha ismét késnénk egy kicsit, de itt is van tartalék a menetrendben, mert időben futunk be a Keletibe, a szokásos nyögvenyelős bejárati araszolások ellenére.

Stílszerűen a 13. vágányra érkezünk. A vonat alig fér el a peron mellett, az ívben megálló utolsó kocsi hátsó lépcsője már jócskán távol van a peron szélétől. Hazaértem.

E-mail