Vonatozásaim - 32 / 2006.09.16. szombat  Bp.Nyugati - Magyar Vasúttörténeti Park - Bp.Nyugati

GP   Vonatozásaim   XX.század   2001   2002   2003   2004   2005   2006   2007   2008   2009   2010   2011   2012   2013   2014   2015   2016

Szlovák nóta a Füstiben
VI. Közép-európai Mozdony Grand Prix
II. Nemzetközi Étkezőkocsi Találkozó

Most szombaton délután immár ötödik alkalommal indulok a Füstibe, a gőzmozdony grand prix-re. (A korábbi grand prix-k impressziói: 2002, 2003, 2004, 2005.) Nekem úgy tűnik, hogy egyre népszerűbb a rendezvény, ezért kellemes meglepetés, hogy gyakorlatilag sorban állás nélkül meg tudtam venni a jegyemet a Nyugati 10. vágánya melletti nosztalgia boltban. (A jegy most 1200 Ft, csak a 2003-as árat találtam meg összehasonlítani, akkor 900 forintba került a belépő.)

És ha már nosztalgia, akkor engedtessék meg nekem egy kis kitérő. Térképet kerestem illusztrációnak és amikor ezt a jobboldali részletet nézegettem, megakadt a szemem a Rákosrendező állomást keresztező gyalogos felüljárón. A felüljáró még ma is megvan, csak a rendezőpályaudvar fogyott el alóla. Annak idején a hetvenes években félnapokat töltöttem el ezen a vasútbarát szempontból zseniálisan elhelyezett felüljárón. Merthogy ezt a gyalogos felüljárót pont a gurítódomb aljánál, az irányvágányok szétágazásánál építették a sínek fölé. Látnivaló akkor még volt bőven. Gyakorlatilag folyamatos volt a gurítás, nem emlékszem, hogy néhány percnél hosszabb szünetet valaha is tapasztaltam volna. Miközben az egyik kocsisor szép lassan lecsorgott a gurítódombról, a szomszéd vágányon már szuszogott felfelé a következő rendezendő elegy. A gurítást a méltóságteljesen erős 520-as sorozatú gőzmozdonyokkal végezték.

Egy-két éve is voltam azon a felüljárón és a szívem facsarodott el a hajdani rendezőpályaudvar helyén elterülő gaztenger láttán. Miközben a teherkocsik százainak látványát próbálom felidézni, eszembe jut, hogy manapság sok embernek a pusztában imbolygó szóló Bzmot a vasút. Keserűen kacagnom kell.

Bp.Nyugati - MVP

Na de vissza a Magyar Vasúttörténeti Parkba közlekedő Eklektika Expresszhez, ami ma kis híján autentikusra sikeredett: BCmot 397, Cmn, Cx, BCx, BCmot 390. Természetesen a szerintem kakukktojás Cmn-be szállok fel. Felszállás közben a lépcső alá festve felfedezem a kocsi modern nevét: Yg 30-55-117 9 085-2. Nem vagyunk túl sokan a vonaton, amikor kis késéssel megindulunk.

Szlovák nóta a sztrapacskás kocsi előtt

A parkba érkezve a hideg mozdonyszobrok felé veszem az irányt. Ám a mozdonyokat átrendezték és most étkezőkocsik állnak a vágányok jórészén. Az egyik kocsi végénél öt zenész muzsikál: prímás, kontrás, brácsás, cimbalmos és bőgős. Teljesen szokványos a banda a felállása, csak a lajbijuk színe és mintázata idegen nekem. De ami az igazi meglepetés, a zenéjük is ismeretlen számomra. Pontosabban a hangzás és a stílus ismerős, olyan mintha magyar nótát játszanának, de egy csárdás kivételével, egyetlen ismerős dallamot sem bírok felfedezni, bár korábban jártam egyszer-kétszer olyan borozókban, ahol cigánybanda muzsikált és magyar nótákat énekeltek a vendégek.

Zenehallgatás közben ébredek rá, hogy hiba volt otthon megebédelni. Eleinte a nagyobb rendezvényeken mindig csődöt mondott a Füsti vendéglátó infrastruktúrája, amely csak az évközbeni néhány látogatóra van méretezve. Voltak ugyan korábban is gyenge kísérletek az áldatlan állapotok kezelésére, de az igazi áttörés tavaly következett be, amikor a nemzetközi étkezőkocsi találkozó zseniális ötlete először megvalósult. Nekem étkezőkocsiba egyedül beülni nem volt kedvem, ezért ettem inkább otthon. Ám az idén az étkező kocsik mellett feltűntek a plebejusabb jelegű étkezési lehetőségek is. A szlovák cigánybanda egy kéttengelyű sztrapacska vagon mellett muzsikált, kicsit odébb fehér sipkás szerbek sütögettek roston húsokat. És voltak még egyéb egyszerű evési-ivási lehetőségek is, jól kiegészítve az étkezőkocsik színes kavalkádját.

A főszereplők

Miután kimuzsikáltattam magam, megérkeztem végre a hétvége főszereplőihez. A műsorszámok tulajdonképpen az immár megszokottak voltak, csak a bekötött szemű mozdonyvezetés volt újdonság számomra. Én nem olyan nagyon vagyok oda ezekért a mutatványokért, de mindenesetre örülök a műsor gazagodásának. És az is tetszett, hogy a rendezés is gördülékenyebbnek tünt az eddigieknél. És még az is tetszett, hogy most a keleti oldalról nézhettem a gyorsulási futamot. Mert bár Budapesten az északnyugati az uralkodó szélírány, a Füsti mikroklímája eltér ettől és jobbára keletről fúj a szél, ami azért "jó", mert a nézők felé tereli a füstőt és kormot. Da ma a szél felőli oldalon bámészkodom, így azután messze nem lettem olyan kormos, mint ezeken a rendezvényken lenni szoktam.

Ma eddig minden területen kisebb-nagyobb fejlődést tapasztalhattam a korábbi grand prix-khez képest. De most úgy érzem, hogy talán pont a leglényegesebb területen szegényedtünk, a vendég mozdonyok mezőnye mintha sajnos karcsúbb lenne idén. Amit legjobban hiányolok, azok a szép Skoda gőzösök. Szlovákiából az idén csak két kismozdony érkezett (331, 422), a szerbek egy kis- (62-365) és egy nagymozdonnyal (01-088) szerepeltek. Ausztriából három szerkocsis mozdony jött, az 52.4984 látványa számomra a műsor egyik fénypontja volt, a 372-es felfűtve állt feladatra várva. A harmadik gépüket (919 138) oldalra állították, gyanítom üzemképtelenség miatt. Ezt a típust azt hiszem ezeddig még nem láttam, kár hogy nem működött.

A mai nap magyar fellépői régi ismerősök: 109.109, 424-009. Az előbbinek régóta nagy tisztelője vagyok, már gárdonyi szobor korában is sokszor megcsodálhattam, és hát felejthetetlen utat tettem meg vele 1986-ban. A 424-esekkel meg bőven volt szerencsém utazhatni menetrendszerinti vonatokon anno a XX. században ...

Meglepetés dízelek

Érdekesen szólt a szlovák nóta a sztrapacska mellé, szépek voltak a csühösök, de számomra a nap sztárjai kétségkívül a hajdani színeikben pompázó T678 0012 és a T679 029 dízelgépek. Ám ők csak eldugott munkásai a gőzmozdony grand prix-nek, hidegen parkolnak a háttérben, arra várva, hogy hazavontassák a bemutatón és a versenyen fellépő gőzösöket és a kellékeket északi szomszédunkhoz.

MVP - Bp.Nyugati

Ma az utolsó Eklektika expressz 17:15-kor indul vissza a Nyugatiba, elég sokan vagyunk, de nincs zsúfoltság.

Rákosrendezőn meglehetősen sokat álldogálunk. Halk beszélgetések hallanak, magyarul, néhányan németül.
"Elcsúfítják a vörös csillaggal a mozdonyokat" - mondja egy huszonéves forma ember útitársnőjének.
"Bezzeg a horogkeresztet meg nem engedik felfesteni !" - folytatja. Na ezen eltűnődöm, mikor is lehettek horogkeresztek a magyar mozdonyokon. Szerintem semmikor, de én nem a mai győztesek történelmét tanultam és moziba sem járok.

A Nyugatiba érkezéskor a peron másik vágányán a hétvégi nosztalgia vonat áll, végén egy csomó kéttengelyes, sötét színű Bz kocsi, az elején meg egy Nohab. Mulatságos összeállítás, de nincs kedvem nevetni.

E-mail