Gullner Pages
 Bp.Kelenföld - Balatonfüred, Siófok - Bp.Déli
 Vonatozás 14 / 2005.08.10. szerda

A Balaton megkerülése

A Balaton megkerülése vonattal egy csábító utazás, amelyet minden évben lelkesen eltervezek. Merthogy fantasztikusan szép vonalvezetésű vasutat építettek az ősök a Balaton körül. A látványos táj és a mindenévi tervezgetés ellenére gyakorlatilag még nem vonatoztam a Balaton parton ebben az évszázadban. (Az egyetlen, mindössze 9 kilométeres, utacska Balatonmáriafürdő alsó - Bélatelep volt még 2002-ben.) Ahogy közeledett az indulás pillanata, úgy csökkent az elszántság a teljes kör megtételére. Végül úgy döntöttem, hogy Siófokra megyek, onnan áthajózok az északi partra és Balatonfüredtől jövök haza.



Budapest-Kelenföld

Elég hideg nyár az idei, nehezen indultam neki egy kánikulainak gondolt programnak. A tipródásnak meg is lett az eredménye, a vonat indulása előtti percekben értem ki a kelenföldi állomásra. Amikor beléptem a pénztárcsarnokba még volt egy kis esélyem, hogy elérem a 10:33-kor induló siófoki gyorsot. De a remény abban a pillanatban elillant, amikor megláttam azt a sort, amely az egyetlen működő pénztár előtt állt. Úgyhogy új tervekbe kezdtem. Az utastájékoztató táblán szerencsére ki volt írva egy személyvonat, amely 11:02-kor indult Balatonfüredre. Annyi baj legyen, akkor legfeljebb nem észak felé, hanem délnek fogok hajózni.

A hangos éppen a siófoki vonat indulását mondja, amikor visszaérek a pénztárakhoz. Már két ablak dolgozik és jócskán fogyott a sor. Beálltam az egyikbe. Haladt is a dolog, de az előttem álló néni vissza akarta váltani a jegyét. És ez bizony hosszadalmas művelet. Közben elfogy a sor a szomszéd pénztárnál és kinyitott egy harmadik ablak is. Végül itt vettem meg a jegyemet. (140 km, 1.338 Ft)

A fenti kis történethez hasonló szituációkon régebben gyakran bosszankodtam. De mára már belátom, hogy ez egy hungarikum, hogy mifelénk ez a dolgok természetes rendje. Első bécsi útjaimnál mindig csodálkoztam, hogy nem kell sorba állni a vonatjegyért. Mert ott az alkalmazott ül az ablak mögött és várja az utast. Bezzeg Pesten. Egy pillanatig nem áll előtte senki és már el is tűnt a vasúti dolgozó. Nyilván fontosabb dolgai is vannak, mint a pénztárban üldögélni és várni az utast. Amikor már jó hosszú, ideges sor türelmetlenkedik, akkor sértődött arccal vissza kegyeskedik ülni a munkahelyére. Ez benne a hungarikum, a dolgozó ott van valahol a fizetéséért és az utasnak meg sorba kell állnia.

Jegyvásárlás után bementen a vasúti kocsmába, de inkább kifordulok - pedig nem vagyok egy finnyás típus. Inkább a pénztárcsarnoki büfében veszek egy Unicumot, ott legalább eldobható műanyag pohárból ihatom. Az itallal a kezemben próbálok egy idegen szemével körülnézni a teremben. Nem szép látvány, elhasznált, koszos és kedélymentes.

Na de hadd mondjak valami jót is: isteni finom meleg túrós rétest árulnak a pénztár meg a kocsma közötti pékárú boltocskában. A téren nézelődve eszegettem. A teret mostanában felújították, de az állomásépület maradt a maga lepukkant voltában. A közvetlen környéke is rendetlen, szegényes. Az aluljáró pisiszagú bejárata méltó kapcsolat az épülethez, nem is tudom, hogy bírják elviselni az aluljárói árusok, miért nem tesznek valami a penetra ellen.



Budapest-Kelenföld - Balatonfüred

Fent a peronon már kellemesebb, nézegetem a vonatokat és megeszem a második finom rétesemet. Jó melegen süt a nap, bár a levegő még elég hűvös. És érkezik a 9734-es személyvonat: V43 1181, öt By kocsival. A középsőbe szállok, minden négyes boxban egy-két utas ül. Csak egy páran utaznak csomagokkal, valószínűleg ők is a Balatonig utaznak. A kocsi öreg és elhasznált, de látszik rajta, hogy felkészítették a szezonra. Alaposan ki van takarítva és vadonatúj árnyékoló függönyökkel szerelték fel.

Fehérvár előtt előre sétálok az első kocsiba. A második és az első kocsi talán szakadtabb, de mindenhol látszik a szépítő igyekezet. A második kocsiban a WC-be is betértem. Végtelenül lestrapált, de szépen ki van takarítva, működik a vízöblítés és a kézmosó, van WC papír és kéztörlő is. Azért ez nem mindennapos ma Magyarországon, így hát nagyon tetszik a dolog.

Székesfehérváron mozdonycsere, tizenkét percet ad rá a menetrend. A Szili leakad és az M41 2308 áll vonatunk élére. Az M41 2308 egy remot (remotorizált) Csörgő. A remot most egy fosztóképző, hiszen az új motornak már nincs meg az a fura hangja, amiről a nevét kapta az eredeti mozdony. A Csörgőt nem tekintem túl sikeres gépnek, túl sok hang, túl kevés vonóerő - ez volt a szubjektív véleményem, amikor feltűntek a MÁV vonalain. És amikor a hajdani Csehszlovákiában vonatoztam, irigykedve néztem a Buvárszemüvegest, erősebbnek, csendesebbnek és szebbnek találtam a cseh mozdonyt.

Viszont a remot Csörgő elnyerte tetszésemet. Szép csendben, viszonylag erőteljesen gyorsul, jó dinamikával mozgatja az öt kocsit. Ez a pár kocsi persze nem egy nagy kihívás egy ilyen kategóriájú gép számára, de nem lehet nem észrevenni, hogy az üzemanyagot sokkal inkább vonóerőként, mint hangként hasznosítja - eltérően az eredeti Csörgőtől. És füstje is viszonylag kevés van. Szóval úgy tűnik mozdony lett a Csörgő.

Fél egykor indultunk tovább Fehérvárról. Az első kocsiban összesen tíz utas van, zömmel nyaralók. Polgárdi-Ipartelep állomáson hosszasan állunk egy baromfi udvar mellett. Kicsit feljebb, az állomás épület előtt egy Bobo álldogál, fura számmal az elején. 40 44001-8. A mi vonatunk az M43 3210-re várt, aki 3 Bhv kocsival Fehérvár felé közlekedett.

Csajágon ismét álldogálunk. Most a Veszprém felé közlekedő Bzmot 354-et vártuk és nem hiába mert volt egy átszálló utas Lepsény felöl.

Vonatunkat nemdohányzónak van meghirdetve, de a második és a harmadik kocsi egyik fele dohányzó. (A 4.-ben és az 5.-ben nem jártam.) És a dohányzó részeken persze füstölnek és természetesen füstölnek a peronon is. Ez is egy hungarikum: a peron nem része a nemdohányzó vonatnak.

Akarattya után fenséges látvány tárul az utazó szeme elé: a Balaton. Jó magasan vagyunk a tó felett, páratlan a kép. Folyamatosan lejt a pálya és mire Kenesére érünk. már a vízszint közelében halad vonatunk. A tóparti településeken szép rendezett minden, de talán kissé kihaltak a nyaralótelepek, legalábbis ahhoz képest, hogy augusztus közepe van. Bár az is igaz, hogy hideg rekordok dőltek meg az elmúlt napokban. De azért vannak a strandokon és a vízben is vannak néhányan. A fürdéshez kellett némi elszántság, mert 19 fok körül volt aznap a vízhőmérséklet.

A Balatonig alig voltunk a vonaton, de a tó mellett egyre több a felszálló, minél közelebb érünk Füredhez. Allsóőrsön is van öt perc tartózkodásunk, a Tapolca - Budapest gyorsot vártuk meg. Ez vonat hét, többnyire csúnyán összebarmolt, By kocsiból állt és az M43 2305 húzta. Amikor elindulunk, tűnnek fel az alsóőrsi fordítókorong maradványai. Ezt akkor használhatták, amikor közvetlen vasút volt innen Veszprémbe.

Balatonfüreden, a végállomáson, meglehetősen sokan kászálódunk le a vonatról. Az állomás egy túlméretezett szocreál épület. De szép rend van és minden információt könnyen megtaláltam, ami a továbbutazáshoz kellett.



Balatonfüred

Mielőtt a kikötő felé indultam, az állomáson jól megjegyeztem a hajó indulását, 15:20. A várost árszelő 71-es útig nem túl érdekes a séta a kikötő felé, de csak pár percig tart és a főút után már sokkal hangulatosabb az út. Éhes voltam és szomjas, erősen bíztam benne, hogy találok valami büfét, ahol gyorsan ehetek, ihatok valamit. Haloványan rémlett is emlékeimben egy-két étel-, itallelőhely a kikötő felé vezető úton. Hát evő-, ivóhelyben nincs is hiány, de a kínálat erősen átstrukturálódott, a vendéglátóipari egységek megszépültek és mindenhol kényelmes asztalok várják a betérőt. Nem mondom, hogy nem volt közöttük kedvemre való, de azt hittem nincs időm leülni, tehát tovább ballagtam. Gyanítottam, hogy a kikötő körül sem lesz alkalmas hely és úgy is lett. De szerencsére bornapok vannak Füreden és bódékat, padokat és asztalokat fedezek fel a tóparti sétányon. Kicsit már kifutottam az időből, ezért rögtön első evőhelyre betérek és gondolkodás nélkül halat kérek. A halak ott sorakoznak a pulton és mint később kiderült nem csak egy-két percet töltöttek ott. De azért megettem, de közben arra gondoltam, hogy az orfűi strandon sokkal, de sokkal finomabb volt a hal, nem is beszélve a tálalásról. Evés közben hallom, ahogyan a büfések a kuncsaftok fura tulajdonságairól és anyagias természetéről beszélgetnek. Talán ők is hungarikumok ? Bár lehet, hogy a görögök kocsmárosoknál is ez a téma, csak ott nem értem a szót.

A borosoknál is kevesen vannak, a műveltebbek elegánsan a talpánál fogják a poharat. Egy másodperc habozás után fröccsöt kérek, a kiszolgáló lány megkérdi, hogy mennyi bor és szóda is az ? De a fröccs igen finom volt, ami nem csoda, mert helyi olaszrizlingből készült.

A fröccs után irány a kikötő. Siettem, mert úgy emlékeztem 15:10 az indulás. De a hajó csak 15:30-kor indul, úgyhogy meglassulok. Veszek jegyet, 1.020 Ft volt Siófokra. A kikötő egy földnyelv végén van, most már tényleg nincs idő visszamenni fröccsözni, a kikötőben meg csak egy puccos söröző működik, úgyhogy inkább túrórudival kényeztetem magam. Egyszerű hozzájutni, két automata is rendelkezésre áll.



Balatonfüred - Siófok

Isten szépet és jót teremtett, amikor a Balaton született. A tó gyönyörű, a víz színe miden szögből a zöldeskék más-más árnyalatát mutatja. A part menti táj változatosságával kápráztatja el az utazót. És most ne is szóljak a balatoni borokról, dicsérjem csak a Balatont körbeölelő vasút szépségeit. Bár most éppen a Füred katamarán fedélzetéről bámulom a tavat, miközben illatozó kávémat kevergetem. A táj harmóniáját csak egy apró epizód zavarta meg. Amikor a Füred katamarán elhagyta Balatonfüred kikötőjét, ugyankkor támad arra dolga a Lillafüred nevű kishajónak. A karcsú motoros-vitorlás elég közel jött a nagyhajóhoz és utána meg egy fura manővert mutatott be a katamarán orra előtt. Nem ismerem a vízi kreszt, úgyhogy csak a veszáyles megközelítés kifejezés jutott eszembe, mindenesetre néhány percig a magyar közutakon éreztem magam.

A napsütés igyekszik bepótolni az elmúlt borús napokat. Az út ötven perc, szépen megpirulnak, akik a felsőfedélzeten ragaszkodnak székükhöz. Merthogy elég sokan vagyunk, több az utas, mint az ülőhely.



Siófok

Az állomásra a bazársoron keresztül jöttem a hajótól. Nem vagyok barátja a bazároknak, de meg kell mondjam a bazársor is sokat fejlődött önmagához képest. De azért megkönnyebbültem, amikor elértem az állomást.

Siófok állomás az út legkellemesebb meglepetése. Az épületet igen szépen újították fel és az állomáson étterem is működik, sok helyen még a régi Utasellátó felirat is megmaradt. Nagyon ritka madár ma már Magyarországon a vasúti étterem, úgyhogy nem csoda, hogy megdobbant a szívem. Közelebbről most nem néztem meg, inkább jegyvásárlás után az állomáson bóklászva várom a pesti gyorsot.

Az is meglehet, hogy Siófok állomás úgy stílustévesztés, ahogyan van, de abban teljesen biztos vagyok, hogy kellemes és érdekes színfoltja a magyar vasútnak. A pénztárcsarnokban két pénztár működik. Vannak percek, amikor egyik előtt sem áll senki. Ennek ellenére a két hölgy rendületlenül ül szolgálati helyén. Lehet, hogy igazságtalan voltam a MÁV pénztárosokkal Kelenföldön ? Igen, az voltam. Hiszen ha jobban belegondolok, vidéki állomásokon inkább a normális viszonyokat tapasztalom.



Siófok - Bp.Déli pu.

Mentrendszerint ékezik a 8503 sz. Nagykanizsa - Bp.Déli gyorsvonat. V43 1148, 10 kocsival. Manapság ritkán látok ilyen szép hosszú vonatot. Pedig a múlt században ez volt a tipikus, nem emlékszem, hogy akkoriban 1-2 kocsis vonatokra Szili jutott volna. A kocsik: By, Bhv, Bhv, Bo, By, By, Bhv, By, Bhv, BDh. A vonat végére szállok fel, ezesetben a 8., By kocsiba, mert a végén a Bhv-ban egy iskolás csoport utazik, a biciklis kocsihoz meg nem volt kedvem. A kocsi viszonylag egyben van, egy-két négyes még üres. A Balaton parton mindenhol van leszálló is, felszálló is. A tópart után már nem nagyon változik a közönség.

Az nem sokat jelent, hogy némely vonatot gyorsvonatnak hívnak a Balaton mellett. Mert úgy tűnik, hogy minden vonat mindenhol megáll. Gondolom ennek az egyvágányú pálya miatti vonatkeresztek is oka. De azt már nem igazán értem miért állunk meg olyan sok helyen Szabadbattyán után. Ez arra biztosan jó, hogy a Szili bebizonyíthassa, hogy simán elboldogul a tíz kocsis szerelvénnyel.

A totyogós tempó talán nem is zavar a Balaton mellett, mert a táj szépsége leköti figyelmemet. Ám a Kiscséripusztán töltött hosszú percekért már nem kárpótol a táj. Innen mintegy hét perces késessel megyünk tovább. Még Székesfehérvár-Repülőtér megállóhelyen is megállunk, igaz nem feleslegesen, mert két útitársunk itt szállt le a vonatról.

A vonatozás vége is tartogatott izgalmas perceket. Kelenföldön várunk indulásra, amikor megérkezik a szomszéd vágányra a dunaújvárosi személy. A vasutasok fütyülnek, integetnek, indulunk. Meglepetten veszem észre, hogy a dunaújvárosi személy is indul a Déli felé a szomszéd vágányról. Roppant érdekes volt néhány méter távolságról nézni a másik vonat mozdonyának nyomulását. A másik mozdony, a V43 1188, hol elmegy mellettem, hol meg egy kicsit lemarad. Mikor az alagútba érünk, már a másik vonat egyik kocsija robog mellettem. Nagyon szűk a Déli alagútjának űrszelvénye, nem kéne nagyon kinyújtóznom, hogy megérinthessem a mellettünk haladó vonatot.

 

 E-mail: vonatozasaim@vonatozasaim.hu