Debrecen - Nyírábrány - Debrecen   Vonatozás 2004/14, 2004.08.08. vasárnap

Nyírábrány, vasárnapi ebéd után

A debreceni állomáson vasárnap délutáni csúcsforgalom van, sok az utas a csarnokban. Ha jól láttam az összes pénztár dolgozik és nincs sorban állás. Az állomás szép rendes, de a WC nem az igazi. (Használati díj 50 Ft.) És bizony az állomási kocsma is elég gyenge.

Eredetileg csak a nagyállomáson akartam körülnézni, kipihenni a vasárnapi családi ebéd fáradalmait, de az állomáson megjött a kedvem egy kis vonatozásra is. Éppen Nyírábrány felé indul vonat, arra még úgysem jártam, úgyhogy megvettem a menettérti jegyet, 30 km, 476 Ft.

Nemzetközi személyvonat érkezik Valea lui Mihai felöl: M41 Bp, Bp, Bhv, Bzmot - ez utóbbi jött a határ másik oldaláról. Nyírábrányban a menetrend szerint 35 perc volt a vám és útlevél vizsgálatra az összekapcsolásra. A Studenkában relatíve többen vannak, mint a többi kocsiban. Féltem, hogy Studenka lesz a nyírábrányi vonat, de szerencsére ez a vonat indul vissza, a Bzmot nélkül, 6836-ként. Bzmot eldöcög, az M41-es körbejár és máris indulásra kész a vonat: M41 2174, Bhv, Bp, Bp.

A vezér még vet egy gyors pillantást az összekapcsolásra és 16:52-kor nekivágunk a távnak. Az utolsó kocsiban utazok, ezt a kocsit valamikor Ap-nek hívhatták (azaz első osztályúból lett visszaminősítve) és viszonylag jól egyben van. Ez igaz a másik Bp-re is, egyikben sem láttam nyomát a vandalizmusnak. (A Bhv-ban nem voltam, de kívülről az is elfogadható volt.)

Elég kevés az utas. A pálya elfogadható, csak a vége felé lassul le a vonat, de már ott is jó pár betonalj oda van készítve a javításhoz.

Nyírábrány állomáson négy kocsivizsgálót számolok és természetesen külön ember jön le- és felakasztani a gépet. És forgalmista, pénztáros és valószínűleg váltókezelők. A mi vonatunkon kívül csak néhány teherkocsi álldogál az állomáson. Titokban reménykedtem, hogy lesz itt valami mozgás, esetleg CFR mozdony, de semmi vasúti mozgás. A határőrség is szép létszámmal képviselteti magát az állomáson és környékén, de ezt jobban el tudom fogadni, mint a vasutasok tömegét a pillanatnyi forgalom tükrében.

Leszállás után egy csomó utas gyalog indul a határállomás felé, bennem is felvetődött, hogy legközelebb átsétálok és megnézem Valea lui Mihai állomást. Később megnéztem a menetrendben, a két állomás között 9 kilométer a távolság, úgyhogy ettől inkább egyenlőre eltekintek. Vonattal átmenni sem egyszerű, minimum 20-20 perc a határátlépés mind a két oldalon. Még három román határátmenetben nem vonatoztam, többek között a határátlépési tortúra miatt.

Visszaútban több az utas, Debrecenig bő félig tellik meg a szerelvény. Viszonylag kulturált a környezet és az utazó közönség is.

Debrecenben a bejárati jelzőn vörös fény, a mozdony túlmegy rajta, az első kocsi elejénél van a jelző árboca amikor megállunk. Nem tudom milyen jelzésre indultunk tovább, de az biztos, hogy a jelzőn végig csak vörös fény volt látható.

A nagyállomás előtt buszra szállok, egy Neoplan Metanbus áll be a megállóba. A busz belseje szép és kulturált. Minden ülőhely melett van leszállás jelző. Irigykedve nézelődök, ég és föld a különbség a mi szakadt 6-os és 86-os buszainkhoz képest. Úgy látszik Debrecen közelebb van Európához, mint Óbuda.

Összeségében ez egy kellemes vasárnapi ebéd utáni vonatozás volt.