Bp.Déli - Székesfehérvár - Pusztaszabolcs - Bp.Déli
  Vonatozás 2004/26, 2004.11.20. szombat


Egy kis novemberi vonatozás


Nagyon régen voltam vonatozni, utoljára szeptember közepén Oroszlányba. (Nem számítva a szolnoki megélhetési ingákat és gőzmozdony grand prix-t.) Most se céloztam túl messzire, a 44-es vonalat néztem ki erre a tél eleji szombat délutánra. Ebben a században eddig még nem vonatoztam Fehérvár és Pusztaszabolcs között. Nem számítottam nagy dolgokra, így nem is csalódtam.

Pedig izgalmasan indult az utazás, már ami az időjárást illeti. Hideg szél fújt és szállingózott a hó. Az érkező vonatok eleje elég rendesen be volt takarva a fehér hólepellel.

Szombat dél van, a Déliben sorok állnak a pénztárak előtt. Kisétálok az automatákhoz, ott csak egy csöves ténfereg. Az automata természetesen csak másodszorra fogadja el a kifogástalan állapotú ezres bankómat. A sikertelen azonosításról piros, apró betűs szöveg tájékoztat a zsúfolt képernyő közepe táján. Cserébe a jegy viszonylag olvasható. (Mátrix nyomtatóval sötét sárgára ! Ó egek !) A 67 km-es jegy 594 forintba került.

Elég kellemetlen idő van a sínek között és a szerelvény is kezd lassan megtelni, így inkább felszállok a második kocsiba. A 13:00-kor Nagykanizsára induló 854-es gyors szerelvénye különben így állt össze: V63 034, AB, 4 * Bko, Ao. A kocsik meglepőn jól néznek ki a MÁV viszonyokhoz képest. Kívül-belül alaposan ki vannak takarítva és ahol lehetett a vandalizmus nyomait is eltüntették.

Elég sok az utas, Kelenföldön gyakorlatilag megtelik a vonat. Hatan ülünk a hat személyes fülkében. Kényelmesen elférünk. A folyóson elment egy-két helykereső ember, de álló utast nem láttam.

A Déliben még esett és fújt, a Camponánál már sütött a nap. Egész délután látványos felhőképek sorakoznak a táj felett.

A fülkeajtó mellett ültem a menetiránnyal szemben, az ajtón egész úton jött a térdemre a hűs levegő. Ettől eltekintve jó összbenyomással szálltam le Székesfehérváron.

---

Székesfehérvár állomáson viszonylag sok vonat álldogál, de minden darab régi ismerős, nem tudnak izgalomba hozni. Inkább bemegyek a felvételi épültbe. Három pénztár van nyitva, alig van utas, semmi sorban állás. Pusztaszabolcsig 30 km-es jegyet kapok 238 forint ellenében.

Betérek a füstös és gépzenétől hangos állomási kocsmába egy fröccsre. A pult közelében nézelődök a poharammal a kezemben. Van forgalom és van borravaló is rendesen. Elképedek, hogy mennyi jattot kap pár percen belül a nem túl szép csapos lányka. Mintha csupa Csekonics látogatná ezt az ivót.

Az egyik vendéget korábban az aluljáróban láttam, a kukák tartalmát vizsgálgatta. Most ivott egy felest és barátaival üldögél és beszélget az egyik sarokban.

---

Kocsma után kiballagok az utolsó peronra, Bz tipusú vonatpótló vonatok totyognak ide-oda. A Pusztaszabolcs felé 14:37-kor induló 4425-ös vonat szerelvénye: Bzmot 348, BDzx, Bzx.

Elöször a hátsó panorámát célzom meg, de elég gusztustalanul néz ki, a hátsó ablak is össze van barmolva. A középső kocsiban nincs senki, marad a motor. Ez elfogadható állapotú. Indulásnál a helyek nagyobik fele el van foglalva.

Indulásig az állomáson álló tehervonatokat nézegetem az ablakon keresztül. Szokatlanul sok teherszerelvényt látok, majdnem annyit mint a régi szép időkben egy gyengébb napon.

Végre elindul a Studenka, vagyis hát a Bz. Mert már nem hívom Studenkának a Bz-t, mert csinálnak abban a Studenka szót is tartalmazó nevű gyárban igazi vonatokat is.

Szóval megy a Bz Pusztaszabolcs felé. Börgöndig elfogadható a pálya minősége és a tempó. Börgönd bejáraton meglassulunk, van idő megnézni a Szabadbattyán felöl becsatlakozó síneken a rozsdát. Régóta nem járt vonat arra.

Börgönd állomáson is látszik, hogy nem csak néhány Bz szerelvényes forgalomra tervezték. Sok hosszú és üres vágány emlékszik a régi szép időkre, amikor még sok igazi vonat járt arra.

Ma az állomáson drasztikus sebesség korlátozás van érvényben. Továbbindulva is sokkal lassabban haladunk, mint Börgönd elött. Olyan 30 km/óra körüli tempóban imbolygunk a síneken. A kalauznő egész úton nem tudott időt szakítani arra, hogy megnézze a jegyeket. Pusztaszabolcsig ki se jött a vezetőfülkéből, ahová nyilván halaszthatatlan és bokros teendői szólították.

Az egész úton egy gyönyörű állomás épület tetszett a legjobban. Sajnos botor fejjel nem jegyzetem fel a nevét, talán Seregélyes lehetett az.

---

Pusztaszabolcson a pusztulóban lévő állomáson egy régi emlék bukkant elő: nem találtam a WC-ét. Nem tudom mikor történt ez, nem találtam írásos nyomát. Akkor ittam valamit az elfogadható kocsmában és utána nem találtam a WC-ét. Pontosabban találtam egyet, teljesen véletlenül, egy használaton kívüli, elhanyagolt épületrészben kutakodva. Ez a régi, ottfelejtett WC talán egyszer régen a resti része lehetett. Most le van zárva az az épület rész és két mobil WC van az épület végénél.

De most csak jegyet veszek a nosztalgiázás után. Kelenföldig kértem, 386 forintért kapok egy 50 km-es, kisméretű, vékonypapírú jegyecskét. Ez még olyan, mint a régi szép időkben.

15:44-kor indul a 4213-as személy a Délibe: V43 1379, BDh, 6 * Bhv. A szerelvény vége áll az állomás épület előtt, az utolsó kocsitól indulok az összebarmolt, szutykos Bhv-k mellett egy olyat találni, ahol legalább ki lehet látni az ablakon. Egy idő után elfogy a peron a szerelvény mellől, a vonatban megyek tovább. Végül szerencsém volt és találtam egy kocsit, amit nemrégiben tettek rendbe. Ez a kocsi egész úton a legnépszerűbb. Úgy látszik az emberek szívesebben utaznak egy rendes kocsiban, mint egy összebarmoltban. Gáláns utasok vannak, odaadják a pénzt és nem kívánják terhelni a kalauzt a jegyírással. Sőt az egyik utas (Csekonics ?!) még az aprót sem kéri vissza. Ez azért elég ritka, általában jobb megoldásokat szoktak találni az utasok, hogy mindenki jól járjon, kivéve persze a MÁV-ot.

Útközben a kocsi folyamatosan telik meg, ám Budatétény megállóban szinte kiürül. Ezen először egy picit meglepődtem, de nyilván mindenki a Camponába ment. Nem is értem miért nem hívják inkább Camponának ezt a megállót. (Ráadásul emlékeim szerint nem kizárt, hogy ez a megálló csak a Campona kedvéért létesült. De ez nem biztos.)

---

A magyar vasút egyik vonzó érdekessége az egymás melett futó fehérvári és pusztaszabolcsi vonalszakasz. Csak érdekességképpen az első néhány állomás:

30 Budapest-Székesfehérvár-Nagykanizsa 40 Budapest-Pusztaszabolcs-Pécs
   0   Budapest-Déli pu.
   4   Budapest-Kelenföld
   8   Budafok-Albertfalva
   9   Budafok-Belváros
 16   Nagytétény
 18   Nagytétény-Érdliget
 20   Érd alsó
 24   Tárnok
   0   Budapest-Déli pu.
   4   Budapest-Kelenföld
   9   Budafok-Belváros
 11   Budafok-Háros
 12   Budatétény
 16   Nagytétény-Diósd
 19   Érdliget
 20   Érd felső
 23   Érd
 28   Százhalombatta

Izgalmas hely Budafok belváros, két vasútvonal egy megálló. De az is nagyon izgalmas látvány amikor egy vonat elrobog a másik vonal állomása mellett. Ilyen állomás a 30-ason Budafok-Albertfalva, 40-esen Budafok-Háros. Ezután kifelé már kicsit eltávolodik egymástól a két vonal, hogy utána Érd magasságában a két vágányú 40-es átmehessen az egyvágányú 30-as felett. A hab a tortán az Érd elágazás - Tárnok szakasz. Hja barátaim, az ősök jól kitalálták a magyar vasutat !

---

Na de ma a nap "legizgalmasabb" produkcióját a BKV adta elő. Egy 60-as busz a Batthány téren pont úgy romlott el, hogy elállta a többi busz útját is a buszvégállomáson. Amikor felfigyeltem a dologra, a szerelők már megbontották a csuklós Ikarusz busz középső tengelyét a kerék közepén. Azt hiszem az egyik féltengelyt (?) húzhatták ki onnan. A beavatkozás következtében néhány liter olaj kifolyt a gépezetből. De a busz így sem bírt elmozdulni a többi busz útjából. Erre szétszedték a másik oldalt is, onnan is kihúztak egy méteres tengelyt. A sofőr ismét megpróbált odébb állni, egy darabig eltökélten nyomta a gázpedált. El nem tudom képzelni mire számíthatott, mert már mind a két féltengely (?) ki volt húzva. Végül is egy másik busz tologatta félre a meggebedt darabot. Ezután a forgalom rövidesen helyreállt, bár volt még egy kis fennakadás, mert időközben megérkezett egy üzemzavar elhárító, aki röpgyűlést tartott, de viszonylag hamar rájött, hogy inkább el kéne indítani egy buszt.

Közben legalább egy mentesítő busz is volt. Ez csak azért érdekes, mert miután az utasok beszálltak, a sofőr lendületesen behajtott arra az útszakaszra, amit a rossz busz eltorlaszolt. Némi töprengés után megpróbált kitolatni, miközben majdnem összetört egy várakozó taxit.

Szóval zajlott az élet. Egyébként meg hideg volt.