Gullner Pages
|
Vonatozásaim Németországban
Németországi vonatozásaimat három fejezetre osztom:
Vonatozásaim az NDK-ban
Az 1983-as NDK-ról a két legfontosabb emlékem az egész ország szürkesége és az elképesztő sűrű vasúti hálózat. Minden falunak hatalmas állomása volt, nem is beszélve a városi pályaudvarokról.
Repülővel érkeztünk Berlinbe, a Schönefeldi repülőtérről S-bahn vitt be a városba. Az rögtön nem tetszett, hogy az S-bahn nem a repülőtér épülete mellől indult, hanem kb. 200-300 métert gyalogolni kellett, illetve busz is ingázott a repülőtér és az állomás között. De az S-bahn-t úgy ahogy volt igen tetszetősnek tartottam, látványosan hálózta be Berlint. A tipikusan nagy állomások közül a kivétel az Ostbahnhof, ami tulajdonképpen a kelet berlini főpályaudvar, néhány átmenő vágány a csarnoktető alatt. Ezért azután a vonatok nagy része elővárosi állomásokról indult. Ezek az elővárosi állomások jól össze voltak kötve az S-bahn hálózattal.
Berlin után Erfurt következett, onnan két kirándulás Saalfeld és Meiningen felé. Mindenfelé sűrű vasúthálózatot és működő vasutat tapasztaltam. Minden nagyobb településen volt modellvasút bolt, bár a kínálat nagyon szegényes volt.
A kirándulás utolsó állomása Lipcse volt. A Lipcsei főpályaudvar a vasút történetének egyik csúcsa, fejállomás huszonvalahány vágánnyal a fedett csarnokban.
Lipcséből fekvőkocsiban utaztunk haza. Nem lehetett igazán nyugodtan aludni, mert lépten-nyomon jött valami határőr vagy vámos. Az NDK vámos modell mozdony iránt érdeklődött. Ez kicsit furcsa volt, mert jó néhány modellvasút boltban jártam, de összesen két helyen lehetett volna mozdonyt venni, az egyik helyen egy szertartályos kis gőzös, a másikban egy kéttengelyes villanygép modellje volt kapható. Ezért a két nem túl izgalmas mozdonyért ilyen felhajtást csapni ?!
A következő évben Svédországban jártunk, Berlinbe repülőgéppel érkeztünk és itt kezdődött a Vonatozás Svédországban és Norvégiában című fejezet.
Utoljára 1987-ben vonatoztam az NDK-ban. Anyám és Apám utazott Svédországba, őket kísértem el Berlinig. Nem foglaltunk előre szállást, nem is találtam sehol szabad helyet, végül Anyám talált egy menhelyet, ott aludtunk. Másnap Anyámék indultak tovább Mamó felé. A malmöi kocsi a nyugati városrészből érkezett volna, de erősen késett és feszült volt a várakozók hangulata. Amikor végre megjött, az ideges tolongásban Anyámat kisebb baleset érte, valamelyik derék magyar ember úgy meglökte, hogy lecsúszott a lába a peronról és lecsücsült a peron szélén. Nagyobb baja Istennek hála nem történt, de csúnyán beütötte a lábát és összetört a nála lévő ital, ami jól tönkretette a kabátját. Nyomasztó pillantok voltak, jól leszerepeltem, mint segítő kísérő.
A malmöi kocsi tele volt részeg svédekkel, a svédek odahaza igen szolid, szabálytisztelő emberek, de mihelyt átlépik országuk határát, lehullanak róluk a bilincsek és mindent elkövetnek, hogy bunkóbbnak látszódjanak, mint az adott ország polgárai.
Miután Anyámék elindultak Malmö felé, és Magdeburg felé vettem az irányt, de nem élveztem a vonatozást, végig nyomasztottak a berlini kalandok.
Az NDK vasút pár év alatt sokat hanyatlott, nem volt egy pontos vonat és az egész ország sokkal slamposabb lett. Lehet, hogy ez már a szovjet rendszer megdőlésének a jele volt.
Magdeburgban karácsonyi vásár volt. én nem igazán voltam karácsonyi hangulatban, de legalább lehetett kolbászt enni és snapszot inni a bódékban. Másnap Lipcsébe indultam, onnan repülővel haza.
Vonatozásaim az NSZK-ban
1989-ben Kölnben voltam egy kiállításon. Köln belvárosában kiválót alkottak a németek, nagyszerű gondolat volt a főpályaudvart a dóm mellé építeni, így számomra az egyik legcsodálatosabb városkép született meg. A kölni dóm gyönyörű épület és a főpályaudvar is nagyszerű a maga területén. Az átmenő vágányokat pompás csarnok fedi be. A forgalom óriási volt, öt percenként indultak a legkülönfélébb vonatok az ország minden pontja felé. Én Düsseldorfba indultam a szabadnapomon.
Korábban Düsseldorfot a Ruhr-vidék szürke iparvárosának gondoltam, de egy szép tiszta, virágos városba érkeztem. A belváros talán még szebb is volt mint Kölné, eltekintve persze a kölni dóm környékétől. Düsseldorfból Aachenbe mentem, itt nem nagyon volt idő körülnézni, indultam vissza Kölnbe. Ez a Köln - Düsseldorf - Aachen - Köln háromszög közel 100 márkába került, ami nagyon sok pénz az én viszonyaim között.
Kölnbe repülőgéppel érkeztünk, visszafelé is repülőjegyünk volt. Óriási szerencsémre visszaúton a repülőjegyünk Köln és Frankfurt között a Lufthansa Airport Express-re volt kiállítva. Ez egy igen vonzó módja a repülésnek, vonat közlekedett a Düsseldort - Köln - Bonn - Frankfurt útvonalon Lufthansa járatszámmal.
Indulás előtt nem volt becsekkolás, egyszerűen felszálltunk a csomagjainkkal együtt. Fülkés kocsiba szálltunk, a csomagok számára külön fülke volt kialakítva, amit útközben zárva tartottak. A kocsi belső tere igényesen volt kialakítva és nagyon kényelmes volt. A bonni "felszállás" után ételt és italt szolgáltak fel, pont úgy mint a repülőgépen.
A vonat a Rajna völgyében robogott, többnyire 200 km/órás sebességgel. Azóta sem mentem ilyen gyorsan vonattal.
Bonn után a vonat a frankfurti repülőtér valamelyik alsó szintjén állt meg. Itt már a bőröndjeink nélkül szálltunk ki, még az érkezés előtt átvették a csomagokat a sztyuárdeszek. Ez a vonat azóta már megszűnt, de a Lufthansa Airport Express szolgáltatás tovább fejlődött a DB és az LH együttműködésével.
Vonatozásaim az újraegyesült Németországban
1. 2004.06.22. Berlin Schönefeld - Dresden Hbf - Dresden Neustadt - Zittau
2. 2018.06.05. Berlin Hbf. - Frankfurt am Oder (- Poznan)
3. 2004.10.12. Frakfurt Flughafen - Frankfurt am Main Hbf. - Giessen
|