Gullner Pages
 Óbuda - Piliscsaba - Óbuda
 Vonatozás 2 / 2005.01.12. szerda
Piliscsaba, ködben a sínek mellett

Ez az epizód tulajdonképpen az Egészségügyi séták sorozat része, e sorozat harmadik fejezete, az előző eü. séta Kiskörösön volt. Jelen eü. sétámat egy kis Desirózással kombináltam.

Óbuda állomáson a megszokott rend fogad. A térfigyelőkamerák már régebben feltűntek, de a váróteremben eddig még mintha nem láttam volna. Zavarba is jöttem a kukkolástól, kimentem inkább a vágányok közé várni a vonatot. Először Esztergom felöl érkezik a dupla Desiro szerelvény, azután rögtön jön az én vonatom, szintén dupla Desiro, a 006-os és a 007-es. Unalmas szabályosan megy minden. Pontos a vonat, az utastájékoztatás korrekt az állomáson is és a vonaton is. A hátsó részben utazok, nagyjából tele van, bár néhány ülést táskát, kabátok foglalnak el. A helyzet nemsokára megváltozik, mert Pilisvörösváron sokan leszállnak.

Az idősebb kalauztól veszek jegyet, géppel csinálja. Valami újabb ketyerével van felszerelve, már nem mátrix nyomtató van benne, mert csendben jön ki belőle a jegy. (20 km, 170 Ft)

Piliscsaba sokkal szebb arcát mutatja a vasútnak, mint a 10-es főúton autózóknak. Sokszor utaztam már át rajta, de nem hiszem, hogy túl sokszor leszálltam volna itt. Körbe egerészem az állomást, a télies hűvös köd ellenére kellemesnek találom a környéket. A sínek mellett indulok egészségügyi sétámra. Úgy tervezem egy óra alatt visszaballagok Pázmáneum megállóig. De előtte még megváltom a jegyemet. Magam előtt sem teljesen világos, hogy miért itt vettem meg a jegyet, az meg pláne nem, hogy miért pont Aquincumig ?! Kisméretű, vékonypapírú jegyet kapok, 30 km, 248 Ft, az ár kézzel átjavítva.

---

Szóval irány Pázmáneum. Vonzóan szép, fasorral szegélyzet, utcák keresztezik a vasutat, de most kitartok a sínek mellett, majd legközelebb megnézem hová vezetnek a fasorok. Tehát megyek a sínekkel párhuzamos kövezetlen utcán és szorgosan tekergetem a fejemet. Köd van és csend, távolról szűrődik át a 10-es út zaja. Egyszer egy nagyon erős kamion hangot hallok. Biztos voltam benne, hogy nem lehet vonat, de tévedtem. Pár perc múlva M41 bukkan elő a ködből és húz el Esztergom felé néhány Bhv kocsival. Nagyon jó helyen állok, az utca egy kicsit lejebb van, mint a sínkorona. Szép látvány amikor eldübörög mellettem a dízel gép.

Átgyalogolok Klotildliget megállóhelyen. Klotildliget után romantikusabbá válik a út. Eddig a házak között halad a vasút és mellette az utca, itt azonban elfogynak a házak és a kövezetlen utca is egyre inkább földút. Azután már az sem, egy ösvényen haladok az erdőben, a vasúttal nagyjából párhuzamosan, 10-20 méter távolságban. Négy óra felé jár az idő, lassan sötétedik a ködös erdő. Az is megfordult a fejemben, hogy visszafordulok, amikor az út erősebben elkanyarodik a sínektől. De alapvetően tetszik az erdei séta. Érdekes, hogy a vonatból nem tűnt fel, hogy itt nincs út. Pedig erősen figyeltem, amikor jöttem. Bár az is igaz, hogy ablakból én a vasút másik oldalán terveztem visszasétálni ezen a darabon. Még egy ok, hogy majd ismét jöjjek.

Nagy csend van az erdőben, az ösvény minden dombocskára felkapaszkodik. Egy ilyen dombocskáról veszem észre az erdőn keresztül a pázmáneumi peron csücskét. Már nincs sok idő a kinézett vonat indulásáig, de tovább kell menni előrefelé. Nem létezik, hogy nincs ösvény az egyetem felé, bizakodtam. Mert a sűrűn átcsörtetni végkép nem volt kedvem. És persze volt egy kis ösvényecske, ami a peron felé ágazott le.

A vonatra váró hölgyek a szemük csücskéből figyelnek, amikor kicsörtetetek a sötétedő erdőből és a síneket keresztezve fellépek a peronra. Mert a várakozó utasok döntő többsége nő. Ez nem csoda, mert ahogyan visszaemlékszem jóformán csak nők szálltak le amikor kifelé jöttem.

---

Lassan itt lenne az ideje a vonatomnak, de Pest felöl bukkan fel egy Desiro szerelvény. A hölgyek felszálltak és a vonat elment. De újabb női személyek bukkannak fel. Pest felé mintha alacsonyabb lenne a korátlag.

Szólóban érkezik Piliscsaba felöl a 009-es Desiro, normálisan tele van. Jön a kalauz, a mellettem állótól elveszi a pénzt, kezeli az én jegyemet, azután ismét kasszíroz, de jegyet most sem ad. Egyedül én vagyok zavarban.

Pilisvörösváron hosszasan dekkolunk. Valaki közben használja a WC-t. Ennek következtében egy nyomós érv terjed a levegőben, rávilágítva az egyterű motorkocsik egyik gyenge pontjára. Az ajtó mellett állok, nyomkodom a zöld gombot. A nyitott ajtó és a klíma végül diadalmaskodik a kocsi levegőjének környezeti terhelése felett.

16:50-kor szállok le Óbudán. A vonat csak 16:54.kor indul tovább. Azt hittem késés van, de a menetrendből úgy tűnt ki, hogy a vörösvári és az óbudai várakozás is menetrendszerű volt.

---
Összefoglaló:  
 E-mail: vonatozasaim@vonatozasaim.hu