Gullner Pages
 Bp.Nyugati - Szolnok - Hatvan - Bp.Keleti
 Vonatozás 3 / 2005.01.14. péntek
Szolnok - Hatvan

Címszavakban:

---

Minden mint szokásos. Talán csak a 20. vágányon álldogáló szolnoki posta inga kocsijai koszosabbak kívülről a szokottnál. Szépen süt a téli nap, most kivételesen a bal oldalon foglalok helyet. Egész úton nem láttam Pest felé közlekedő tehervonatot, leszámítva egy jóformán üres ROLA vonatot. Ezen kívül még egy ellenvonatra figyelek fel, Budai út megállóban egy hagyományos ingával találkozunk.

Eseménytelen út után kis késéssel érkezünk Szolnokra. Aki ettől többre részletre kíváncsi, lapozzon vissza 2004-re, ott hegyeket írtam a 2522-esről, amit tavaly még 2512-esnek hívtak.

---

Szolnokra tipikusan dolgozni járok, erről azonban eddig nem írtam. De most egy kínos dologba bonyolódtam. Arról próbáltam meggyőzni szolnoki barátaimat, hogy a C nyelv egy remek eszköz olyan programok írására, amelyek viszonylag könnyen adaptálhatóak különféle hardverekre. Ahogy elnéztem az arcokat, nem nagyon hitték el ezt nekem. Az teljesen biztos, hogy a legjobb porszívót sem tudnám eladni nekik ...
A beszélgetés súlya még akkor is nyomasztott, amikor a télies napsütésben az állomás felé baktattam.

---

Munka gondjaimmal a fejemben értem ki a szolnoki pályaudvarra. Az állomáson és környékén nyüzsögnek a diákok. Eredetileg Vámosgyörk felé szerettem volna menni, de a megélhetéssel elment az idő. Némi tipródás után Hatvanba veszek jegyet. Elég hosszú sorok állnak a pénztáraknál, de jól halad a dolog, senki nem kér számlát. Utánna begyömöszölök egy nem túl szimpatikus húsos szendvicset a peronon, a fröccs viszont jól esett. Tulajdonképpen nem szeretem ezt a peron büfét, de valahogy mindig itt kötök ki, valószínűleg azért, mert itt legalább vonatokat látok evés/ivás közben.

A hatvani személy első kocsijába szállok. Meglepően üres. Végül én is egy kocsival hátrább ültem le, mert úgy éreztem, hogy egy illatos bácsi túl nagy környezeti terhelés számomra. A második kocsiban sokkal többen vannak, pedig hideg van benne, kabátban üldögélünk.

Öt perc késéssel indulunk, nem tudom miért. Előttem három ifjú EU polgár pezseg, szép, hímzett farmer nadrágokban. Többek közt üzleti ügyeiket is kitárgyalják, néhány 100 forintos tranzakciókról számolnak be egymásnak, jó hangosan.

Újszász felé már jó meleg van a kocsiban, kár hogy a kosztól nem lehet kilátni. Erre a szerelvényre is ráférne már egy alapos külső mosás.

Mintegy 2-3 perc késéssel futunk be Hatvan pályaudvarra.

---

Hatvan állomás méretes épülete előtt üresen árválkodik a mozdony szobor helye. Nem emlékszem már, milyen mozdony volt itt kiállítva, úgy rémlik egy toppancs. Most egész biztosan a vasúttörténeti parkban van, ami egyrészt helyes, de innen meg nagyon hiányzik. Meg az is bizonyos, hogy itt az állomáson sokkal többen csodálhatnák meg, mint ahányan a vasúttörténeti parkban megfordulnak.

Hatalmas ablakokon lehet belátni a várótermekbe. Utast nem látok, csak néhány hajléktalan fetreng a padokon. Később felfedezek néhány várakozó utast is, ők a folyosó padjain üldögéltek. Legtöbben a kocsmában vannak, sorba kéne állni, így inkább tovább ballagok.

A pénztárcsarnokban különös, terjedelmes installáció áll. Eredetileg a második világháború bombázások áldozatainak akarna emléket állítani. Ez alapvetően helyes, de a megvalósítás valahogy félrecsúszott és savanyú aktuál-politika szagot érzek körülötte. Nem igazán kéne a politikát behozni a vasútra, van itt probléma anélkül is éppen elég. A bombázások áldozatainak emlékét egyébként egy emléktábla is őrzi a falon.

---

A pesti szürke inga utolsó előtti kocsijába szállok fel. Ez a kocsi már elég szépen össze van karcolászva és firkálva de MÁV viszonyok között elmegy. Néhány utas van csak benne, vasutasnak gondolom őket. Egy-két perc múlva érkezik a salgótarjáni, majd a füzesabonyi személy, elég sokan szállnak át erre a vonatra.

A szomszéd vágányon az M40 240 ballag át néhány szlovák tehervagonnal. Szép mozdony, örülök neki, tetszik nekem a sok Szili után. (Ez utóbbi - valljuk meg, így egymás között - egyike a legigénytelenebb külsejű villanymozdonyoknak. Mondhatni csúnya doboz.)

A kocsiban barátságtalan hűvös van. Az ajtók csak a szerelvény elindulása után záródnak, gondolom csak a helyi automatika működött. Később ebben megerősített az, hogy amikor megálltunk a nyílt pályán, mindkét oldalon világított a zöld ajtónyitó gomb, azaz mindkét oldalon le lehetett volna szállni.

Ha lenne statisztika arról, hogy melyik vonalon jártam legtöbbet, valószínűleg ez a szakasz lenne az első. (Csak a történeti pontosság kedvéért: Bp.Keleti - Vámosgyörk.) A táj a téli este szürkeségében is otthonosan megszokott, de az emberek arca már nem ismerős, úgylehet idegen vagyok már erre.

Sápadtak az arcok a műfényben. Viszont útközben nagyjából kellemesre emelkedik a hőmérséklet.

Közeledünk a Keletibe. A dohányosok nem bírják ki a vonat megállásáig, már a váltókon rágyújtanak. Olcsó, aromás cigaretták füstjében szállunk le a Keletiben 17:36-kor. Ez gyenge negyedóra késés. A szerelvénynek már 17:35 el kellett volna indulnia visszafelé. Ott áll indulásra készen a sülysápi és a szolnoki inga is, egyiken sincsenek túl sokan.

A keletiben hömpölyög a péntek esti tömeg. A pénztáraknál hosszú sorokban pislognak a távoli pénztárablak és az óra felé az utasok. A gödörben egy ember vízzel töltött befőttes üvegeken szilofonozik, sokak érdeklődése mellett küzd a dallammal és a ritmussal, próbál ütemet tartani a magnóból szóló zenei alappal.

 

 E-mail: vonatozasaim@vonatozasaim.hu