Ünnep után
A mellékvonalak sorsa az utolsó választási harc egyik fontos csatatere volt.
A mindent elsöprő győzelem után az Orbán kormány az ellenség által korábban megszüneteltetett
mellékvonalak 27,42 százalékán újraindította a forgalmat, és ami legalább ennyire fontos, a menetrend
is sokkal jobb lett, már amennyiben jó stratégiának tekinthetjük az ütemes menetrendet egy kisforgalmú mellékvonalon.
Most ismét sötét fellegek gyűlnek a mellékvonalak fölé, durva vonatritkításokról
szólnak a hírek. És amennyiben igaznak bizonyulnak a kiszivárogtatások, például az Esztergom - Almásfüzitő
vonalon csak 2 vonatpár marad a mostani nyolcból.
Ami szerencse a bajban, a délutáni vonatpár még számomra is alkalmas időpontban
közlekedik majd. De az általam talán leggyakrabban használt fél kettőkor Esztergomból induló vonat valószínűleg
nemsokára ismét meg fog szűnni, ezért most azt célzom meg, kipihenendő a tegnapi nemzeti ünnepet.
Óbuda - Esztergom
Aquincum felső (11:40) - Esztergom (12:48) :
6342 024, 6342 012
Aquincum felső megállóban korrekt a hangos utastájékoztatás.
Kb. húszan szállunk fel itt. A vonat elég jól tele van, de az ülőhelyek minimum negyedét
így is csomagok foglalják el a második egységben.
Az utasok döntő többsége végig jött Esztergomig. Érkezés után kezdődhet
a kirándulás, kiadós séta az állomástól a belvárosig. Helyi járatos autóbuszt nem láttam,
csak egy városnéző minibusz szerelvény várja a kuncsaftokat, most éppen nem túl nagy sikerrel.
Esztergom
Az állomás rövid körbeszemlélése után megveszem a jegyet Komáromig.
Kicsit szokatlan, hogy sorba kell állni a pénztárnál. A többi utas Pest felé utazik
a perceken belül visszainduló Desiro párossal. Ma már mindenhol a vonat indulása előtti
percekben szokás kiérkezni az állomásra, így aztán alig van valamicske élet az indóházak
körül, és az sem csoda, hogy elsorvadt az állomási vendéglátás.
Egy virsli ebédet terveztem az állomási büfében, de csak hamburger
a kínálat. Régen ettem utoljára hamburgert, de itt nem is fogom többet megkockáztatni,
az biztos. Szerencsére a sör az finom.
A mellékhelység kulcsát egy vasutas kezeli, vigyáz a nemrég felszerelt
rozsdamentes szerelvényekre. Az elektromos hősugárzó rendületlenül dolgozik a meleg,
kora tavaszi napsütésben, de erre már nincs hatásköre a kulcsok őrének.
A Duna mentén
Esztergom (13:33) - Komárom (4:59) : Bzmot 336
Indulásnál kb. 14 utas van a szóló Bézé fedélzetén. Kertvárosban is vannak
még felszállók, így már minden bokszra jut legalább egy ember. Ettől kevesebb utasra számítottam
egy nemzeti ünnep utáni, pénteki munkaszüneti napon.
A vonal mellett mindenhol egykori iparvállalatok romjai tanúskodnak arról,
hogy valaha funkciója lehetett ezeknek a sokvágányos hosszú üres állomásoknak. Van még ugyan
teherforgalom, de csak töredéke annak, mint a megtagadott múltban volt, amikor még működtek
a bányák és a gyárak.
Bár már hétágra süt a Nap, nincsenek még lombok, jól látni a vonatablakból
a Dunát, amely innen inkább zöldnek mutatja magát, mint kéknek. Sok helyen már megjelentek
a parton a sétálgatók és a pecások is.
Ezen Duna szakasz egyik attrakciója a Neszmélyi hajóskanzen. Itt is sok
most az érdeklődő. Még az eldöcögő Bézé ablakából kinézve is érdekesek az öreg hajók,
sokadszor határozom el, hogy közelebbről is megnézem őket egyszer.
Almásfüzitőn csökken először 10 alá az utasszám.
Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga - olvasom a múlt század
veszteseinek egyik jelszavát a hajdani timföldgyár romjainak főbejárata fölött. Ki hinné,
hogy Magyarország egykoron alumíniumipari nagyhatalomnak számított.
Közben egy tehervonat lassul mellettünk a fővonalon, hogy udvariasan maga
elé engedje Bézénket, hadd száguldjunk a magyar viszonyok között nagysebességűnek számító pályán.
És tényleg, szédültes lesz a tempó, de csak az eddigiekhez képest, hiszen vonatunk itt sem mehet
gyorsabban, mint 80 km/ó. Most úgy tűnik, április közepétől kevesebb tehervonat kényszerül
lassítani, hogy engedje a szóló Bézét elrobogni.
Komárom
Érdekes, hogy Újszőny állomás indóházát a Duna felöli oldalra építették.
Valószínűleg fontosabb volt a folyami kapcsolat, meg a túlparti Komárom, mint az akkori
Új-Szőny település. A vasút 1856-ban ért ide Győr, illetve Bécs felöl. Székesfehérvár
felé 1860-ra, Budapest felé csak 1884-re épült meg a vasúti pálya. A Dunán átívelő vasúti
hidat 1910-ben, a közúti Erzsébet hidat 1892-ben adták át a forgalomnak.
Ma Komárom állomás valószínűleg fontos szerepet tölt be a magánvasutak
életében, mert mindig szép színes mozdonyokat szoktam itt látni. Most csak egy színes áll
a kerítés mellett, az viszont a kedvenc dízelem, a Búvárszemüveges, amelyet most először
látok magyar sorozatszámmal. A Bobo Kft-és festés nem a legsikerültebb, de mozdony így
is nagyon tetszetős.
A Búvárszemüveges megcsodálása után csonka Komárom felderítésére indulok.
Mindig, amikor erre járok, abban bízom, megtalálom végre a belvárost, pedig jól tudom,
hogy Komárom belvárosa a Duna túlsó partján van. A déli Komárom belvárosa nem sok
érdekességet mutat, (vagy csak megint nem találtam meg az izgalmas részeket,)
így inkább vissza indulok a négyórás gyorshoz.
Vonóerő tobzódás
Komárom (16:00) - Bp.Keleti (17:20) : 470 505, By, By, AByee, Byee, Byee, AByee, AByee, Byee
Szép hosszú vonatot húz a szépen kidekorált Taurus. Elég sokan szállunk
fel a vonatra, amelyen már így is meglepően sokan vannak, legalábbis abban a kocsiban,
amelybe felszálltam. Egy-két kocsival hátrább vándorolva már válogatni lehet a szabad helyek között.
Biatorbágy előtt fura, dó-ré-mi szerű hangok érkeznek a kerekek felől,
ilyet még nem hallottam hosszú vonatozós pályafutásom alatt. Elég sokáig fakadnak a szokatlan
muzsikák, kicsit nyugtalanít, mert amúgy is gyakran hallgatom gyanakodva a halberstadti kocsik
alól feljövő hangokat a kerékrepedési ügyek óta.
A "Merjünk nagyok lenni" Taurus, avagy magyar becenevén Teknő, jó dinamikával
mozgatja a nyolc kocsis vonatot. Szokatlanok nekem ezek a gyorsulások, hiszen legtöbbször Szili
vontatta vonatokon szoktam utazni, ha egyáltalán villamosított vasútvonalon vezet utam.
A maga idejében persze a Szili a legdinamikusabb magyar mozdony volt, de azóta már eltelt 30-40 év,
és időközben igencsak megszaporodtak a lóerők a mozdonyokban. De sajnos ezeket a vonóerő tobzódásokat
már nem Magyarországon gyártják.
Összefoglaló táblázat
Csatlakozások