Tizenvalahány éve néznek ablakaink a budai hegyek felé, de én eddig még ekkora tűzijáték fergeteget nem láttam Szilveszterkor. A hegyoldal drága házainak lakói méltán örülnek az új politikai rendszernek, amely forint milliárdokat csatornáz feléjük. Én meg maradok továbbra is egyszerű utas, aki vonatablakból szereti szemlélni Magyarországot, és most Gödöllőre indul, megnézni a királyok váróját és az utasok konténerét.

Tiszta az idő, de hűvös szél fúj. A HÉV végállomás pénztára előtt hosszú sor áll. Megkerülöm az épületet, hátha van még pénztár, de csak egy csoport hajléktalant találok, akiket éppen két rendőr igazoltat. Jegyet venni nem tudok, így hirtelen ötlettől vezérelve felszállok az éppen induló csömöri HÉV-re. Cinkotán veszek majd jegyet, és ott szállok át a gödöllői szerelvényre.

Elég sok az utas, de nincs tömeg. Kicsit fura, hogy a menetirány szerinti bal oldalon haladunk. Az ablakból jól szemügyrevehetők a földszintes pesti elővárosok. Nem sok változást látok a múlt század végi dinamikus színesedéshez képest.

Cinkota elágazó állomás, és itt van a vonal járműtelepe is. A jegypénztárat keresve megkerülöm az indóházat, de ott már semmi sincs, ami az utasokat szolgálná. Kijön egy ember, és gyanakodva szemléli, mit mászkál itt egy idegen. Végül kiderül az épület elején van egy ablak, ahol néha talán lehet BKV vonaljegyet venni, de most zárva van, és HÉV jegyet egyébként sem árul.

Nem találom a menetrendet sem. Persze amilyen laikus vagyok, azt is az egykori indóház falán keresem, de a hirdetőtábla a forgalomirányító tornyon és a kis bolton túl van felállítva.

Érdekes érzés a keskeny peronon állni, miközben a HÉV szerelvény beérkezik az aszfaltsáv mellé. Nem szédülősöknek való kaland.

Az utolsó kocsiba kapaszkodok fel. Az NDK szerelvények már a maguk idejében sem számítottak utasbarátnak, ma meg különösen szokatlan a magas és meredek lépcső. A kocsi belül hideg és kényelmetlen. Minden ülőhely foglalt, jópáran ácsorgunk. Az utasok döntő többsége iskolából tart hazafelé. Elég sokszor hallom ki a zsivajból a kaller szót, aki a szerelvény elején van a megállókban kikémlelők szerint.

Kerepes után kezd üresedni a vonat. Az agglomerációban igen szép lakónegyedek épültek az elmúlt húsz évben. Fura ellenpont a szép új házak mellett az 1975-ben, a szürke NDK-ban készült zöld szerelvény. Igaz nem túl kényelmesek az öreg vonatok, de hajlott koruk ellenére még mindig jól dolgoznak.

A gödöllői kastély most kihalt. A felújítás hiányosságait színes drapéria álcázza. Eseménytelenül telt el a tavalyi EU elnökségünk féléve, így Gödöllő neve nem került be a Maastricht, Schengen sorba.

Érkezés és leszállás után azt hallom a vonat hangszóróiból, hogy "a hidegre való tekintettel becsukom, majd légtelenítem az ajtókat". Első hallásra fura mondat, de kézenfekvő a jelentése, hiszen az MXa szerelvények ajtói nem záródnak automatikusan, viszont ha a vezető légteleníti az ajtókat, azok kézzel nyithatóak és csukhatóak, így az utasok tudnak védekezni valamennyire a hideg ellen.

A gödöllői vasútállomás királyi váróját a 2011 első félévi EU soros elnökség tiszteletére újították fel. Én utoljára az átmeneti idők egyik vasutas sztrájkja kapcsán jártam ebben az épületben, amely akkor még egyesítette a váróterem és a hajléktalanszállás funkciókat. A felújítás során funkciót is váltott az épület, múzeum lett belőle.

Az utasok meg kaptak helyette egy kis konténert a szocreál állomás épületsor egyik zugában. Jegyvásárlás közben a konténerben a szag a régi szép időket idézi. Egy szakadt nőszemély szundikál egy padon, valószínűleg a szűk térben tartózkodó néhány utas és a pénztáros őszinte örömére.

Az egykori raktárépületben szorgos munka folyik, lehet itt lesznek az utasokat szolgáló új helységek.

A Balassagyarmat - Budapest sebesvonat 3 kocsiból áll: Bzmot, Bzx, Bzmot. A villanyos vonatok után igazi felüdülés egy kis dízel, még ha Bézében is duruzsol. Valahol az utas konténer magasságában gondoltam felszállni, de a vonat inkább a királyi váró felé áll meg, pedig onnan nem nagyon számíthat felszállóra. Igaz a konténer felől is csak egy-két utas akad, a többség már elment a 6 perccel korábban induló Flirttel.

Előre sietek a középső kocsihoz, mely kívülről a legtisztábbnak tűnt. Enyhe festékszag fogadja a beszállókat. Érkezés után a Keletiben megnéztem: Rev Sl 30.11.11. A motorkocsik is nemrég estek át revízión, azokban még az üléseket is átkárpitozták.

A kocsi belülről is rendben van, sokkal kényelmesebb és komfortosabb, mint a HÉV. Mintegy nyolcan utazhatunk a középső kocsiban, ahol a világítás derekasan küzd a lemenő Nap télies sugaraival. A fákon nincsenek levelek, így sokkal átláthatóbb a táj, és a méltóságteljesen döcögő suhanás is kedvező a részletek megszemléléséhez.

Rákosig tehervonatot nem láttam, sőt még teherkocsit sem. Rákoson is csak egy tehervonat áll, GySEV matricás ÖBB mozdony, vadi új GATX tartálykocsikkal. A többi ott álló tehervagon tartaléknak tűnik az eljövendő még szebb időkre.

A Szili vonta sebesvonatok 20 perc alatt (84 km/ó) teszik meg a Gödöllő - Rákos közötti 28 km-es távot. A Bézének ehhez 30 perc kell (56 km/ó), ezért Rákoson udvariasan 7 percre félreállunk a gyorsabb egri sebest előre engedni. Közben elmegy egy nagykátai személyvonat is, sokan vannak rajta, de egyáltalán nem zsúfolt ezen a péntek délutánon.

Rákos után egy darabig jól észrevehetően hullámosak a sínkoronák, a szomszéd vágányon szemmel, a mi oldalunkon meg fenékkel észlelve.

Az Éles-sarok közeli kiserdő is jól átlátható így lombtalanul. Nem látok újabb viskókat, és a meglévők is kihaltnak tűnnek, se füst, se mozgás. Merre lehetnek vajon a lakók ? Önszántukból vonultak-e vajon a fűtött állami nyomortanyákra, vagy a rendőrök terelték-e őket oda ?

Budapesten az aluljárókban már tilos hajléktalannak lenni, viszont buszozniuk még szabad. Legalábbis én szinte soha nem tudok úgy este Óbuda felé buszozni, hogy ne lenne néhány koszos és büdös utastársam. Az teljesen természetes, hogy a polgári lét minimuma, autóval közlekedni. De ahogyan a társadalom felső és alsó rétege távolodik egymástól, itt lenne már az ideje, hogy a hatalom megkülönböztesse a tömegközlekedést még megfizetni tudókat a teljesen elnyomorodottaktól. Mert ez két igen elétérő helyzetű réteg, még akkor is, ha a hatalom távoli csúcsairól összemosódnak az urak szemében, már ha vezéreink veszik egyáltalán a fáradságot lefelé pillantani.